Legyen ma tágasabb a váradi székesegyház! – Böcskei László püspök prédikációja a Szent László ünnepen

Zárt ajtók mögött, zarándokok (fizikai) jelenléte nélkül mutatott be ünnepi szentmisét Böcskei László megyés püspök Szent László király tiszteletére Húsvét V. Vasárnapján, 2020. május 10-én, az egyházmegyei zarándoklati napon, a nagyváradi székesegyházban. A hagyományos körmenet helyett a templom előtti téren adott áldást az alapító szent király ereklyéjével az élő közvetítésbe bekapcsolódó hívekre, a városra és az egész világra a főpásztor, akinek homíliát teljes terjedelmében közreadjuk.

Fotó: Lucaciu Gabriel

Krisztusban szeretett testvérek, kedves jó hívek!

„Boldog az az ember, aki féli az Urat, (…) szíve nyugodt, nem ismer félelmet, ellenségei szégyenbe maradnak.”A 112. zsoltárban találjuk ezeket a sorokat, amelyeket Szent László tiszteletére bemutatott szentmisénken, a válaszos zsoltárban ismételgettünk, merítve és töltekezve abból a biztató üzenetből, amely, szépen bekeretezi rendkívüli és egészen egyedülállónak mondható ünneplésünket. Tömörítve látjuk itt azokat a tulajdonságokat, amelyeket Szent László királynál csodálunk és dicsérünk, de amelyekre figyelve felbátorodhatunk akkor, amikor nem engedjük elhomályosulni bennünk a meghívást, amely egyben küldetésünk is, és amely most arra szólít:  ne engedjünk a félelemnek, ne adjuk át magunkat a beletörődésnek, ne válasszuk a közömbösséget és ne fáradjunk el abban a küzdelemben, amelyre az élet sokszor meglepetésszerűen szólít meg azért, hogy emlékeztessen a nagy igazságra: az élet titkai kimeríthetetlenek számunkra, mert amikor a sikerek csúcsát elérjük, akkor egy új mélység tárul fel előttünk.

„Boldog az az ember, aki féli az Urat, (…) szíve nyugodt, nem ismer félelmet, ellenségei szégyenbe maradnak.”A zsoltáros szavai eligazítanak bennünket az ilyen mélységek és magasságok között vezető utunkon, emlékeztetve arra is, hogy ennek a csodálatos műnek, amelynek kezdete és végső kiteljesedése Istennél van, mi csak törékeny részei vagyunk, mégis annyira fontosak, hogy az isteni mű kibontakozása mindegyikünk életében visszatükrözésre talál, ha engedjük, hogy a kifogyhatatlan Világosság átjárjon bennünket. Húsvéti időben, húsvéti emberekként valljuk ezeket a szavakat minden évben itt a váradi székesegyházban, tudván azt, hogy ez a világosság maga Jézus Krisztus, mi pedig követőiként Isten szeretetének visszatükrözői lehetünk ebben a világban.

Számomra, kedves ünneplő testvéreim, ebben a rendkívüli időben, ezt üzeni Szent László példája, amiért arra hívok meg mindenkit, hogy megújult erővel köteleződjünk el ezen az úton: Jézus követségében Isten szeretetének visszatükrözőivé legyünk ebben a sokat megpróbált világban, amelyet továbbra is biztos otthonná szeretnénk tudni minden ember számára. Mert ez adja meg szívünk-lelkünk nyugalmát, ez oldja fel félelmeinket, ez tesz erőssé bennünket minden látható vagy láthatatlan ellenséggel szemben.

Annyira jó, kedves testvéreim, hogy egy ilyen egyszerű, de vonzó üzenetet kaphatunk a mai nap, amikor talán jobban mint máskor, lelkünk mérlegén többet kezdene nyomni az, amin sokszor áttekintünk, vagy elnézünk, vagy elhanyagolunk magunkban és körülöttünk. És talán az is elképzelhető, hogy az üzenet fényében nagyobb odafigyeléssel próbáljuk megtalálni azt, ami igazán fontos a mi életünkben, hogy ideiglenes befektetéseinkkel ne mulandó örömöknek szolgáljunk, hanem az igazi és maradandó boldogságot biztosítsuk magunknak, egész közösségünknek, egyházmegyénknek és egész népünknek.

Boldog az az ember, aki féli az Urat – ismételgetjük, Szent László királyunk életpéldáját idézve, aki tudta, hogy melyek életének prioritásai. Ezért lehet számunkra, a mostani rendkívüli időkben is egy olyan példakép, akit nem elég csodálni: bátran és kitartással kell követni Isten szeretetművének megvalósításában ezen válságos időkben is. Régi üzenet ez, egy új nyelvezetben, mert fényt és irányt mutat kereséseinkben a veszély, a bizonytalanság és a küzdelem idején.

Már többször elhangzott a kifejezés: rendkívüli időket élünk. Ennek ellenére, gondolom nem  kellene rendkívülinek tekintenünk azt, ha ezen az ünnepen, a bennünk feszülő tapasztalatok hatására is, átengednénk magunkat egy az egyszerűségben és a lényegre  törekvő szemlélődésnek, amely az igazi boldogságról szól, amelynek szent királyunk is építője volt népe javára. Boldog az az ember, aki féli az Urat! – Legyen ez a kulcsmondat, amely Szent László közbenjárására, tovább ihlet bennünket és arra sarkal, hogy minden kihívás előtt maradjunk az egység építői, legyünk a krisztusi szeretet megtestesítői és a lelki gazdagság gyarapításával tegyük jobbá és nemesebbé ezt a világot.

Kedves ünneplő testvérek! Ezen gondolataimmal nem csak bátorítást akartan nyújtani azoknak, akik velünk együtt ünnepelnek, hanem egy szívélyes köszöntést szeretnék továbbítani mindazoknak, akik Szent László tiszteletének ápolói a mai világban, bárhol is élnek ők. Aki számára vonzó a mi szentünk, ahhoz a fához hasonlít, amelynek mély és szilárd gyökerei vannak. Megtépázhatják ugyan a viharok, de kidönteni nem tudják, mert a gyökér tápláló talajból élteti és erősíti a fát! Igen, egészséges és mély gyökerekből táplálkozunk, ezért csak attól félhetünk, hogy nehogy valami vagy valaki  elszakítson a gyökértől. Ennyire egyszerű Szent László titka – ő gyökér a gyökérből, hogy mi sem legyünk gyökértelenek! Ezért, tisztelte mindvégig ékesítette és nemesítette népünk és egyházmegyénk életét.

Tiszteletének elmúlt századaiból most csak a legutolsót szeretném kiemelni, mely viharos és igen kegyetlen volt egyházmegyénk és népünk életében. 1914 – Gróf Széchenyi Miklós püspök bölcs intézkedésének köszönhetően, egyházmegyénk új ünnepet kapott: húsvét V. vasárnapján Szent László királyt, mint alapítót és védőszentet ünnepelhette az egyházmegye. Ez a kegy nagyot lendített szentünk helyi tiszteletében, még azokban az években is, amikor egyházmegyénket szétdarabolták. Szent László összekötő kapocs maradt a részek között mind a mai napig. Majd következett 1942, amikor egy újabb lépés történt: új lendület annak megvallásában, hogy Szent László a felüdítő források őrzője egész keresztény népünknek. Csodálatos összefogással ünnepelték akkor szentté avatásának 750. évfordulóját. Tovább haladva, az 1948. év egy olyan érát nyitott meg Európa történelmében, amelyet egyesek még visszasírnak, de a józanok nem igen dicsekednének vele.  De még ebben az embertelen korszakban sem tudták száműzni a keresztények tudatából a nagy és szent királyt. Székesegyházunkban minden évben megtartották Szent László ünnepét. A körmenetet is a templomban tartották, eleinte csak az ereklyével, 1961 után a szentet ábrázoló hermával. 1992-ben ismét fellendült a régi formában kifejezett tisztelet. Ebből alakult majd a Varadinum rendezvénysorozat. 2010-től egyházmegyei zarándoklati nappá nyilvánítottam az ünnepet, hogy minden zarándok az egyházmegyéből és azon kívül csatlakozzon a szentet tisztelők sorához. Körmenetünk már Várad utcáira vezetett bennünket jelezve, hogy Szent László oltalma alatt ma is vállaljuk hitünket a világ előtt. Végül pedig emlékezetes maradt számunkra a 2017. év, amikor szentté avatásának 825 évfordulóján ismét városunkban köszönthettük a szent király koponyaereklyéjét. 461 év után ismét itthon, a körmenet pedig a székesegyházból indulva a váradi várba vezette a nagy sereget. Öröm és hála könnyek voltak akkor sokak szemében.

Bizonyára, a felsorolásban  nem említettem olyat, hogy megszakadt volna a Szent László tisztelet. Olyat sem említettem, hogy hívek nélkül tartották volna meg ünnepét a váradi székesegyházban! – Most azonban, székesegyházunk üres – mert ilyen időket élünk egy láthatatlannak mondott ellenség miatt. Elcsüggednünk azonban mégsem szabad, akkor sem, ha talán most is megbújik a könny a szemünkben. Legyen ma tágasabb a váradi székesegyház. Legyen minden imádkozó testvérem otthona a váradi székesegyház egy része, legyen minden otthon egy szentély, ahol Szent László őrködik népe fölött és bátorítja a kitartásra és a küzdelemre. Ez lelkesítsen bennünket és tegyen bizakodóvá, mert Szent László erényessége és bátorsága az a kapocs, amely most összetart bennünket. Éppen ezért, köszöntésemben megemlékezek mindazokról, akik itt szoktak lenni, akik most is itt szerettek volna lenni, és akik most imával és ragaszkodásukkal itt vannak könyörögni Szent László király előtt.

Elsősorban a zarándokok csoportjaira gondolok a plébániákról és egyházmegyénk határain túlról, és az anyaországból. Nekik azt üzenem – tartsuk szorosan sorainkat Szent László követésében! Gondolok paptestvéreimre és szerzeteseinkre, más felekezetű testvéreinkkel együtt: legyünk bátrak hivatásunk teljesítésében. Egy külön gondolatban Ternyák Csaba egri érsek úrhoz fordulok, aki ennek a szentmisének szónoka lett volna – de aki szívesen el fog jönni egy következő alkalommal. Neki azt üzenem: Szent László forrásai nem apadnak el itt Váradon. Szeretettel várjuk! Hálával emlékezek meg Szent László nevét viselő iskolánk közösségéről és ifjúságunkról ragaszkodásuk sokféle megnyilvánulásáért. Külön tisztelettel emlékezem meg a győri Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület tagjairól és a Szent László Lovagrend képviselőiről, valamint a világi hatóságokról és testületekről, és minden Szent Lászlót tisztelőről, beleértve a Mária Rádió hűséges hallgatóit is.

Testvéreim! Lélekben együtt vagyunk és erősek vagyunk, mert hűséges közbenjárónk van Istennél Szent László királyban. Ő védelmezzen bennünket továbbra is és vezessen bennünket a boldog találkozásra, hogy örömmel és hálával dicsőíthessük majd Istent az Ő jótéteményeiért. Ámen.

Forrás: romkat.ro