Új főpásztori körlevél Krisztus Király ünnepére

Az egyházi évet Krisztus Király ünnepe zárja. Ez alkalomból Böcskei László megyéspüspök körlevelet küldött papjainak és a híveknek, amelyben egyrészt visszatekintésre hív, másrészt egy pár adventi, illetve karácsonyi programra tesz javaslatot. A körlevél tartalmát adjuk közre az alábbiakban.

 

KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPÉRE A JÁRVÁNY IDEJÉN

Kedves Paptestvéreim! Kedves Testvéreim!

Krisztus Király ünnepével az egyházi év végéhez érkezünk ebben a szokatlannak mondható 2020-as esztendőben.  Az ünnep  jó  alkalom  arra,  hogy  az  eddigi tapasztalatokból merítve jövőbe  mutató  visszatekintést végezzünk,   hogy reményünket tápláljuk és Isten gondviselő szeretetébe  vetett  hitünket erősítsük. Az 52. Nemzetközi   Eucharisztikus   Kongresszus   mottójaként   ismételgetett zsoltárvers segítségünkre lehet ebben a hálaadó visszatekintésben, hogy ne fáradjunk bele az új utak keresésébe: „Minden forrásom belőled fakad!” (Zsolt 87, 7). Erőt és bátorságot sugall, hogy ne ragadjunk le a múlandó és bizonytalan valóságoknál, hanem az „Új Sionra” vágyakozzunk, amelyre a zsoltáros szavai is emlékeztetnek.

 1. Az egyházi évről általában és most!

„Az egyház, mint jó édesanya, feladatának tartja, hogy isteni Vőlegényének üdvösséget szerző művét az év folyamán meghatározott napokra szétosztva, szent emlékezéssel megünnepelje (…) Az  év  körforgásában  pedig  kibontakoztatja  Krisztus  egész misztériumát a megtestesüléstől és a születéstől kezdve a mennybemenetelig, és pünkösdtől a boldog reménységnek, az  Úr  eljövetelének  várásáig.” (SC 102). Az üdvtörténet eseményeinek ily módon történő átélése színessé és lelki élményekben tartalmassá teszi életünket, a vallásos gyakorlatokon keresztül pedig a lelki gazdagodásnak lehetőségeit keressük, vagy éppen a kiengesztelődésnek és a megújulásnak a forrásaiból merítünk. Ahhoz, hogy hitünk központi misztériumának ünneplése   átjárja egész   életünket, keresnünk kell annak lehetőségét, hogy a szent liturgián kívül is,  egyéni és  közösségi életünk  sokféle megnyilvánulásaiban  láthatóvá  váljon  az  a  krisztusi  arc,  amely  meghívásunk  és küldetésünk  lényegét  képezi. Ennek megvalósulásáért,  alapos  előretekintéssel szoktuk megtervezni    az egyházi    év különböző  szakaszait,    hogy    a megszentelődés, a  tanulás, az  elmélyülés,  a  közösségépítés,  a  szeretetszolgálat eszközein keresztül, élő tanúságtételünkkel tudjunk a világ elé állni az öröm és a béke  evangéliumával.  Így  terveztük folytatni egyházmegyénkben 2020-ban  is a hitben  való  megerősödés   útját,   amikor   az   52.   Nemzetközi   Eucharisztikus Kongresszusra   összpontosítva,   gazdag   tevékenységi   programmal indultunk, hogy  közösségünkben felfedezzük a minket szerető Istent (ld.  OC  VI./2019., 2461/2019. sz.).

Azonban  még  mielőtt  meg  tudtuk  volna  valósítani  sokat  ígérő  és  sokat  várt terveinket  és  programjainkat, a világméretűvé vált járvány váratlanul megálljt parancsolt! Ennek következményeként, átélve a visszavonulás feszültségét és ennek szenvedéseit, sorban le kellett mondanunk terveinkről.  Gondoljunk csak szép ünnepeinkre, a húsvéti szent    háromnapra, vagy egyházmegyénk zarándoklati napjára, amikor papjaink egyedül, a hívek jelenléte nélkül végezték a  szent  liturgiát templomainkban.  Vagy álljanak előttünk azok az alkalmak, amikor a várt  találkozásokon az összetartozás  és  közösséggélevés  szálait akartuk kötögetni, erősítgetni. Nem  utolsó  sorban gondolhatunk az ún.  fizikai távolságtartásra és arcunk elrejtésére, ami üresebbé és szürkébbé tette életünket, amelyhez  eddig természetes  módon hozzá tartozott a  szabadon  vállalt  ünneplés, a  találkozás,  az  egymásra  való  figyelés, a  mosoly,  az  ölelés, a  közös  istendicsőítés és hálaadás. Ez a nagy átalakulás bár fájdalmasan ért bennünket, főleg azokat, akik kénytelenek voltak távol maradni vallásos életük ünnepélyes megnyilvánulásaitól, az egyház közösségében  átélt  ünneplésektől,  a szentségkiszolgáltatásoktól, a testvéri közösség nyújtotta lelki élményektől, Isten előre  kigondolt  tervében    mégis    a    javunkra    vállhat    és    további    lelki növekedésünket szolgálhatja. A zsoltáros forrásról beszél, arról a forrásról, amely élteti azokat, akik merítenek belőle. Jövőbe mutató visszatekintésünkben, ennél a  forrásnál  kell maradnunk.  Nem  azt  kell  sajnáljuk,  amit  nem  sikerült  megvalósítanunk.  Ha ezt tennénk,  könnyen  azt  a  látszatott  keltenénk,  hogy  mi  akarunk  forrás  lenni. Inkább azt szemléljük,  amit az  igazi Forrás  közelében, a mostani idők kihívásai között sikerült  megvalósítanunk  Isten  népének javára  és megszentelődésére. Ezért szeretném megköszönni paptestvéreimnek és a kedves híveknek mindazt, amit ebben a válságos és nehézidőszakban vállaltak és tettek a hit megélésében, egymás felkarolásában és egész közösségünk támogatásában!

2.Krisztus  Király  ünnepére.

„Hetek  óta  úgy  érezzük,  leszállt  az  este. Sűrűárnyékok   borultak   tereinkre,   utcáinkra   és   városainkra:   uralmuk   alá hajtották  az  életeinket(…) Rémültté  és  elveszetté  váltunk  és  ráébredtünk,  hogy mindannyian  ugyanabban  a  bárkában  vagyunk,  mind  törékenyek  és  irányt vesztettek,  ugyanakkor  mégis  fontosak  és  szükségesek,  mert  arra  nyertünk meghívást, hogy evezzünk együtt.”

Ferenc pápa 2020. március 27-én délután, az üres   Szent   Pétertéren,   alkonyati   homályban   mondott   szavait   idéztem, amelyeken  keresztül  a  pápa  nem  az  éjszakaisötétség  felé  akarja  vezetni a világot,  hanem  éppen  a  reményt  és  gyógyulást  jelentő,  biztonságot  hozó fényesség  felé,  aki  nem  más,  mint  JézusKrisztus.

„Miért féltek annyira?  Még mindig  nem  hisztek?” (Mk 4,   40) – folytatódott Jézus   és   a   hullámokon hánykolódó  bárkában, félemüket átélőtanítványok  közötti  beszélgetés,  amely nem  csak  pillanatnyikérdésekre  akart  röpke  válaszokat  adni,  hanem  megoldást és kiutat mutat a veszélyeztetett és krízishelyzetben lévő tanítványok számára. „Az  Úr  megszólít  minket,  és  viharunk  idején  arra  hív,  hogy  ébredjünk fel, aktivizáljuk a szolidaritást és a reménységet (…) van horgonyunk, mert Krisztus keresztje által menekülünk meg a veszélytől!” – folytatja  Ferenc  pápa  az  említett beszédben. Ebben a válságos időben Krisztus  Király  ünnepe bennünket  is életünk  sokféle homályaira  emlékeztet,  amelyek  között nem  ritkán otthonra  találunk.  Sokszor zavaróan  hat  reánk az  erős  fény,  amiértsötétítő  szemüveget  keresünk,  mert látásunkat    inkább    saját    vágyainkhoz,    elvárásainkhoz,    érdekeinkhez    és kényelmünkhöz akarjuk  igazítani  és  nem  a  valósághoz.  Sokszor  szeretünk rangsorolni és prioritásokat állítani, átlépve azt a rendet, amelyet a Teremtő a maga képéből hagyott nyomatként  ebben  a  világban.  Mennyi  sok  jelét  látjuk annak,  hogy  a világ rendezőjeként fellépő és mindenhatóságra  törekvő ember rendetlenséget és  pusztulást hagy  maga  után, miközben elveszettnek  érzi magát a reá leselkedő újabb és újabb veszélyek árnyékában. „Minden forrásom belőled fakad!” (Zsolt 87, 7).A  zsoltáros  szavaiban  Jézusra ismerhetünk.  A  járvány  idején  átélt végeláthatatlan  veszélyhelyzetben  minket is arra  szólít: „Ne  féljetek!”  (Mk 4,  40) Személyre  szólóan  mondja  ezt,  hogy növelje  bennünk  a  hitet. Jövőbe mutató visszatekintésünkben erre  is  komolyan gondolhattunk: tudtuk-e a ránk erőszakolt magányt, szeretteinktől, barátainktól, ismerőseinktől megtartottfizikai  távolságot,  a  közösségi  alkalmak  átrendezését üdvösen  átváltani  arra,  hogy  személyesebb és  szorosabb  kapcsolatba  kerüljünk Krisztussal, a világmindenség Királyával? A személyes ima és az elmélkedés, az imádás és a jelenlétében eltöltött idő kapcsolatunk átértékelésének új iskolája a megpróbáltatások  idején.

Ezért szeretném  megköszönni  mindazoknak,  akik imaszolgálattal  és  a  szeretetszolgálat  sokféle  formájával,  Jézus  nevében  és küldetésébenvigasztalást  közvetítenek  azoknak,  akik  a  megpróbáltatás homályában kilátástalannak élik meg helyzetüket.

3.Küldetésről és felelősségről a  járvány  idején!

A  87.  zsoltárból  idézett vers fő kijelentése irányt  mutató  a  mi  számunkra: „Minden forrásom belőled fakad!” (Zsolt 87,  7). A fogság utáni időkben, a zsoltáros így fejezi ki Isten népének jövőjébe vetett reményét, amely az új Sionban, az új Jeruzsálemben éri el  beteljesülését. Reményteli szó  ez számunkra,  hogy  ne  fáradjunk  bele  a várakozásba  és ne  engedjünk azoknak  a  veszélyeknek,  amelyek a jelen időkben kapcsolatainkat rombolják és közösségeinket gyengítik. Inkább tudatosítsuk magunkban, hogy  a  harcok  idejét  éli  az  emberiség.  Egyesek  az  ismeretlen ellenség,  a  vírus  ellen  szállnak  harcba,  hogy  megmentsék  a  súlyos  betegeket. Mások  a  fertőzés megelőzésén fáradoznak,  hogy csökkentsék a betegség romboló  következményeit.  Ismét  mások  a  túlélésért  küzdenek a gazdaságban, a kereskedelemben, az oktatásban. Sokan viszont csak bűnbakokat keresnek, saját elképzeléseikkel hadakoznak, mindenkire  mutogatva  és mindenkit  okolva  a vírus terjedéséért és pusztításaiért.

„Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet  foglal  dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig  elválasztja  őket  egymástól(…)a  juhokat  a  jobbjára  állítja,  a  kosokat pedig  a  baljára.” (Mt   25,   31) – olvassuk   Krisztus   Király   ünnepének evangéliumában. Az  igazságszolgáltatás ténye végső soron a felelősségvállalás fontosságára  utal,  amely a  világot érintő  megpróbáltatások  idején  fokozott mértékben kell  megnyilvánuljon a  keresztény  ember kitartótanúságtétele  által. Jövőbe  mutató  visszatekintésünkben ismét   rá   kell   ébrednünk   a   keresztény küldetéssel járó felelősségünkre, amely a sokféle megtévesztő elméleten túl, az együttérző  és  egymást  felkaroló  cselekedetekhez  kell  vezessen. Rendkívüli időben rendkívüli szabályokhoz kell igazítsuk életünk–mondta  egy  hivatalnok az  újabb  szorító  intézkedések  meghirdetésekor.  Számunkra  ez  azt  kell  jelentse, hogy  rendkívüli időben, rendkívüli módon  kell megmutatkozzon  bennünk  az egymás   iránti   szeretet:   apró   kis   gesztusok   a   lelki   közelség   kifejezésére, zúgolódás  nélküli lemondások,  a  másokért vállalt  kisebb-nagyobb  szolgálatok a remény  üzenetének  közvetítésében.  Ezek  mind  az  Isten  jobbján ülők erényeivé fokozódnak,  ha az Ő tervében  látjuk  magunkat  a  megpróbáltatások  idején is. Ezért gondolok itt mélységes hálával mindazokra, akik személyeket, családokat és  közösségeket  megpróbáló,  sokszor  kétségbeejtő  pillanatokban a  reményfényeit gyújtogatják környezetükben!

Végezetül,  amikor  felelőségvállalásról  beszélek,  azokra  is  gondolok,  akik Krisztus  Király  vasárnapján  kijelölt  és  megválasztott  egyháztanácsosokként teszik  le  az  esküt  egyházközségeinkben.  A helyi  plébánossal  karöltve,  az  egész közösség szolgálatában Isten  szerető  jelenlétének  hírnökei  legyenek,  amikor különféle  szolgálatot  teljesítenek  a  helyi  közösség  és  az egész  egyház  javára. Valamennyiük  készségét  szívből  köszönöm, és  Isten  bőséges  áldását  kérem életükre, családjukra és az egyházért tett vállalásukra!

Kedves  Paptestvéreimet és  kedves  híveimet  pedig,  Krisztus  Király  oltalmazó szeretetére bízom, aki vezessen és oltalmazzon bennünket a következő egyházi évben is.

 

JÁRVÁNYÜGY INTÉZKEDÉSEKKEL KAPCSOLATOSAN

Ismételten  szorgalmazom a  járványügyi intézkedések  követését és  alkalmazását egyházmegyénk  minden  plébániáján.  Miután  az  elmúlt  időben  fokozódott  a fertőzések  száma,  mindent meg    kell tennünk    azért, hogy    közvetlen környezetünkben   ne   alakuljanak   ki   olyan   gócpontok,   amelyek   súlyosabb intézkedésekre késztetnek bennünket vagy a hatóságokat. Esetleges fertőzések esetén intézkedjünk megfelelő  higgadtággal  és  a  pánikkeltés  elkerülésével, követve  azokat  az  előírásokat,  amelyeket  az  illetékes  hatóságok  előírnak  és megkövetelnek. Az általános járványügyi előírások ismeretében továbbra is kérem, fordítsunk nagy figyelmet a következőkre:

– A  Magyar Katolikus  Püspöki  kar  november  9-én liturgikus  mellékletet tett  közzé  a Szentségek  kiszolgáltatása  járványveszély  idején cím  alatt.    A dokumentumot    megtalálhatjuk    az    interneten,    a    benne foglaltak    pedig segítségünkre lehetnek a lelkipásztori szolgálat teljesítésében.

– A különféle szigorítások, valamint a veszélyeztetett hívek távolmaradása a szentmiséktől  sokakat  arra  késztet,  hogy  közvetített  szentmiséken  vegyenek részt. Továbbra   is hangsúlyozzuk,   hogy   a   közvetített   szentmisékbe   való bekapcsolódás feltételezi a megfelelő lelki és testi felkészülést a hívek részéről is.  A  közvetített  szentmisén  való  részvétel  legyen a templomba  látogatásunk ideje  az  imádság  által. Teremtsünk  meg  ehhez otthonunkban az illő és méltó környezetet,  tegyünk  az  asztalra  keresztet,  gyújtsunk  gyertyát  és  zárjunk  ki minden zavaró körülményt a szentmise követésének idejére.

– Nem   csak   a   hívekre   vonatkozik   a   közvetített szentmiséken   való fegyelmezett  részvétel.  A  lelkipásztoroknak  is  törekedniük  kell  a liturgikus fegyelem megtartására: igazodjunk  a  rubrikákhoz, és  ne  rögtönözzünk  olyan elemeket, amelyek az egyház liturgiájától idegenekés visszatetszőek.

– A  templomi szertartásokon  minden  lelkipásztor  tartsa  be  és  tartassa  be  azóvintézkedéseket: fertőtlenítsük kezeinket, viseljünk maszkot és szellőztessük gyakran   a   templomteret. A  miséző  pap  viseljen  maszkot  az  áldoztatás alkalmával, ugyanakkor fertőtlenítse kezeit az áldoztatás előtt és után.

– Templomaink  továbbra  is  maradjanak  nyitva, még  ott  is,  ahol  a fokozott fertőzésveszély miatt karantént rendelnek  el a  helyi  hatóságok, és nem ajánlják a szentmisék bemutatását a templomban. A nyitott templomban mindig lehetőséget kell biztosítani a csendes imára!-Hordozzuk szívesen híveink szándékait az imában és a szentmise áldozat bemutatásánál. Főleg a betegekért és családjaikért, az egészségügyben  és  más veszélyeztetett helyen dolgozókért, valamint a megholtakért imádkozzunk sokat.

– Amint  az  előző  körlevélben  is  szorgalmaztam,  most  is  kérem, hogy minden  szentmise  végén imádkozzunk a járvány megszűnéséért. Mondjuk  el híveinkkel együtt a közismert Most segíts meg Máriaimát, vagy más előírt imát. Ne  fáradjunk  bele  a  kitartó  imába,  hiszen  a  megpróbáltatások idején ez erősít meg minket!

 

SZENTSÉGIMÁDÁS KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPÉNEK ELŐESTÉJÉN

„Az eucharisztia megszünteti bennünk a földi dolgok utáni éhezést, és felszítja a szolgálat  vágyát.  Felállít  kényelmes,  ülő  életmódunkból,  emlékeztet,  hogy nemcsak  táplálandó  szájak  vagyunk,  hanem  mások  táplálására  szolgáló  kezek is.” (Ferenc pápa)

Csatlakozva   az   52.   Nemzetközi   Eucharisztikus  Kongresszus  szervezőinek felhívásához plébániáink és szerzetesközösségeink összefogásának köszönhetően 2020.     november     21-én,     Krisztus     Király     ünnepének szombatján, egyházmegyei szintű, 24 órás szentségimádást tartunk. Hozzuk a  hívek  tudomására,  hogy plébániatemplomukban  a  nap  mely  órában vállaltunk szentségimádást,  és  bátorítsuk  őket,  hogy a  mostani  járványügyi helyzetben akár otthonról is bekapcsolódhatnak személyes imával, rózsafüzérrel, zsolozsmával, a Szentírás olvasásával, stb. Teremjen    ez    az összefogás  bő  gyümölcsöket  közösségeinkben,  tegyen bennünket az öröm és a reménység hordozóivá, Krisztus Királyságának építőivé az új egyházi évben.

 

ADVENTI FÉNYEK

Advent első vasárnapjával új egyházi évet  kezdünk,  egyben  a  karácsonyra  való előkészületnek idejéhez érkezünk. Már tudhatjuk, hogy az idei advent és az idei karácsony nem lesz olyan, mint az eddigiek. A szigorított járványügyi előírások miatt  a  vallásosságunkhoz  tartozó sok  szokást és  gyakorlatot át kell  rendezzünk vagy  éppen  el  kell  hagynunk.  Mivel  a  következő  hetek  előreláthatóan  nem hoznak   lényeges   enyhítéseket,   komolyan   foglalkoztat   bennünket,   hogy   a lehetőségekhez mérten, közösségeinkben  megteremtsük az adventi és majd a karácsonyi  hangulatot.  A  lelkipásztorok  és  munkatársaik  leleményességére  van bízva a karácsonyi ünnepkör programjainak megszervezése. Fontos, hogy ebben az  időben  különleges  üzenettel  szólítsuk  meg  híveinket,  megéreztetve  velük, hogy  a  fizikai  távolságtartás  ellenére  is összetartozunk,  figyelünk  egymásra, segítünk   egymáson,   és   ahol   lehet,   elvisszük   egymáshoz   Jézus   Krisztus megtestesülésének örömhírét. „Adventi fények” címmel imaláncra hívom kedves Paptestvéreimet és Híveimet az  idei  adventi  vasárnapok  alkalmával.  Kezdeményezésünk  kelléke  az  adventi koszorú,  amelyet  templomainkban,  otthonainkban  és  a  püspöki  székesegyház előtti  téren  állítunk  majd  fel.  Minden  adventi  vasárnap  előestéjén székesegyházunknál, az   adventi   koszorún   ünnepélyesen meggyújtunk egy gyertyát, és a járvány frontvonalán dolgozók egy bizonyos csoportjáért végezzük az   imát.   Ezt  a  szándékot   vállalja   fel   vasárnap   minden   közösség,   hogy   a várakozás  idején együtt bízzuk a  felénk  közeledő  Isten  szeretetére az  egész világot.

A kijelölt imaszándékok a következők:

  • november 28-án,   advent   első   vasárnapjának   előestéjén a székesegyháznál, 29-én, advent I. vasárnapján az egyházmegye templomaiban: ima az egészségügyben dolgozókért (orvosok, mentősök, ápolók).
  • december 5-én,  advent  második  vasárnapjának  előestéjén a székesegyháznál,   december   6-án, advent      vasárnapján az   egyházmegye templomaiban: ima a tanügyben dolgozókért, a tanítókért, tanárokért, nevelőkért és szülőkért.
  • december 12-én,  advent  harmadik  vasárnapjának  előestéjén a székesegyháznál,  december 13-án, advent III.  vasárnapján az  egyházmegye templomaiban: ima a rendfenntartókért, az ellátásban és a közszolgáltatásban dolgozókért.
  • december 19-én,  advent  negyedik  vasárnapjának  előestéjén a székesegyháznál,  december  20-án, advent    vasárnapján az  egyházmegye templomaiban: ima  az  idősotthonok   dolgozóiért   és   a   bajba   jutottak   megsegítésén fáradó önkéntesekért.

Minden  Paptestvéremet  kérem, hogy  a  fenti  szándékokért  végezzen  közös imádságot  a  vasárnapi  szentmiséken,  kihangsúlyozva  a  hívek  elött,  hogy  ezen imák   által   a   plébániai   közösség   is   részt   vállal   a   világ   gyógyulásáért kezdeményezett imaláncban.

 

BETLEHEM-KÉSZÍTŐ PÁLYÁZAT

”Karácsony  központi  képeiben  az  újrakezdés  válik  jól  láthatóvá  és elképzelhetővé:  nem  vagyunk  a  múlthoz  láncolva,  minden  mögött  ott  van  a remény.” (Anzelm Grün OSB)

A  jelen  körülmények  között  különösen  szükség  van  ennek  a  reménynek  az élesztgetésére,  ébren  tartására.  Ebből  a  megfontolásból  egy  betlehem-készítő pályázatot  hirdetünk  meg  egyházmegyénk  családjai  számára „Szállást  adunk  a Szent Családnak!” címmel.

 Pályázati feltételek:

  1. A betlehem kizárólag  természetes  anyagból  készülhet,  maximum  50×50 cm alapterületű lehet, kötelező módon legyen jelen a gyermek Jézus, Szűz Mária és Szent József. A többi szereplőt a családfantáziájára bízzuk.
  2. A betlehemet a család tagjai, szülők, gyermekek, esetleg nagyszülők, közösen készítsék el. Fontos az együtt töltött idő, amely még jobban kiemeli karácsony üzenetének aktualitását!
  3. 2020. december 15-igkell az elkészült művet eljuttatni a püspökségre, illetve a közös munkáról öt digitális fotót kérünk a pasztoralis@varad.org e-mail címre.

Értékelés:

  1. Minden pályázó emléklapot, illetve könyvjutalmat kap.
  2. Egy szakmai bírálóbizottság  értékelése  alapján  egy  alkotás  különdíjban részsül.
  3. Az alkotásokról készült  fotókat  közzé  tesszük  az  egyházmegye közösségi oldalán,  ahol a  begyűjtött  értékelések alapján  egy második alkotás  szintén különdíjban részesül.

További részletek  a  pasztoralis@varad.org e-mail címen  vagy  a  0757061859-es telefonszámon.

Kérem Főtisztelendő Paptestvéreimet, hozzák híveik tudomására ezt a pályázati lehetőséget, buzdítsák a családokat a részvételre, próbáljuk meg közösségeink ünneplését ezáltal is meghitté és örömtelivé tenni.

Nagyvárad, 2020. november 15-én.

†Böcskei László

megyéspüspök