Huszonnégy év szolgálat Isten dicsőségére

A köszönet fogalma olyan sokszor és annyi kontextusba helyezve volt már használva, hogy igazán nehéz dolga van annak, aki őszintén, szíve legmélyéből szeretné kifejezni háláját. Így vagyunk ezzel mi is, a Váradszöllősi Szentháromság plébániatemplom kis közössége, amikor 24 év után egy kivételes lelkipásztortól búcsúzunk.

Pálos Istvánt Márton Áron gyulafehérvári püspök szentelte pappá 1971. április 18-án Gyulafehérváron. Számára megadatott, hogy megismerje Márton Áront, aki egy olyan szép, tiszta papi életet élt, hogy kispapjaiban és környezetében életre szóló és kitörölhetetlen nyomot hagyott.

Pálos atya lelkiismeretes tanítóként, lelkipásztorként és igaz barátként élt közöttünk. Azonosult Szöllőssel, a szöllősi emberekkel, és sajátjának érezte az egykori falu kulturális és vallási értékeinek megőrzését, ugyanakkor előre tekintve arra törekedett, hogy kívül és belül –a lelkek mélységében – építse, szilárdítsa Isten képét bennünk, hogy ne feledjük el: úton vagyunk és sohasem készen, de folyamatos törekvésben az örökkévaló értékek elsajátítása felé.

Pálos atya egy nagyon tevékeny, sokrétű műveltséggel, sajátos humorral és hatalmas intelligenciával rendelkező lelki ember, akit a Gondviselő megragadott, hogy rajta keresztül tanítson hinni és meglátni a teremtés nagy összefüggéseit és a mögötte rejtőző Istent.

Huszonnégy év hosszú idő. A fent említett időszakból számtalan olyan példát hozhatnánk, melyért sokan hálásak, akár azért, mert Istenhez vezette, vagy egy egészséges Istenkapcsolat kialakításához segítette hozzá őket.

Tudta, hogy csak az a közösség él igazán, aki ápolja gyökereit és hagyományait. Lelkipásztori tevékenysége mellett gondoskodott az értékmegőrzésről, az értékmentésről és a értékteremtésről is. Műemléket állíttatott az 1848-49- es forradalom és szabadságharc áldozatainak, valamint az I. és a II. világháború szöllősi áldozatainak. A templom kertjében helyet biztosított a szöllősi temető felszámolásakor elődeink földi maradványainak és azoknak a fejfáknak, sírköveknek, amelyek egy régi, jobb világból elmúlt életek és emberek emlékét őrzik.

Tettrekészsége nyomán egy felújított templonak és új koncertorgonának örülhetünk. Az új orgona nagyban hozzájárult Nagyvárad komolyzenei életének gazdagításához. Ha vigyázunk a ránk bízott kincsre, ennek a hangszernek a hangját hallhatja még utánunk érkező generációk egész sora.

A fentiek megközelítőleg sem merítik ki Pálos István kanonok, főesperes-plébános szöllősi tevékenységét, aki nagyon gazdag életmű szerves folytatásaként a székesegyházban fejti ki további áldásos tevékenységét.

Elsősorban a hála és a köszönet hangjai törnek fel forrásként bensőnkből, megköszönve Istennek őt, hogy megteremtette, szolgáló hivatást adott a papság szentségében – melyre válaszolt – és gondoskodó jóságával elhalmozta eddig élete során.

Vannak tanítók, akik egyszerű emberek, de az Istentől kapott kegyelemből adódóan fáklyák, akik életpéldával állnak közösségük előtt. Igazságérzetük és az Isten iránti szeretetük olyan hangsúlyos üzenet, amely követésükre indítja a rájuk bízottakat.

Vannak tanítók, akik már életük zsengélyén értelmük minden erejével azon vannak, hogy a tudomány és a művészet megismerésén keresztül is közel kerüljenek az isteni terv csodálatos összefüggéseihez, hogy azután tudásukat megosztva, az egyetemes értékek, az Istentől való szép és igaz dolgok művelésére buzdítsák azokat a lelkeket, akiknek gondozását feladatul kapták.

Vannak tanítók, akik az isteni szeretet szűrőjén keresztül képesek érthetővé szelídíteni a határolt értelem számára a szív törvényét, a tudást, mellyel a Mindenható már a teremtés pillanatában megajándékozta az embert. Szavaik szelídek, esetenként kemények, mint Keresztelő János beszéde. Csendes bölcsességük, küldetéstudatuk, alázatuk pajzs és páncél a gondjaikra bízott lelkek számára.

Különös kegyelem, ha mindezeket a kincseket egyetlen emberbe helyezi a Jóisten. Mi kaptunk egy ilyen lelkipásztort. Csak bízni tudunk abban, hogy az általa elvetett isteni mag, és mindaz a jó, amit ezidő alatt kaptunk, megtermi az örökkévalóság gyümölcseit lelkünkben.

Hálás szívvel köszönjük, hogy lelkiismeretesen mutatta az utat, és bölcsességgel kísérte kis közösségünket az Isten felé vezető úton. Köszönjük, hogy alázattal, teljes odaadással és szeretettel állt mellettünk, hogy mindig csak adott. Jó szót, tanácsot, figyelmet. Fizesse meg százszorosan, ezerszeresen a Jóisten mindazt az igaz gondolatot, amellyel megajándékozott bennünket! Szívünk őszinte szeretetével kívánjuk, hogy kísérje útján a kegyelem, és őrizze meg a Mindenható a továbbiakban is erőben, egészségben, abban a szellemi-kegyelmi emelkedettségben, amelyben a 24 év minden napján előttünk járt!

Szlopp Bernadette