Szent Lászlót ünnepelték Nagyváradon

Szent László naptári emléknapján, 2020. június 27-én,  a város római katolikus lelkipásztorai, szerzetesei és hívei a székesegyház előtti térre, a Szent László-szobor köré gyűltek, hogy ismét elköteleződjenek az Istenbe vetett hit megőrzése és a keresztény értékek megvallása mellett. Az ünnepi szentmisét Böcskei László megyés püspök mutatta be, a szónok Szabó Ervin Nagyvárad-olaszi plébános volt.

Az ünneplőket Pék Sándor esperes, Nagyvárad-újvárosi esperes-plébános köszöntötte. Jelezte, hogy az idei rendkívüli helyzetre, illetve az előírásokra való tekintettel döntöttek úgy, hogy a Szent László templom búcsúját a falakon kívül, a székesegyház előtti téren, Szent László király szobra körül ünneplik, mely évtizedeken keresztül a templom mellett, a főtéren ékeskedett, őrködve városunk és népünk fölött. Elhozták a számukra oly kedves oltárképük másolatát, mely azt ábrázolja, hogy Szent László átadja a kulcsokat a város püspökének, persze nem csak vasdarabokat, hanem a művét, lelkiségének, bizalmának és hitének erejét. „Nagy szeretettel gondolok mindannyiunk nevében a vredeni testvéregyházközségre, mely ezen a napon Szent László tiszteletére szintén egy szentmisén ünnepel” – tette hozzá a Pék Sándor.

A bevezető részben Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel ebben az évben május 10-én, húsvét V. vasárnapján az egyházmegye alapítójának és védőszentjének ünnepét nem tudták megülni úgy ahogyan szerették volna, a már szokásossá vált egyházmegyei zarándoklat formájában, illetve akkor csak zárt ajtók mögött mutatták be az online közvetített szentmisét a hívek jelenléte nélkül, úgy gondolták, kihasználják az alkalmat és lehetőséget, és Szent László király naptári ünnepén összegyűlnek, megünneplik őt, az ő oltalmába helyezik életünket és az egész világot.

Az utóbbi időben az emberek bejönnek a palota kertjébe, megállnak a szobor előtt. Vannak, akik tisztelegni jönnek, mások meghajtják a fejüket. Vannak akik koszorúznak vagy imádkoznak előtte. „Mi azonban eljöttünk ünnepelni őt a szentmisével, megköszönni Istennek azt, hogy nekünk ajándékozta őt, aki kemény hittel építette országunkat és a népet, tanította az övéit, most pedig a közbenjárásával kísér és oltalmaz minket. Az ünneplésünk szép dísze ezért az, hogy belőlünk származó élő koszorút fonunk a szobra körül, kifejezve azt, hogy rá figyelve, az ő példát követve, építeni szeretnénk egy mindenki számára boldogabb jövőt. Kérve a közbenjárását, hűségesek vagyunk az örökségéhez, és megújult erővel, elköteleződéssel akarjuk járni Isten útját a közösségeinkben, az egyházmegyében és a világban” – fogalmazott a főpásztor.

Prédikációjában Szabó Ervin Nagyvárad-olaszi plébános megjegyezte: kicsinek és kevésnek érzi magát arra, hogy Szent Lászlót méltassa, mert egy olyan szentet ünnepelnek, akinek sírjához a 15. század végéig bizonyítottan harminc uralkodó vagy uralkodópár jött el zarándokolni. Akinek sírjánál országos zsinatot tartottak, melynek rendelkezései az egész magyar katolikus egyházra nézve érvényesek voltak. És szent hely ugyanakkor a székesegyház előtti tér, hiszen a közelben van az ereklye, és két Szent László szobor.

A továbbiakban a szentmise szónoka három dologról beszélt, melyekre tanít és figyelmeztet bennünket a mai posztmodern társadalomban Szent László király. Az első tanács, hogy Szent Lászlónak fontos volt a családi béke helyreállítása, mert tudta, hogy ez a nemzet csak akkor lesz boldog, ha béke uralkodik a családi körökben. A familiáris összefogás példáját gyakorolva mindent megtett emiatt azért, hogy a saját családjában is béke legyen. A második üzenete Szent Lászlónak az, hogy az összetartozás népévé kell legyünk, és ezt semmi sem szabad elvegye tőlünk. Egy szívvel és lélekkel, egymás kezét fogva kell imádjuk a mindenható Istent, mert ebben rejlik a megmaradásunk titka. A harmadik gondolat pedig, hogy Szent László előrelátó vezető volt, ezért hozta be Biharról a püspökséget Váradra, mely sokkal előnyösebb és védettebb helyen fekszik. Bennünket is segítsen, hogy tudjunk tervezni, közösségi szellemben – kérte a plébános.

FORRÁS: Bihari Napló

KÉPEK   |  VIDEÓ