Szlovák és roman ajkú egyháztanácsosok találkozója

Az Apostolicam Actuositatem zsinati határozat rávilágítanak arra a szerteágazó és felelősségteljes feladatra, amely a plébániák egyháztanácsosaira hárul: „A világi hívők részesei Krisztus papi, prófétai és királyi tisztének, azért aktív szerepük van az egyház életében és működésében. Az egyház közösségein belül annyira szükséges az ő munkájuk, hogy nélküle a legtöbb esetben nem lehet teljesen eredményes az lelkipásztorok apostolkodása” (AA 10). Szombaton, 2020. február 29-én erre a feladatra kaptak buzdítást az egyházmegye szlovák és román nyelvű plébániáinak egyháztanácsosai a Püspöki Palotában megrendezett találkozón. Böcskei László megyés püspök köszöntötte a vendégeket, rávilágítva szerepük fontosságára az egyház életében. Pék Sándor esperes-plébános tartott előadást az egyháztanácsosok szolgálatáról, a egyházanácsok egyházmegyei szabályzata alapján.

Nyitóbeszédében a főpásztor rávilágított arra, hogy a román a közös nyelv, amelyen a találkozó alkalmával kommunikálni tudnak. Maga a találkozó ilyen formában való megszervezése azért vált szükségessé, mert a hasonló rendezvények többnyire Magyar nyelven zajlanak, és az egyházmegye más anyanyelvű hívei nem tudnak bekapcsolódni. Így a legkézenfekvőbb megoldásnak bizonyult, hogy őket olyan rendezvények keretében szólítsák meg, ahol saját anyanyelvükön, vagy általuk is ismert nyelven hangzanak el a beszédek. Böcskei László püspök a nagymamájától hallott egyik mesét idézte fel, amelyben egy király kedvesét egy magasztos épülettel szerette volna meglepni, amit ő maga valósít meg egyedül, semmiféle segítség nélkül. Azonban ahogy haladt előre a tervezéssel, majd az építéssel, rájött, hogy egyedül nem fogja tudni megvalósítani azt, amit kedvese számára megálmodott, tehát segítségre less szüksége. A közösség fontosságára világított rá ezzel a főpásztor: ne legyünk elszigetelt álmodozók, mert akkor nem valósíthatunk meg semmit. Ugyanannak a vallási életnek a megnyilvánulása más-más formában történik különböző nemzetiségű személyek között.

Tartsuk meg a pluralizmust és a sokszínűséget, de tudatosítsuk hogy a hitünk nem nemzetiségfüggő, hanem katolikus, azaz egyetemes – tanácsolta az egyházmegye elöljárója. Az egyházmegye közel ezer éves történtére is kitért a megyés püspök, kiemelve azt, hogy voltak dicső, virágzó korszakok, és hanyatló időszakok (tatárjárás, török uralom és pusztítás, reformáció stb.). Mi, nemzetiségtől függetlenül most, a jelenben és az adott körülmények között vagyunk hivatottak arra, hogy építsük ezt a helyi egyházat.

Román nyelvű nyomtatott anyagot adott ajándékba a vendégeknek a főpásztor: egy Bogdánffy Szilárd vértanú püspököt ábrázoló képet, egy Szent Lászlót ábrázoló festmény alapján készült képet, valamint ismertető anyagot a nagyváradi székesegyházról: a katedra püspöki széket jelent, innen ered a katedrális, azaz székesegyház szó, ami nem más, mint egy püspöknek a címzetes temploma – tisztázta Böcskei László. Időrendi sorrendben a jelenlegi az egyházmegye negyedik székesegyháza. Ez is fontos, a folytonosság szempontjából. Népek jöttek, leigáztak, megsemmisítettek és pusztítottak, de utána az itt élő emberek újra templomot építettek. Az egyházon végisöprő reformációt is egy újraépítés követte. A templom, a székesegyház nem csak egy épület, hanem egy bizonyos kor emberei hitéletének a megnyilvánulása is egyben. Bogdánffy Szilárd 1953-ben halt meg a nagyenyedi börtönben. Kitartott a hitben ezért áldozatot hozott, vértanúhalált halt. Áldozat nélkül elődeink sem tudtak volna templomot, közösséget építeni, áldozatuk nélkül mi sem lennénk ma itt. Hol a mi helyünk ebben a képben, hol a mi áldozatunk? – tette fel a kérdést a megyés püspök. Beszéde végén három kulcsszót emelt ki a főpásztor: alapok, kitartás, és áldozat, majd Ferenc pápát idézte: „Csak a közösség segíthet abban, hogy egy dinamikus, élő egyházban éljünk.

Pék Sándor reflexióra hívta meg a jelenlévőket saját egyházképükkel kapcsolatosan: milyen egyházképünk van nekünk? Milyen képünk van a világegyházról, az egyházmegyéről, a helyi egyházközségről? A teológiában több képpel is találkozunk: hajó, test, menyasszony. Szent Ferenc meghívásakor arra hallott buzdítást, hogy építse a templomot. Azt gondolta előbb, hogy kőtemplomot kell építsen, mígnem ráismert arra, hogy az egyház építésére hivatott. Nekünk is ez a feladatunk, hogy az egyházat építsük, a helyi egyházat, de nem kövekből – hangsúlyozta az előadó.

Szent Pál apostolnak a korintusi hívekhez írt levele alapján az egyház Krisztus teste, mi pedig tagok vagyunk. Ne legyünk csak nézők, hanem tevékenyen vegyünk részt az egyház életében. Az egyháztanácsosi szabályzatban szerepel és a beiktatáskor tett ígéretekben mindenki elmondta, hogy „Isten előtti felelősség tudatában”. Azt is megtudhatták a jelenlevők, hogy hol van egy egyháztanácsosnak a lelki helye, mégpedig a Szentatya, püspöke, plébánosa mellett. Az egyháztanácsos jel és példa kell, hogy legyen – tanácsolta Pék Sándor.

A havi vagy kéthavi rendszerességgel megtartott egyháztanácsi gyűlések célja az, hogy megoldást találjanak a problémákra, megteremtések az egyensúlyt az egyházközségben, de ugyanakkor lelkipásztori jellegük is kell, hogy legyen, mint a betegek látogatásának a megszervezése, gyűjtések bizonyos szociális célokra, vagy az ifjúsággal, családokkal való foglalkozás. A szabályzat alapján a másik téma pénzügyi és adminisztratív jellegű. Tudatosítani kell, hogy az egyháztanácsosi szerep egy szelíd szolgalat. Az állatvilágból vett példával szemléltette a szónok az egyház iránti hűséget, mégpedig a lovakéval: mindig hűségesen szolgálták az embert a mezei munkában, harcokban, versenyeken. Miért legyek egyháztanácsos, amikor senki nem fizet érte és sok gonddal jár? Mi motiváljon? Ezekre a kérdésekre Teréz anya adta meg a választ, amit mi is felvállalhatunk: Jézusért! Ez legyen a mi motivációnk is! – tanácsolta az esperes-plébános.

A csoportbeszélgetések alatt a következő kérdésekre keresték a közös választ az egyháztanácsosok: Mi a saját közösségetek jellegzetessége? Melyek a kihívások, amelyekkel a közösségetek szembenéz? Hogyan látjátok az egyház szerepét a társadalomban?

Az ezt követő plénumon értékelték ki a résztvevők a találkozót, a csoportok képviselői beszámoltak a megbeszéltekről. A következő időszakban Böcskei László megyés püspök külön figyelmet fordít majd a szlovák nyelvű ministránsokra, ifjúságra, illetve rózsafűzér társulatok tagjaira, minden megnevezett csoporttal külön találkozik az év folyamán.

KÉPEK