Urunk megjelenésének ünnepe a székesegyházban

A koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzet miatt idén Vízkereszt ünnepén, 2021. január 6-án, előre bepalackozott vizet áldottak meg a nagyváradi székesegyházban. Egy-egy kis csomag sót is kaptak az ünneplő hívek, hogy hazavigyék, és saját maguk vegyítsék el ezek tartalmát, majd a szenteltvizet úgy használják, ahogy szokták, kellő tisztelettel.

A délelőtt 10 órai szentmise kezdetén Böcskei László megyés püspök végezte el a vízszentelés szertartását. A bevezető részben hangsúlyozta: a napkeleti bölcsek érdeklődése (Hol van a zsidók újszülött királya?) a célját kereső azon ember mindenkori megnyilvánulása, aki vágyakozik a biztonságra és a szabadságra, egy olyan hely és idő után, ahol és amikor békességben és boldogságban tud élni. Ugyanakkor Urunk megjelenése a megtestesülése és a világra születése által minket is útra késztet, hogy megkeressük őt, hiszen ahol ő van, ott van béke, biztonság és boldogság. Mi is próbáljunk tehát örvendő lélekkel elindulni, keresni az Urat, hogy felfedezve Őt, jobban megismerjük azt, amit tanít és amit kér tőlünk. Ez pedig ugyanakkor azt is jelenti, hogy a karácsonyi ünnepkörnek következménye kell hogy legyen. Kérjük ezért Istentől: adjon erőt és bátorságot nekünk, hogy ne ragadjunk le a megszokottnál, a mindennapinál, vagy amivel szemben érezzük, hogy túl kicsik vagyunk, hanem a hit fényében haladjunk előre tovább, hogy megtaláljuk Őt a mi életünkben. Tulajdonképpen vízkereszt is erre emlékeztet bennünket, hogy nekünk feladatunk van, éspedig az, hogy felismerjük Isten megjelenését a történelmünkben. És miután ez megtörtént, észrevegyük azt is, hogy választ vár a közeledésére. Ezért a megújulás jele a megáldott víz, mely emlékeztet a meghívásunkra, hogy legyen erőforrása az életünknek.

Prédikációja elején két példával érzékeltette a váradi egyházmegye főpásztora azt, hogy csak ott van világosság, ahol utat engednek a fénynek, illetve csak ott tud behatolni az éltető napsugár, ahol tágra nyitották az ablakokat, és eltávolították a redőnyöket. Egy lakóházra hívta fel a figyelmet, mely egy portugál kisváros külső részén található, és arról lett híres, hogy introvertált jellegével és eldugott ablakaival inkább kinéz egy barlangnak vagy egy modern képzőművészeti alkotásnak, mint egy lakóingatlannak. Egy régi történetet is elmesélt, mely szerint épült egyszer egy ház, de a kőművesek észrevették, hogy hiányzik az ablaka, ezért zsákokban próbálták bevinni a fényt, persze eredménytelenül.

Az elmondottakkal három dolgot sugallt a megyés püspök. Az első, hogy biztosítani kell az alapvető feltételeket a fény érkezéséhez. Nem elég az, hogy békében akarunk élni, de közben ragaszkodunk a sértődéseinkhez. Szenvedünk a magány miatt, de közben lehetséges, hogy nem ritkán a saját magunk alkotta burokba temetkezve váltunk megközelíthetetlenekké. Holott Izajás próféta szavai (Kelj fel, tündökölj, mert elérkezett világosságod) arra kell késztessenek minket, hogy kilépve a komfortzónából, ne csak karácsonykor, hanem mindig legyünk nyitottak Isten jelenléte, cselekvése és terve előtt, hogy fény gyúljon bennünk és körülöttünk.

A második tanács, hogy ne csak elméletben legyünk nyitottak, hanem a gyakorlatban is. Lebegjen a szemünk előtt az, hogy a napkeleti bölcsek hogyan élték meg a nyitást, és mit eredményezett számukra Isten közeledésének az elfogadása. Kitartottak, keresték az újdonságot, és elindultak az ismeretlen felé, mely a csodát tartogatta számukra. Útjuk során olyanokkal is találkoztak, akik számára veszélyt jelentett Isten jelenléte és terve, a bölcsek mégse hátráltak meg vagy mondtak le küldetésükről.

A harmadik üzenet pedig az, hogy mi is fel kell ismerjük azt, ami a napkeleti bölcsek számára vonzó volt, és ne engedjük, hogy napjaink heródesei úgy terjedjenek, mint a koronavírus, mely gyengíteni akarja az egészségre törekvő világ testét.

„Milyen ablakot nyitok én, hívő, a vallásomat komolyan vevő ember a szomszédra, a mellettem élőre, a felebarátomra? Erről üzen nekünk a mai ünnep – nyitnunk kell, tiszta, ragyogó fényt közvetítő ablakot. A karácsonyt ünneplő hívő nem mást tesz, mint fényt, békességet és örömet osztogató ablakká alakítja az ő életét. Ez legyen a mi vágyunk is, erre törekedjünk, hogy mi is tündököljünk a világban, reményt, békét és szeretetet közvetítve” – fogalmazott Böcskei László.

Forrás: erdon.ro

KÉPEKVIDEÓ