A székesegyház előtti téren ünnepelték a Nagyvárad-Őssi plébániatemplom búcsúját

A járványügyi helyzetre való tekintettel rendhagyó módon a székesegyház előtti téren tartották 2020. október 4-én, vasárnap este a Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére szentelt nagyvárad-őssi templom búcsúünnepét. A 18.00 órakor bemutatott szentmise celebránsa és szónoka Láber Ferenc nagyvárad-őssi plébános volt.

A szentmise bevezető részében Láber Ferenc plébános arra hívta fel a figyelmet: régi szép hagyomány, hogy október első vasárnapján megtartják a váradőssi templom búcsúját. Összegyűlnek a város papjai és hívei, hogy közösen imádkozzanak, ünnepeljenek, köszöntsék a templom védőszentjét, Lisieux-i Kis Szent Terézt. Az idén azonban mindez gyökeresen megváltozott az eddigiekhez képest, hiszen alkalmazkodni kell a vírus okozta helyzethez, az előírásokhoz, a maszk viseléséhez, a távolságtartáshoz, ami az ottani plébániatemplomban aligha kivitelezhető. Éppen ezért született meg az a döntés, hogy a búcsút megtarthatják ugyan a szokott napon, de más helyen, a székesegyház előtti téren, ahol a felsorolt követelmények betarthatóak. Mint tudjuk ugyanis, a szentek tisztelete nem helyhez kötött, ezért lehet máshol is ünnepelni Lisieux-i Kis Szent Terézt. „Kérjük az ő közbenjárását, hogy az Úristen őrizzen meg bennünket, családunkat, szeretteinket minden bajtól, veszedelemtől. Tartson meg bennünket a helyes úton, ne engedjen arról letérni, s majd megannyi megpróbáltatásokkal és nehézségekkel telített földi vándorlásunk végén Isten örök színe látására juthassunk”.

„Meglátjátok, a halálom után mindenki szeretni fog engem” – idézte a prédikációjában Lisieux-i Kis Szent Teréz szavait Láber Ferenc, melyeket nem sokkal a halála előtt mondott. Megjegyezte: igaza volt, hiszen nagyon sok keresztény ember kedvenc szentje ő. Szinte nincs olyan katolikus templom, ahol ne találnánk meg a szobrát, ahogy őt ábrázolni szokták, Kármel ruhában, kezében feszület, illetve a rózsa. Megannyi templomot szenteltek annak idején a megépülésekor a Lisieux-i szent tiszteletére. Akik pedig valamelyest tanulmányozták a szentek életét, talán egyetértenek abban, hogy „a mi kis Terézkénk” valahogy más a többi szenthez képest. Hogy ez mennyire így van, vessük csak össze az ő életét Assisi Szent Ferencével. Ferenc gazdag családban született, életének jelentős szakaszában bohém életet folytatott, és be kellett következnie annak a bizonyos látomásnak, meghívásnak ahhoz, hogy levesse menő és drága ruháit, és daróc viseletet öltsön magára. A templomba menve találomra felnyissa a szentírást, és az ott olvasottak alapján rendet alapítson később.

Ezzel szemben Kis Szent Teréz csupán 24 évet élt, de nyugodt lélekkel és felelősségteljesen elmondhatjuk róla, hogy egy tartalmas életet hagyott maga mögött. Már 9 éves korában arra vágyott, hogy kolostorba lépjen, de értelemszerűen a korára való tekintettel ezt megtagadták tőle. Még várnia kellett, de előbb-utóbb teljesült a vágya. Nem véletlenül nevezik őt „a kis út szentjének”, hiszen nem törekedett arra, hogy eget rengető nagy dolgokat tegyen, nem az volt a fő célja, hogy környezetének a figyelmét saját magára irányítsa, hanem inkább a pici dolgokat törekedett úgy végezni Isten dicsőségére, ahogy azt elvárták tőle. Egyik alapvető tulajdonsága az alázat volt, emellett tanulhatunk tőle őszinteséget, nyíltságot, valamint azt is, hogy kerüljük a bűnt, amennyire ez lehetséges, és tudjuk, hol van a mi helyünk a társadalomban. Ne akarjunk többnek látszani, mint amik valójában vagyunk, és ismerjük el azt, ha valaki nálunk magasabban áll az erkölcsi létra fokán.

„Ezekhez az erényekhez kérjük a mai szentmisében Lisieux-i Kis Szent Teréz közbenjárását. Legyen és maradjon meg bennünk a jóra való törekvés, tudjunk változtatni eddigi életmódunkon – amennyiben ez szükséges – abban a hitben, hogy ez a mi jóra való törekvésünk talán itt a földön, de ha itt nem, akkor odaát biztos elnyeri méltó jutalmát. Adja Isten, hogy így legyen!” – fogalmazott a szónok.

Ciucur Losonczi Antonius/Bihari Napló

KÉPEK