Szent János-napi boráldás volt a nagyváradi székesegyházban

Az Európai Borlovagrend Érmelléki Légátusa, a Vincellér Egyesület, a nagyváradi Zichy Ferenc Borklub és a diószegi Zichy Gazdakör képviseltette magát a december 27-i, éves, hagyományos János-napi boráldáson a váradi székesegyházban.

Szent János apostol és evangélista ünnepén, 2020. december 27-én, a római katolikus egyházban ősidők óta megáldják a bort, melyet Isten ajándékozott az embernek, hogy felviduljon, illetve egészsége megóvása érdekében is, ha mértékkel fogyasztja.

A hagyomány szerint már Szent Pál arra figyelmeztette Timotheust, hogy az egészsége megőrzése érdekében igyon egy-egy pohár bort. Ügyelnünk kell viszont arra, hogy mennyit iszunk, nehogy úgy járjunk, mint Noé, aki nem ismerte a szőlő levének erejét, ezért megrészegülve ledőlt, a fiai pedig gúnyt űztek belőle. A bor ugyanakkor áldás is, hiszen a bortermelők fáradságos munkával állítják elő, és ezzel hozzájárulnak az Isten teremtette világ szépségéhez és gyönyörűségéhez. Amikor a kezünkbe veszünk tehát egy pohár bort, gondoljunk arra is, hogy a jóságos Isten testi eledelünkről is gondoskodik.

János apostol egyébként előbb Keresztelő Szent János tanítványa volt, majd amikor Krisztus megjelent a Jordán folyónál, a nyomába szegődött. Vezéregyénisége volt a zsidók azon csoportjának is, mely lázadozott a rómaiak ellen. Jézus őt és testvérét a „mennydörgés fiainak” nevezte. Az idők folyamán azonban megváltozott a természete, és ő lett a szeretet apostola. Jellemző viselkedésére, hogy a haldokló Megváltó rá bízta édesanyját, akit ő magához vett. Pállal, Péterrel és Jakabbal együtt az egyház oszlopa volt, így őt is üldözték, ki akarták végezni. A legenda szerint azonban a mérgezett bor nem ártott neki, és a tizenkét apostol közül ő az egyedüli, aki nem vértanúként, hanem természetes halállal halt meg.

Szent Jeromos bibliafordító azt írta róla: több mint száz évet élt, nagy tekintélynek örvendett. Az utolsó vacsorán Jézus keblére hajtotta a fejét. Évtizedekkel később, amikor a fizikai ereje cserben hagyta, és már nem tudott hosszú prédikációkat tartani, egy mondatot ismételt állandóan: „kedves kis gyermekeim, szeressétek egymást!”. Szívesen hallgatták őt, de ezért egy idő után megkérdezték: mégis, miért ismételgeti ezt folyton? Azért, felelte, mert ez az Úr parancsa, és ha ez az egy beteljesedik, az elég. A bortermelők is ugyanilyen szeretettel végzik sokszor létfontosságú munkájukat, a bor pedig Isten ajándéka, amit hálaadással kell megköszönni.

Az idén Karácson Tibor, az Erdélyi Mária Rádió műsorigazgatója áldotta meg a nagyváradi székesegyházba elhozott borokat. Arra hívta fel a figyelmet: több mint kétszázszor fordul elő a bor a Bibliában, és a görög meg a héber nyelvhasználatban körülbelül hat-hétféle megnevezése létezik. Jézus Krisztus mint jelképet is használta, mely által utalt a múltra és a jövőre is, tehát teológiai szempontból mély mondanivalója van a bornak.

Forrás: erdon.ro  |  Fotó: Ciucur Losonczi Antonius