Böcskei László megyés püspök üzenete a Betegek Világnapjára

Kedves Paptestvéreim! Krisztusban szeretett testvérek! Kedves jó híveim!

Szent II. János Pál pápa 1993-ban rendelte el, hogy minden esztendőben, a Lourdes-i jelenések első napjának évfordulóját a Betegek Világnapjaként ünnepelje meg a világegyház. Ebben az évben XXIX. alkalommal, rendkívülinek mondható körülmények között ünnepelhetjük meg ezt a napot, és a betegekre való odafigyelésünk által a gyógyító találkozás fontosságára összpontosítunk mindennapi tanúságtevő életünkben. Szembesülve az ágyhoz kötött betegek szenvedésével, a vírusfertőzés okozta félelmekkel, a felebarát gyógyításáért, fájdalmainak enyhítéséért küzdők fáradságos és odaadó munkájával, sok minden átértékelődött bennünk abból, amit eddig életünk normalitásának neveztünk és nem ritkán kiköveteltünk magunknak. Úgy érzem, hogy a több hónapos világjárvány tapasztalata arra kell indítson bennünket, hogy nagyobb odafigyeléssel és önzetlenebb szolgálatkészséggel forduljunk egymás felé, különös figyelmet fordítva a körülöttünk élő betegekre és hozzátartozóikra, de azokra is, akik a magány okozta lelki sebek terhei alatt szenvednek és várják a gyógyulást.

Mindezekre gondolva, Szent Márk evangélista könyvéből az a történet kötötte le figyelmemet, amelyben a vérfolyásos asszony gyógyulást keres Jézusnál. (Mk 5, 24b-34) A gyógyulás csodáján túl egy sokat mondó történettel szembesülünk, amelyben könnyen ráismerhetünk a jelen idők szülte szorongásokra, félelmekre és keresésekre, de a lehetőségekre is, hiszen testileg-lelkileg megpróbált világunkban valamennyien a gyógyulást és a megújulást keressük.

Nem lehet nehéz számunkra, hogy az evangéliumi vérfolyásos asszony helyzetébe képzeljük magunkat, főleg ha már személyesen vagy szűkebb környezetünkben szembesültünk a testi-lelki egészség hiányával. Ez az asszony a hosszú éveken át viselt betegségtől szeretne megszabadulni, és már mindent feláldozott azért, hogy visszanyert egészséggel állhasson az emberek előtt, nem megbélyegezve, kitaszítottan és félreállítva. Testi szenvedését ugyanis lelki fájdalom is tetézte: a megbélyegzés terhét hordozta, mivel betegsége miatt akkoriban a tisztátalan emberek közé sorolták őt. A testi gyógyulást keresve méltóságát is szerette volna visszanyerni, hogy új erővel, felszabadultan és a kihívásokra nyitottan élhessen, ahogyan annyi sok embertársánál látta és tapasztalta környezetében (Mk 5, 25-26).

A sok testi-lelki vívódásban őrlődő asszony számára egy új reménysugár tűnik fel: „Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját. (Mk 5, 27)”. Elindul Jézus felé, hogy észrevétlenül megérinthesse az ő ruháját, hiszen benne látja a gyógyulást jelentő erőforrást. Minden rendelkezésére álló energiát arra használ fel, hogy megközelítse azt, aki segíthet rajta ebben a kilátástalan helyzetben. A Jézussal való találkozás tapasztalata pedig nem marad rejtve. Egy olyan dialógus alakul ki Jézus és az asszony között, amelyen keresztül a gyógyulás csodájának a híre eljut mindazokhoz, akik testi-lelki bajaikkal még nem indultak el az Orvos felé. Jézus a csodálatos gyógyulást nem saját hatalmának tulajdonítja, hanem az asszony hitére mutat, aki teret engedett Isten erejének. „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges. (Mk 5, 34)”

Kedves Paptestvéreim! Kedves Testvéreim!

A betegséggel szembeni törékenységünk, kiszolgáltatottságunk megtapasztalása eddig nem ismert méretekben árnyékolta be mindennapjainkat. Az evangéliumi vérfolyásos asszonyhoz hasonlóan a testi szenvedések mellett sok lelki szenvedéssel is szembesülünk. Kapcsolataink, munka-és megnyilatkozási módszereink, állapotbeli kötelességeink átrendezésével egyre magányosabbakká válunk, miközben paradox módon életterünk biztonságát őrizzük a természetünkhöz tartozó és annyira óhajtott személyes találkozások, érintések, ölelések, élő szavak kizárásával. A médián keresztül ismételgetett híradások nyomán, egy beteg világ polgáraiként azt gondolhatnánk, hogy nincs kiút, mert nincs gyógyulás: a fertőzés újabb és újabb formái terjednek, a vakcina tartalékok gyorsan kimerülnek, hosszabbított vagy szigorított tiltások közé rekesztik mindennapi életünket, országok határait zárják le, és ott vannak a sokféle krónikus diagnózissal kezelt betegekis, akiknek ápolása és gondozása külön figyelmet igényel, és komoly kihívást jelent egy olyan környezetben, ahol az abszolút prioritástmost a vírus okozta járvány leküzdése jelenti.

Az evangéliumi történet fontos üzenettel bír ebben a járvány sújtotta időben: Jézus találkozni akar a beteg világban vergődő emberrel. A keresett gyógyulást és a betegséggel szembeni védettséget az Ő közelsége jelenti számunkra. Jézus áthalad közöttünk, és bátorít bennünket a vérfolyásos asszony példájának követésére: amikor megtudta, hogy ott halad el Jézus, minden erejét összeszedte, és a közelébe férkőzött, hogy csendesen megérintse Őt. A találkozás pedig létrejött, mert nem csak testi-lelki bajával kereste meg Jézust, hanem hitének fényével és erejével.

Az idei Betegek Világnapján kiszolgáltatottságunk és szabadságvágyunk kereszttüzében meg kell találnunk a jelen idők új lehetőségeit. Az élet értékének vállalásában a testi-lelki egészséget ajándékként kell fogadnunk Istentől, a betegségben pedig az Ő megtalálásának új útját kell felfedezzük. Valamennyien gyógyulást keresünk, ugyanakkor gyógyulást közvetítők lehetünk: együttérzéssel és egymás iránti türelemmel saját magunk és egymás gyógyítói lehetünk. Rá kell találnunk az „egymás terhét hordozók” útjára, hogy rajtunk keresztül mások is megtapasztalják a gyógyító Mester jelenlétét.

„Gyógyító találkozások és boldogító kapcsolatok” címmel szerveztek továbbképzési sorozatot betegápolók számára. Aktualizáljuk ezt a programot a saját életünkre, és teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy járvány idején, megfelelő elővigyázatossággal, de annál nagyobb szeretettel és odaadással gyógyító jelenlétet tudjunk felkínálni testi-lelki betegségben sínylődő testvéreinknek. Velük, ápolóikkal és családtagjaikkal építsünk boldogító kapcsolatokat környezetünkben.

Kedves Paptestvéreim! Kedves Testvéreim! Ezen gondolatok fényében, a testi-lelki gyógyulás nagy ajándékát kívánom minden beteg testvéremnek, az egészségesektől pedig együttérzést és a szolgálat szeretetteljes vállalását kérem, valamennyietekkel együtt Isten gyógyító és gondoskodó szeretetébe ajánlva az egész világot.