Házasság hete Nagyváradon

A Házasság hete rendezvénysorozat közel két évtizede Angliából indult el, amely minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. Mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Erdélyben 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. Ezeken a rendezvényeken nyíltan beszélünk a házasság mindennapi valóságáról, örömeiről és feszültségeiről. Igyekszünk gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat.

Az idei rendezvénysorozathoz a nagyváradi esperesség két programmal kapcsolódott be. Február 14-én este egy elegáns gyertyafényes háromfogásos vacsorával készültünk a pároknak, ahol a menük mellé közös élményeket főztünk ki, sok-sok meglepetéssel.

Február 15-én este a “Házaspárok útján” barangoltunk, a házasság szentségét igyekeztünk életre váltani a Szent László Római Katolikus Líceum kápolnájában. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Böcskei László megyés püspök is, aki az út végén meleg, buzdító szavaival bátorított minket, és támogatásáról biztosított. Az est főpásztorunk áldásával zárult. A házasságápolás meghitt pillanata volt ez, hogy felidéztük a már közösen megtett utat, az átélt örömöket, nehézségeket. A mai élethelyzetünk legfontosabb kihívásaira pillantottunk rá, és a ránk váró feladatokat is áttekintettük.

Február 16-án délelőtt közös szentmiseünnepléssel zárult az idei rendezvénysorozat, melyben Pék Sándor esperes-plébános – most is a fülünkbe csengő szavai – hangzottak el:

„Szeretni akarlak anélkül, hogy korlátoználak, értékelni anélkül, hogy megítélnélek, komolyan akarlak venni anélkül, hogy kényszerítenélek, hozzád megyek anélkül, hogy rád erőszakolnám magamat. Meghívlak anélkül, hogy elvárásaim lennének. Ajándékozni akarok anélkül, hogy viszonzást várnék, el akarom mondani az érzéseimet anélkül, hogy hibáztatnálak, segíteni akarok neked anélkül, hogy megbántanálak. Gondoskodni akarok rólad anélkül, hogy meg akarnálak változtatni. Örülni akarok neked úgy, ahogy vagy. Ha én is megkapom ezt tőled, akkor lesz teljes a kapcsolatunk.”

A szentmise végén közösen adtunk hálát egymásért, majd a házaspárok megáldották egymást. Egymás felé fordulva először a férfiak tették áldóan a hölgyek fejére a kezüket, majd fordítva, a következő ima kíséretében:

„Hálát adok érted Urunknak, Istenünknek! Köszönöm, hogy megismerhettelek, hogy szeretsz! A mindenható Atya arcának fénye ragyogja be életedet! Vezessen téged igaz útján Jézus Krisztus, aki az út, az igazság, az élet! A Szentlélek Isten vezesse lépteidet a szeretet és a hűség útján! Áldjon meg téged a szentháromságos egy Isten, aki Atya, Fiú és Szentlélek! Ámen.”

Kilépve a templomból az atya várt minket egy apró figyelmességgel és a tőle megszokott humorral, mikor megkérdezte minden házaspártól: van-e hűtőszekrénye? Egy hűtőmágnest ajándékozott mindenkinek, hogy minden nehészségben emlékezzünk arra, hogy a házasságunk munka!

Alábbiakban az idei programokon résztvevő párok számolnak be élményeikről.

Az első házasság hete-s program, amin részt vettünk a férjemmel, bennünk mély nyomot hagyott. Ráébresztett arra, hogy több időt kell szánjunk egymásra és jobban kell figyelnünk a finom rezdülésekre. A halk zene, a gyertyafény, kettesben vacsorázás és közben a gyermekeinket és hétköznapi bajainkat hátra hagyva a kettőnk kapcsolatáról való beszélgetések közelebb hoztak minket egymáshoz. Az apró játékok, felhívták a figyelmünket olyan értékeinkre, amelyekről már el is feledkeztünk vagy megszokottnak véltünk. A házasság útja, amit újra bejárhattunk emlékeink közt kutatva, hozzásegítettek meglátni hosszú, bejárt utunk értékelnivaló gyümölcseit. És betekintést engedett abba, ami még ezután vár ránk. S végül az áldás, amit a szentmisében egymás fejére mondtunk, megerősítette a menyasszony és vőlegényként tett eskünket. Az egész hétvége tele volt érzelemmel, örömkönnyekkel, szeretettel és mély megnyugvással. Időt kaptunk arra, hogy egymás lelkén megpihenjünk ebben a rohanó világban.

János és Ingrid

 

A Házasság Hete alkalmából szervezett programok mindegyike telve volt meghittebbnél meghittebb pillanatokkal. A péntek esti vacsora igazán tartalmas és romantikus hangulatban telt számunkra. Talán a legbensőségesebb és legfelemelőbb pontját a hétvégének az a pár óra jelentette, míg végig járhattuk a házaspárok útját, visszaemlékezve állomásokra, melyeken áthaladtunk, elmélkedve a jelenünkről és elképzelve mi áll még előttünk a közös úton. A hétvége méltó lezárásaként, a szentmise keretében hálával és szeretettel csordultig telt szívvel megáldottuk egymást mint férj és feleség. Ez a hétvége még erősebbé tette a kapcsolatot mely összeköt minket és bár nem mindig sima az út amelyen járunk, együtt minden könnyebb.

Ernő és Mónika

Sietünk, rohanunk, dolgozunk, végezzük feladatainkat, s oly sokszor nehéz megállni, s arra figyelni, ami igazán lényeges, ami igazán fontos. Ezen a hétvégén sikerült kicsit leállnunk, egymásra és a Jóistenre figyelnünk. Péntek este egy ünnepi vacsora segített abban, hogy házasságunkat megünnepeljük, örüljünk egymásnak, s kicsit dolgozzunk házasságunkon. Szombat este a házaspárok útját járhattuk végig férjemmel és más házaspárokkal. Öröm volt, hogy püspök atyánk, Sándor atya és Tóth Attila atya is velünk és értünk imádkozott. A legmagasztosabb pillanat, viszont a Szent László templomban ünnepelt vasárnapi szentmise volt, amelyen Sándor atya bátorított bennünket, hogy merjünk szeretni. A szentmise végén nemcsak Jézus áldásában részesültünk, hanem férjem is megáldott engem, én pedig őt.

Zsolt és Izabella

Örömünkre szolgált, hogy Nagyváradon megszervezésre került a Házaspárok útja. Nagyon szép és jó volt lelkileg végigjárni és átelmélkedni a különböző életszakaszok állomásait a jelenlevő házaspárokkal. A szentmisén felemelő volt egymás megáldása a házastársunkkal. Utazni jobb, mint megérkezni, hallottuk. De lényeges, hogy kivel vagy kikkel tesszük meg ezt az utat. Köszönjük!

István és Noémi

A házaspárok útjának köszöntőjében Pék Sándor atya egy szemléletes képpel indított: képzeljük el, hogy minden pár élete egy út, melyre most próbáljunk a magasból rátekinteni. Kirajzolódott előttünk egy „úthálózat”: történetekkel, örömökkel, feladatokkal, fájdalmakkal, reményekkel – a 15 állomás témaköreinek megfelelően. A tanúságtételek után Böcskei László püspök egy gyermekkori, kedves emlékét elevenítette fel, amely mindannyiunk számára szép szimbólum lehet: nagyszülei ugyanazzal a szemüveggel – felváltva – olvasták az imakönyvet.

A Házasság Hetének záró szentmiséjét vasárnap, a Nagyvárad-újvárosi Szent László-templomban ünnepeltük. Máté evangéliumából, a törvényről és annak mai lelkülettel való megtartásáról tanított Pék Sándor atya. A szentmise zárásaként mi, házaspárok, felsorakoztunk az oltár előtt, és – bár életkorunk még nem indokolja – remegő kézzel áldottuk meg egymást.

A templomból kilépve, egy-egy hűtőmágnest kaptunk ajándékba, hogy mindig emlékeztessen bennünket: „A házasságunk munka!”, majd egy csoportképen örökítettük meg együttlétünket.

Árpád és Ilona

A péntek esti vacsorán érezhető volt a házaspárok szomja a minőségi időre, a kapcsolatot tápláló kommunikációra, nagyon szépen érkeztek bele ebbe az előkészített lehetőségbe. Érezhető volt a közös gondolkodás ereje.

Szombaton a Házaspárok útja beosztása nagyon megkapó volt. A párok felolvasása/hangja több volt, mint reflexió, vagy életállapot megimádkozása. Egy-egy állomás megéledt és ajándékot osztott mindenkinek önmagából.

A vasárnapi zárómisén a párok egymást megáldó imája visszaröpített a házasságkötés szertartásásnak szívdobogtató friss perceibe, alig pár szem úszta meg szárazon.

Sándor atya

Összeállította: Kovács László és Katalin