Új munkás az Úr szőlőjében – pappá szentelték Vánkos Alexandru diakónust a nagyváradi székesegyházban

Kettős kiemelkedő eseménynek volt helyszíne a nagyváradi római katolikus székesegyház az elmúlt hétvégén. Pénteken, 2020. augusztus 21-én, a 18.00 órakor bemutatott szentmise keretében Böcskei László megyés püspök áldozópappá szentelte a nagyváradi születésű Vánkos Alexandru diakónust. Az újmisés szombaton, 2020. augusztus 22-én, 18.00 órakor mutatta be első szentmiséjét.

A szentelési szentmise bevezetőjében Böcskei László megyés püspök elmondta, hogy amikor erre a rendkívüli alkalomra készült és próbált ráhangolódni, Szent II. János Pál pápának a szavai jutottak eszébe, aki pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára egy könyvet adott ki. Annak előszavában a következőket írta: „amikor különféle időkben és körülmények közt a papságról beszélünk, és amikor a papságról tanúságot teszünk, nagy alázattal kell eljárnunk, tudatában annak, hogy Isten szent hívásával meghívott minket, mégpedig nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből. És egyben számot kell vetni azzal, hogy az emberi szavak nem képesek elviselni a titok súlyát, amit a papság önmagában hordoz”. A Nagyváradi Egyházmegye főpásztora is ezért csak egy szóval fejezte ki mindazt, amit a jelenlevők átélhetnek a papszentelés napján, és ez nem volt más, mint a hála. Hála azért, hogy Isten megajándékozta az egyházát, az itteni egyházmegyét és a közösséget egy új pappal, akit meghívott és akinek szolgálatában biztosítja az ő kegyelmét.

A papszentelési szertartás a jelölt bemutatásával kezdődött, aki ezután a püspök elé járult. A főpásztor a szentelendő jövőbeli feladatát és szolgálatát ismertette, majd Vánkos Alexandru szándékának nyilvánvaló kifejezéseképpen azt ígérte, hogy papi mivoltát az egyház szolgálatára az előírásoknak megfelelően kész vállalni, Isten iránti szeretetből és a népének javára. Ezután tiszteletet és engedelmességet fogadott az egyházmegye mindenkori főpásztorának. Böcskei László imára hívta az egybegyűlteket, akik letérdelve énekelték el a Mindenszentek litániáját. A teljes önátadása, illetve előző szavainak tettekben való kifejezése végett a jelölt a földre borult. Ezután letérdelt a püspök előtt, aki szótlanul fejére helyezte kezeit, a papi hatalom átadásának jeleként. A felszentelő ima elhangzása után, a lelkivezetője öltöztette miseruhába Vánkos Alexandrut, majd a püspök megkente a tenyerét szent krizmával annak szimbólumaként, hogy Isten kiválasztottja, illetve átadta neki a kelyhet és a paténát, arra utalva ezzel, hogy szentmiseáldozatot mutathat be. A papszentelés utolsó mozzanataként a püspök, majd a többi pap kézrátételes imájukkal jelezték, hogy befogadták őt a közösségükbe. A Hitvallás elimádkozása után, a szokott módon folytatódott a szentmise.

A szertartás befejező részében Böcskei László hangsúlyozta: azáltal, hogy pappá lett, Vánkos Alexandru gazdagítja nem csupán a helyi egyházmegyét, hanem a világegyházat is. Annyira fontos, hogy észrevegyük ezt a nagy ajándékot, amit kaptunk Istentől, főleg akkor, amikor egy kicsit úgy belegondolunk a jelenlegi helyzetünkbe, és előttünk leperegnek az elmúlt hetek, hónapok, melyek egészen különleges módon teltek el a mi életünkben, és – ha egyáltalán még szükség lett volna erre – újra bebizonyították azt, hogy mennyire törékenyek vagyunk és rászorulunk Isten kegyelmére, segítségére, gondoskodására. Saját életünket és helyzetünket vizsgálgatva tehát jogosan mondhatjuk, hogy egy nagy ajándék az újmisisés, annál is inkább, hogy 2015-ben volt utoljára papszentelés ebben a székesegyházban. Reméljük, hogy nem kell eltelnie ahhoz újabb öt évnek, hogy legyen megint papszentelés – bizakodott a főpásztor. Hozzátette: sajnos láthatjuk, hogy nem olyan sűrűn élhetjük át a szentelési szentmisét, hiszen kevés a munkás az aratásban. Gondot jelent az utánpótlás hiánya, de ne keseregjünk, inkább örüljünk annál jobban annak, hogy Isten mégis ajándékoz nekünk papokat, most Vánkos Alexandru személyében.

Az elmúlt időben annak fontosságát is érezhettük, hogy az ember át tudja lépni az elszigeteltségnek, a magánynak, a félelemnek, a bizonytalanságnak a küszöbét. Ilyenkor is azonban ugyanazt tapasztaltuk meg, hogy az Istennel való kapcsolat, a vele való találkozás tud igazán megerősíteni és fellelkesíteni minket, hogy ne búslakodjunk, hanem bízzunk az ő kegyelmében, nyissuk meg a szívünket előtte. „Isten gondoskodik rólunk, ezt is lássuk az újmisésben, és azt is, hogy általa egy új szolgát küld az ő szőlőjébe” – nyomatékosította a megyés püspök. A köszönetnyilvánításokat követően (család, a gyulafehérvári és római nevelők), az egyházmegye elöljárója három szimbolikus jelentőségű olvasmánnyal ajándékozta meg az újmisést, valamint Szent X. Piusz pápa jelmondatát (Mindent megújítani Krisztusban- Omnia instaurare in Christo) adta át üzenetként, azt tanácsolva neki: ő is arra törekedjen, hogy közelebb vigye az embereket Isten gondoskodó szeretetéhez, Jézus Krisztushoz, hiszen ez egy szép és aktuális feladat és küldetés egy pap számára napjainkban is.

Első szentmise

Vánkos Alexandru, szombaton, 2020. augusztus 22-én, a Boldogságos Szűz Mária királynő emléknapján mutatta be primicia-miséjét a székesegyházban. A szentmise elején, külön szertartás keretében, Pék Sándor esperes, nagyvárad-újvárosi plébános áldotta meg az újmisés stóláját és a kazuláját (miseruháját).

Prédikációjában Szabó Ervin váradolaszi plébános Prohászka Ottokár püspököt idézte, aki 1924-ben a budapesti egyetemi templomban bátorságra és helytállásra szólította fel a jelenlevő papokat. Hangsúlyozta: a főpásztor szavai napjainkban is aktuálisak, hiszen posztmodern világunkban is ugyanígy szükség van kitartásra és elszántságra. Olyan időket élünk ugyanis, amikor sokak számára a Szentháromság nem azt jelenti, hogy Atya, Fiú, Szentlélek, hanem inkább azt, hogy én, engem, nekem. Ilyen körülmények közt vállalt tehát papi szolgálatot Vánkos Alexandru, és ezért van szükség arra, hogy meglegyen a lelki egyensúlya. És mivel egy háromlábú szék stabilabban áll, mint egy négylábú, Szabó Ervin egy ilyen kis széket adott ajándékba paptestverének, egyúttal három jó tanácsot is megfogalmazva számára: tanuljon, gyógyítson és imádkozzon, ahogy Jézus Krisztus is tette mindennap. Tanítson, hirdesse az evangéliumot, arra gondolva, hogy Isten ott áll a háta mögött, és okosan tanítsa a rábízott népet, miközben önmagát is formálja. Emellett gyógyítsa is az embereket, meghallgatva őket. Legyen a bénáknak a lába, a vakoknak a szeme és így tovább. Ugyanakkor pedig soha se feledkezzen meg arról, hogy az imádkozó ember, vonzó ember, mert erőt sugároz magából, és ha netalán bizsereg a tenyere, az azért van, mert „a kezedet kölcsön adtad Istennek”. Végül pedig azt is kívánta a szónok az újmisésnek: legyen hite mindent elfogadni, amit Isten küld neki. Legyen humora elfogadni, amit az élet tartogat számára, és gyomra ahhoz, hogy megtudja emészteni a problémákat és nehézségeket.

A köszönetnyilvánítások rendjén Vánkos Alexandru elsősorban Istennek adott hálát azért, hogy meghívta őt a papságra, és türelmes volt vele mindaddig, míg kimondta meghívására az igent. Ezután az embereknek mondott köszönetet, mivel 14 évig Spanyolországban élt, és amikor 6 éve eljött Nagyváradra, noha „új arcnak” számított, Böcskei László megyés püspök és a váradújvárosiak mégis befogadták őt. Háláját fejezte még ki mások mellett Oláh Gabriella kántornak, a paptestvéreinek, a tanárainak, a jezsuita közösségnek, édesanyjának, a családjának, és Fodor József vikáriusnak, aki lehetővé tette, hogy a Szent László templomnál jóval nagyobb befogadóképességű székesegyházban mutassa be első miséjét.

A szentmise végén a jelenlevők újmisés áldásban részesültek.

Ciucur Losonczi Antonius

FOTÓ: Csorba Sándor, Blaga Antoniu

KÉPEK PAPSZENTELÉSRŐL  |  KÉPEK ELSŐ MISÉRŐL

VIDEÓ PAPSZENTELÉSRŐL  |  VIDEÓ ELSŐ MISÉRŐL