Ökumenikus megemlékezés az aradi vértanúkról

A korábbi évek hagyományaihoz híven, a nagyváradi magyar politikai szféra a történelmi magyar egyházakkal és a civil szervezetekkel közösen az idén is megemlékezett a tizenhárom aradi vértanúról. Kedden, 2020. október 6-án tizenhét órákor a Szent László plébániatemplomban tartottak ökumenikus igeliturgiát, amelyet tizennyolc óra után megemlékezés és koszorúzás követett Szacsvay Imre mártírjegyző szobránál.

A megjelenteket Pék Sándor római katolikus esperes-plébános köszöntötte. Krisztus azon szavait idézte, miszerint senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja a barátaiért. Úgy fogalmazott: október 6-a ünnepnap, de nem a véráldozatnak, a halálnak, a vereségnek vagy a győzelemnek az ünnepe, hanem ennek a krisztusi szeretetnek. Jézus ugyanis nemcsak a saját útját vetítette elő a tanítványainak, hanem mindannyiunk útját meghatározta, mivel „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. Az aradi vértanúkra való emlékezésen túl ünnepeljük tehát e napon ezt a mindig életet adó szeretetet, mely szolgálja a világot, a népeket és a lelkek építője- tanácsolta a tisztelendő.

Dénes István-Lukács Bihari református egyházmegyei esperes, váradolaszi lelkipásztor felidézte, hogy 171 évvel ezelőtt az aradi vértanúk és Batthyány Lajos miniszterelnök életüket adták a szabadság eszméjéért, a hitükért. De mi is az a mártíromság?- tette fel a kérdést. A magyar mártíromság is egy magvetés a sokszor vér áztatta földbe, mely magok remélhetőleg termést hoznak Isten bőséges áldásával. És ugyanakkor a mártíromság arra kell ösztönözze az embereket, a magyarokat, a váradi, a partiumi és az erdélyi közösségünket, hogy feleszméljünk, és vállaljuk a nemzethez való tartozásunkat, és élni tudjunk a szabadságunkkal, hogy ne legyen hiábavaló a hőseink mártíromsága- hangsúlyozta.

Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkész a Királyok könyvének 18. fejezetéből idézett, mely egy olyan történelmi korról szól, amikor Izrael népe a királyi család uralkodásának következtében megosztott volt, és a vakvágányra terelt nép lelki tévelygésének politikai kudarc, pusztulás lett az eredménye. Azt mondta: amikor több mint két évtizeddel ezelőtt ő Váradra érkezett, akkor azt tapasztalta, hogy az itteni magyarság többé-kevésbé egységes volt, most viszont széthúzás van, és bár az önkormányzati választási eredmények önmagukban véve nem rosszak, azért nem igazán lehetünk büszkék, mert sokkal jobbak is lehetnének. Keresni kell tehát szerinte a kiegyezés lehetőségét, mert a testvérharcnak csak vesztese lehet a közösségünk.

Kardos József unitárius tiszteletes Szent János evangéliumából olvasott fel egy részt (Jn 5, 1-9). Meglátásában nekünk ugyan szerencsére nem kell mártírokká lennünk, viszont annál inkább tisztán látó, józanul gondolkodó, a személyes érdekeinket félretevő emberekké kell válnunk. Egy nemzetet ugyanis az gyógyítja és élteti, ha ragaszkodik a kultúrájához és a hagyományaihoz, ha az összefogáshoz és egyetértéshez mindenki hozzáteszi a magáét.

Ciucur Losonczi Antonius/erdon.ro