Bemutatkozik a tasnádi egyházközség

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye főpásztora kánoni látogatást folytat az év folyamán az egyházmegye plébániáin. Március hónapban a tasnádi, tasnádszántói és kárásztelki plébániákat látogatja meg. Az Egyházi Törvénykönyv előírása szerint (396.k. 1.§.) “a püspök köteles az egyházmegyét évente részben vagy egészében meglátogatni”. Ez a hivatalos látogatás alkalmat ad arra, hogy a megyéspüspök közelebbről megismerje az egyházközségek életét, egy tiszta képet kapjon a plébániák lelkipásztori, közigazgatási és szociális tevékenységéről. Jó alkalom ez arra is, hogy a megyéspüspök a plébánián szolgálatot teljesítő papokkal és laikusokkal átbeszélje az egyházközség kihívásait, illetve jövőbeli terveit.

Az első meglátogatott plébánia 2020. március 10-11. között a tasnádi volt, ahol a két munkanap alatt Böcskei László megyés püspök betekintést nyert a plébánián zajló lelkipásztori tevékenységbe, különös figyelmet fordítva a hitoktatásra és a szentségek kiszolgáltatására. Megvizsgálta továbbá a plébánia ingó- és ingatlan javainak kezelését, illetve az egyházközség jövőre vonatkozó terveit, elképzeléseit.

A főpásztor külön találkozott az egyházközségben szolgálatot teljesítő laikusokkal: a plébánia alkalmazottaival, az egyháztanács- , illetve az egyházközségi csoportok és egyesületek tagjaival, és felkereste otthonaikban az időseket, betegeket. A kánoni látogatás 2020. március 15-én, vasárnap 10.00 órakor bemutatott ünnepélyes szentmisével ér véget, amikor a főpásztor összefoglalja a találkozások, beszélgetések alkalmával szerzett tapasztalatait.

Kruzslitz Imre plébános mutatta be néhány szóban a tasnádi egyházközséget, annak hitéletét. Jelentős középkori előzmények és két évszázadon keresztül tartó szünetelés után 1758-ban alakult újra a plébániája, híveinek többsége akkor sváb telepes volt. 1784-ben templomot építettek, azóta legalább két különböző egyházmegyéhez tartozott az egyházközség: eredetileg az Erdélyi Egyházmegyéhez, újabb korban pedig már a nagyváradihoz. A mai, Mária Neve titulust viselő templom 1905-ben készült el, miközben a 18. században a lakosság elmagyarosodott, mára már kevesen vannak az egykori svábok leszármazottai. A plébános szerint a közösségről elmondható, hogy az átlagnál vallásosabb. A hívek száma megközelíti az ezret, jónak mondható az idősek és fiatalok aránya, sok a diák, egyetemi hallgató.

Az egyházközségben két Mária Légió csoport működik, továbbá egy Szent Teréz Imacsoport, egy karizmatikus imacsoport és egy tizenhárom koronából álló, 200 lelket számláló Rózsafüzér társulat, amelyet 2007-ben történt megválasztása óta Ruff Mária vezet lelkesen.

Moș Ella, a Mária Légió kettes csoportjának a vezetője, a következőket mondta: „Megpróbálunk jelen lenni aktívan a közösség életében, megmozdulásokat szervezünk, megmutatjuk magunkat, kivonulunk az utcákra hitünkkel, meghívunk másokat is együtt ünnepelni. Betegeket látogatunk kórházakban, időseket öregek otthonában, együtt imádkozunk velük, megajándékozzuk őket. Mi Mária katonái vagyunk, és bízunk abban, hogy ha a Szűzanya akar magának katonákat, akkor gondoskodik az utánpótlásról.” Nőszövetség és családosok közössége is működik a plébánián, a fiatalok pedig ifjúsági csoportban szervezkednek.

Gózner Artúr hitoktató nagyon sokat tesz a katekézis terén, de ugyanakkor az ifjúsági lelkipásztori szolgálatot is nagyban elősegíti. „Próbálunk a gyermekeknek és fiataloknak olyan programokat szervezni, amelyek által be tudnak kapcsolódni az egyház életébe. Egy szép és pozitív egyházképet kapnak ezáltal. Saját hitéletem elmélyítésében is segít ez a tevékenység, hiszen olyan helyzetekkel találkozom nap mint nap, akár a gyermekek, akár a felnőttek társaságában, amelyek Istenhez vezethetnek engem is. Egyre pozitívabban látom ennek a közösségnek a jövőjét, hiszen Imre atya érkezésével olyan új lehetőségek nyíltak meg számunkra, amelyeket addig nem láttunk. Olyan munkaközösség alakult ki itt a plébánián, amely nagy segítségünkre van. Jó a közreműködés a Caritas Catolicaval és más helyi szervezetekkel is, és mindez egy pozitív jövőkép kirajzolódásához járul hozzá itt Tasnádon. A gyermekek és fiatalok hitéletének elmélyítésén túl, igyekszünk a szociális érzékenységüket is fejleszteni.” – nyilatkozta a hitoktató.

Az egyházközség híveinek mindig gondja volt arra, hogy a templom jól nézzen ki, Isten dicsőségére. Az utolsó nagy külső és belső felújítási munkálatok a múlt század hetvenes éveiben zajlottak. Az elmúlt években sikerült a templom külsejét ismét felújítani, míg a belső felújítási munkálatok most is folyamatban vannak, remélhetőleg Húsvétig teljesen elkészülnek a szentéllyel. Tervben van a templombelső többi részeinek a felújítása is. Az említett munkálatok anyagi hátterének jelentős részét a hívek biztosították, míg a többit pályázati forrásokból fedezték. Az egyházközség tizenöt tagot számláló egyháztanácsa nagyon aktív, mindent megtesznek a közösség érdekében és összhangban dolgoznak a mindenkori plébánossal.

Komoly szociális érzékenységről is tanúságot tesz a tasnádi egyházközség, elég itt felsorolni a Caritas Catolica sokszínű tevékenységeit a betegek, idősek és hajléktalanok gondozásának terén. Tizenöt hónapra kiterjedő gyűjtési akciót is szervezett a plébánia, egy afrikai misszió támogatására, amelybe idővel egyre jobban bekapcsolódtak a hívek.

Plébániai missziót is szerveztek idén először, húsz év után, amikor lazarista missziós atyákat hívtak meg a lelki vezetésre. Ezen kívül más, akár külföldi missziós személyeket is vendégül látott a plébánia, akik megosztották a hívekkel nemzetközi, világegyház tapasztalataikat.

Az ökumenizmus terén sincs oka a panaszra a plébánosnak, hiszen bevallása szerint jól kiépített és működő felekezetközi kapcsolatokat talált másfél évvel ezelőtti ideérkezésekor. Nem csak a vallási közösségek elöljárói, hanem a különböző felekezetekhez tartozó hívek között is testvérinek mondható a kapcsolat Tasnádon.

A kánoni látogatás első napjának végén bemutatott, hétköznapi szentmisén, ministránsok sokasága töltötte meg a sekrestyét, öröm volt látni, hogy tiznél több gyermek és fiatal vette körül az Úr asztalát.

A 22 éves orvostanhallgató Barth Patrick épp Marosvásárhelyről tért haza a járvány okozta óvintézkedésként előírt tanintézetek bezárása miatt. Tizenöt éve szolgál az oltár körül, és most is minden alkalmat megragad, hogy fiatalként az egyházban ilyen formában is szolgálatot teljesítsen: „Az oltár körül nőttem fel, és nekem ez nagyon nagy segítséget nyújtott, hogy felnőtté váljak és megtapasztaljam Istennek a közelségét. ”

És ha már fiatalokról esett szó, el kell mondani, hogy az első nap utolsó programjaként beütemezett egyháztanáccsal való találkozás során, pontosan ennek az aggodalomnak adtak hangot a résztvevők, akik elpanaszolták a megyés püspöknek nehézségeiket a fiatalabb nemzedékek katolikus nevelése és egyházi életbe való bevonásával kapcsolatosan. A főpásztor minden támogatásáról biztosította a tanács tagjait és a plébánost, ilyen téren is, mégpedig a katolikus óvoda ügyének az előmozdítását illetően.

Czier Tibor tiszteletbeli elnök elmondta, hogy nem is tudta volna elképzelni életét úgy, hogy ne ragaszkodjon az egyházhoz, és ebből a ragaszkodásból adódóan ne tett volna meg minden tőle telhetőt az egyház javára. Az egyház képviselte és képviseli mind a mai napig számára azokat az értékeket, amelyekkel azonosulni tudott.

Összegzésként elmondható, hogy a főpásztor az egyházmegye egyikét azon kevés plébániáinak látogatta meg, ahol reménykeltő körülményekre talált. Természetesen a tasnádi egyházközség sem mentes az amúgy minden közösséget sújtó nehézségektől és kihívásoktól, de ami pozitívumként könyvelhető el, az a tenniakarás, az imaéletben való kitartás és a jövő nemzedékről való gondoskodás.

KÉPEK  |  VIDEO