Az orvosokért is imádkoztak az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisén

Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció külön dekrétumban határozza meg az idei nagyheti és húsvéti liturgikus ünneplések lehetőségeit. A nagycsütörtöki olajszentelési szentmisét 2020. április 9-én a szokott időben, de hívek nélkül került mutatták be a nagyváradi székesegyházban. Elmaradt a lábmosás szertartása és az oltárfosztás.

Fotók: Csorba Sándor

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök azt kérte, imádkozzunk különösképpen az orvosokért, a betegápolókért, mindazokért, akik a járvány közepette értünk teljesítenek szolgálatot, hogy óvja és áldja meg őket Isten. Arra hívta fel a figyelmet: megváltásaink nagy eseményeit ünnepelve nagycsütörtök este elidőzünk egy kicsit az utolsó vacsora termében, ahol az Úr Jézus az ő apostolaival együtt elfogyasztotta a húsvéti vacsorát. Ezt örök időkre éltető forrássá tette akkor, amikor kezébe vette a kenyeret és a borral telt kelyhet, és azt mondta apostolainak: vegyétek, egyétek, vegyétek, igyátok, ez az én testem, ez az én vérem, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Olyan szavak ezek, melyeket bár minden szentmisében hallunk, mégis egy csodálatos újdonságként hangzanak előttünk és megteremtik azt a biztonságot a keresztény ember életében, amely arról szól, hogy velünk az Isten.

„Ma este azt ünnepeljük, hogy az oltáriszentségben, Jézus jelenlétében velünk az Isten. Most is velünk van, amikor mi itt néhányan a székesegyházban és nagyon sokan az otthonaikban ünnepeljük az oltáriszentség szerzését.”- fogalmazott a főpásztor. Hozzátette: amikor az utolsó vacsora termében időzünk, még arra is felfigyelünk, hogy Jézus, ismerve a mi gyengeségünket, tovább akar tanítani bennünket arra, hogy hogyan tudjunk válaszolni Isten szeretetjelére, hiszen amikor megmosta az apostolainak a lábát, akkor arra bátorított minket, hogy: „amit én tettem velük, ti is ezt tegyétek egymással”.

Prédikációjában Kovács F. Zsolt püspökségi irodaigazgató úgy fogalmazott: amikor kikapcsolunk valamilyen elektronikus eszközt, sohasem gondolunk arra, hogy a visszacsatoláskor már egy másik szobában találjuk magunkat, a gépeink más rendszer szerint működnek, képernyőink egy másik világot tárnak fel előttünk. A virágvasárnapi dicsőséges bevonuláshoz is egészen más elvárások fűződtek, mint amiket az evangélista felvázolt. De mi történt valójában azon a nagycsütörtök este Jeruzsálemben és történik most 2020 tavaszán a világban? Ahogy a Jézust követő virágvasárnapi tömeg a húsvéti élet pezsgő előkészületeinek karjaiba vetette magát, úgy az önimádatába beleszédült és az öndicsőítés bájitalától megittasodott mai ember sem tudott ebből a mámoros állapotból saját erejéből kiszabadulni. Az a tömeggé verődött nép királyi dicsőség részesedésről álmodozott, a mai ember pedig mindenhatóságról, mindentudásról, mindenről való rendelkezésről. „Nagycsütörtök este nem Istent árulta el az ember, hanem saját emberi mivoltát. Saját maga hivatását adta fel, ezért mintha Isten csak azért lett volna emberré, hogy tükröt állítson elénk: mire képes az ember.”- hangsúlyozta a szónok. Nagy kérdés: milyen lesz a világ, amikor néhány hét múlva újra felébredünk. Engedjük-e szétválni az igazat a hitványtól, a létfontosságút a fölöslegestől? Bárhogyan is alakul ez az élet majd, az az egy biztos, hogy Isten velünk marad, hiszen a világ megteremtése óta ezt bizonygatja nekünk. Hálából csak azt tehetjük meg, hogy végre valahára teljes bizalommal belehelyezzük magunkat és világunkat örökké óvó kezeibe.

Forrás: erdon.ro

KÉPEK   | VIDEO