Hitoktatók gondolatai pünkösdre

Pünkösd ünnepe, az Egyház születésnapja. „Kész a világ, Feszült, ünnepi várás!” írja Dsida Jenő és ezekben az egyszerű szavakban hatalmas erő van. A Szentlelket várjuk, ünneplőbe öltöztetve szívűnket – lelkünket és Ő megérkezik közénk, megérkezik hozzánk, és a szívűnkbe költözik. Készítsük hát elő a szívűnket erre a nagy találkozásra! A világ kész, legyünk mi készek, hogy tudjuk befogadni, a lelkünket betölteni akaró Szentlelket. Az apostolok együtt voltak, amikor heves szélzúgással megérkezett a Szentlélek és rájuk szállt. Legyünk mi is erősek, hogy a Szentlélek kiáradását befogadva tanúságot tehessünk Istenről, hogy a küldetésünkben bátorítást és kitartást kaphassunk.

Konrád Katalin, Nagyvárad

 

Pünkösd ünnepére készülve arra vágyom, hogy szabadon, nagylelkűen, gyermeki lelkülettel a lélek benső szobájában, “emeleti termében” otthon legyek, jelen legyek, és engedjem, hogy a Szentlélek által életem még jobban belegyökerezzen a Szentháromság szeretetközösségébe, ahonnan az Élet fakad.

Benedek Ramóna, Nagyvárad

 

Amint gyermekkoromban vártam a karácsonyi szent napokat, úgy várom minden évben a pünkösdi ünnepeket: izgalommal, reménnyel és azzal a biztos tudattal, hogy ajándékokkal érkezik. Amint gyermekként már jó néhány nappal szenteste előtt örültem annak, hogy lesz karácsonyfa, vidám családi együttlét és rokonlátogatás, úgy ma napokkal pünkösd előtt átjár az öröm és hála Krisztus Urunk ajándékaiért: égi Édesanyánkért, a Boldogságos Szűz Máriáért, a Szűzanya (magyar) népéhez való tartozás örömének megtapasztalásáért (a pünkösdszombati csíksomlyói búcsún) és a Szentlélek eljöveteléért. A Szentlélek élő jelenlétére van szükségem ahhoz, hogy ki merjek lépni félelmeim, elképzeléseim és képességeim korlátai mögül és a szívemben megfoganjon a készség az Isten Igéjének befogadására, az iránta való engedelmességre és az alázatra.  Amint felfénylik dicsősége bensőmben, emésztő tűze átmossa szívemet és hétszeres ajándéka betölti lelkemet, megszületik bennem a bátorság, hogy küldetésem útján újra elinduljak…és  szeressek. „Veni Creator Spiritus!”, Hrabanus Maurus Pünkösdi himnuszának szavaival zengem: „Teremtő Lélek légy velünk! Látogasd híveid szívét! (…) Tűz, élő forrás, szeretet! Te lelkek lelki olaja!(…) Öntsd szívünkbe szent szerelmedet!” Amen

Lőrincz Éva-Katalin, Csíkszereda

Aki mindig meglepetést okoz… Mindennapjaim pünkösdjei életem apró csodái: amikor botlásaimból hagyom magam felemeltetni, aggodalom helyett reménykedni, amikor lassan eredménnyé szövődik egy addig megoldhatatlannak tűnő akadály. Pünkösd, amikor igent mondok a Szentháromság szeretetközösségének meghívására. Mindig pünkösd, amikor sikerül ráhangolódnom az igazi, belső békét sugárzó lüktetésre: csend, ima, gyermeki rácsodálozás, életöröm. A Szentlélek, a folyamatosan meglepetést okozó, tisztítgatja legtöbbször homályos szemüvegem, Vele könyebb Jézust látni, társaimban is Őt. Hálás vagyok életem minden pünkösdjéért.

Szép Mónika, Kolozsvár

 

Az ünnep előtti készület időszakában rácsodálkoztam szentmiséink olvasmányainak üzenetére. Bár ismerős volt számomra Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott főpapi imája, most  tudatosodott bennem, hogy mekkora  ajándékot kaptam: Jézus értem már imádkozott, az apostolok tanítására hallgathattam, az Atyára vagyok bízva épp a gonosz elleni küzdelemben, Jézus kérte, hogy a világban zajló életem  fölött az Atya őrködjön. Szégyenkezve kértem bocsánatot  a sok fölösleges aggódásom, türelmetlenségem miatt elmulasztott kegyelmi alkalomért. Őszinte hála töltött el a Bölcsesség lelke iránt,aki csendes jelenlétével lelkem legérzékenyebb  vágyaira is figyel és szüntelenül terelget  az Atya országa felé.

Páll Ildikó, Gyergyószentmiklós

 

A Pünkösd számomra leginkább egy megrendítő találkozás története. Találkozás egyrészt a közösség és Isten között, másrészt a közösség minden tagjának személyes találkozása a Szentlélekkel. Ott van a 11, Máriával és más tanítványokkal és kitartóan, egységben imádkoznak és várakoznak. Maguk sem tudják még elképzelni, mi fog történni, de hűségesen várnak. És amikor eljön a Szentlélek, akkor olyan mély találkozásban van részük, melynek öröme túlcsordul: már nem hallgathatnak, hanem kiállnak és hirdetik az evangéliumot. És ez a tanúságtétel megrendíti a hallgatókat, ők is részeseivé válnak a találkozásnak, így születik meg az Egyház. Saját életemben is ezt tapasztaltam: amikor különösen mély megtapasztalásban részesülhettem Isten kegyelméből, akkor én sem tudtam eltitkolni azt. El kellett mondanom, hirdetnem kellett, hogy Jézus él, mert szerettem volna (szeretném), ha mások is részesülnének ebben a mély, embert átformáló találkozásban és örömben, amit a Vele járás jelent. Időnként megkérdezem magamtól, hogy az én tanúságtételemben miért nincs meg ez az erő, amely megragadja a hallgatókat. Annyira szeretném, hogy amikor másoknak Istenről és a Vele való kapcsolatomról beszélek, akkor őbennük is fölébredjen a vágy erre, és Isten betöltse ezt a vágyat és általunk is megújuljon az Egyház! Hogy hogyan készülök a pünkösdre? Én közösségben élek, így mi együtt imádkozhatunk. Minden évben, most is, kilenceddel készülünk: énekekkel, saját szavainkkal mondott dicsőítéssel, közbenjárással egészítjük ki a megszokott imarendünket. Hívjuk és várjuk a Szentlelket. Pünkösd vigíliáján pedig ünnepélyes vesperást tartunk, utána dicsőítéssel és éjszakába nyúló szentségimádással.

Kovács Szilvia Veronika, Nagyvárad

A taizéi Roger testvérnek van egy gondolata: „(a jó Isten) szeretete égő tűz”. Valami érdekes belső lelki mozgás által mind közelebb kerülök ennek a képnek a valóságához. Szavakkal nehéz, és talán nem is kell erre ráközelíteni. Az értelem is a belső tapasztalás alapján jut el a bizonyosságra: ez a Tűz mindig ott volt és ott van, a lélek mélyén. Időtlen valóság, mely egy velem. És éppen a jelen időtlenségében tudom a legteljesebben megélni ezt az egységet. Akkor belül éget és kifelé is világít és melegít ez a Tűz. Pünkösd a Tűz ünnepe. „Készületként” semmit sem akarok tenni, sokkal inkább csak lenni szeretnék a Lélek Tüze számára… A többi történik.

Ozsváth Judit, Kolozsvár

 

Diákjaimnak tartott online óráim, és a Pünkösd ünnepével kapcsolatosan feltöltött tananyagaim előkészítése során az idén nagyon intenzíven találkoztam azzal az élménnyel, hogy a Szentlelket valahogyan “kifelejtettük” lelki életünkből. Keveset beszélünk róla, akkor is az egyház alapítása kapcsán. A Pünkösd mintha a Húsvét egyfajta utójátékává, függelékévé vált, s ennek megfelelően krisztológiai központú: Jézus Krisztus „befejezi” művét a földön azáltal, hogy elküldi a Szentlelket, aki aztán mintegy helyetteseként, harmadik csendestársként „továbbcsinálja” a megváltás művét. De itt sem a Szentlélek áll a középpontban, hanem a megdicsőült Krisztus. Nem beszélve arról, hogy a Szentlélek az új teremtés, az örök új forrása, nem egyszerűen csak folytatója valaminek…Most azonban, ebben a helyzetben, tanárként elő kellett vennem a szövegeket, le és át kellett írnom őket ezen megérzésnek megfelelően. Tutorként (merthogy a koronavírus-időszakban a távoktatás tutorokká változtatott mindannyiunkat, akik a diákot támogatjuk a tanulásban), segítő kérdéseket, feladatokat kellett megfogalmaznom, amelyek a Pünkösd titkát „megértetni” hivatottak voltak. S így került újra látótávolságba, tudatosult egyre erősebben az az (egyház-szerte) elhallgatott hiányérzet, amelyről előbb beszéltem. Mert: Nem sokat beszélünk arról, hogy minden szentség kiszolgáltatásában van egy olyan kitüntetett pillanat, amely során személyes kapcsolatba kerülünk a Szentháromsággal, a Szentlélek által. Minden hitben történő megvilágosodásban, megértésben ott van a Lélek, aki megnyitja a léleknek a közvetlen mélybe hatolás, az isteni intuíciójának a kapuját. Ez egy csoda. Minden felszabadító döntés, megtisztító belátás, akaratot Isten felé ragadó elhatározás mélyén a Lélek van ott, aki jobban ismer minket, mint mi magunkat. Ő „forgatja fel” életünket, ragad ki a mindennapokból, hogy újjáteremtse, újjáformálja azokat, és bennük minket. Minden kegyelem teremtetlen. Minden kegyelem a Szentlélek. Valahányszor megérint minket az isteni, a Szentlélek érint meg bennünket. Minden talpra állás, megtérés, gyávaságról bátorságra, határozatlanságról elszántságra, restségről szorgalomra serkenés, amely a jót akarja munkálni, a Szentlélek műve bennünk. Valahányszor megbocsátunk, újrakezdünk, legyőzzük gátlásainkat a jóért, esélyt adunk egy új életnek, nehezen mozduló szabadságunkat a Szentlélek veszi kézbe. Valahányszor egységben vagyunk másokkal, félretesszük előítéleteinket, idegenkedésünket, legyőzve önmagunkat és kulturális korlátainkat megtaláljuk korunk Bábelében a közös nyelvet, a Szentlélek művel egy kis pünkösdöt. Most, hogy otthonainkba zártak, ezt még jobban érezzük. Hát, az idén ezek jutottak eszembe. Talán többször elő kellene venni a Szentírás Szentlélekről szóló részeit. És szembesülni azzal, hogy hallgathatunk róla, mert megfoghatatlan, de ettől még minden olyan pillanat, amelyben az ember látószögébe bekerül Isten, a Szentlélek „fáradozásának” a műve.

Nemes István, Nagyvárad

 

Véleményem szerint a pünkösd nekünk sem jelenthet mást, mint amit abban az időben jelentett a tanítványoknak, vagy az első keresztényeknek. Ha bármiben is mást jelentene, akkor nem értettük meg a lényegét! Én nem a karantént látom nehézségnek, akadálynak az ünnep megélésében. Épp olyan nehéz most is emberek közé menni, hirdetni az evangéliumot, mint ahogyan az apostolok megküzdöttek saját korlátaikkal és az emberi szív befogadásának, nyitottságának hiányával. Önerőből képtelenek vagyunk ezen korlátok leküzdésére. Csak Isten Szentlelkének kiáradása által tudunk túllépni saját kicsinyességünkön, önzőségünkön, lustaságunkon. Az Ő működése révén tudunk empatikussá válni a szomorkodókkal, csalódottakkal, céltalanokkal, utat mutatni nekik a keresésben. Ehhez pedig alázat kell és mindaz, amivel a Szentlélek megajándékoz minket, ha kitárjuk szívünket a kegyelemre. Én abban kérem a reánk ereszkedő pünkösdi Szentlelket, hogy az apostolokhoz hasonló tüzes szívvel ajándékozzon meg, hogy „lelkesíteni” tudjam a jelenlegi helyzetben még inkább magukba és keserűségükbe zárkózott embereket.

Meleg Beáta, Székelyhíd