Triduummal készülnek Húsvét ünnepére Nagyvárad-Olasziban

A húsvétra való ráhangolódás jegyében csütörtökön, 2021. március 25-én háromnapos nagyböjti lelkigyakorlat kezdődött a Nagyvárad-Olaszi plébániatemplomban. A nyitóalkalom szentmiséjének főcelebránsa és szónoka Kruzslitz Imre, a Nagyvárad-Szőllősi plébánia kormányzója volt.

A szentmise bevezető részében Szabó Ervin plébános felhívta a hívek figyelmét arra, hogy a háromnapos nagyböjti lelkigyakorlat Gyümülcsoltó Boldogasszony napján veszi kezdetét. Köszöntötte a meghívott vendég lelkipásztort, aki örömmel tett eleget a felkérésnek, hiszen korábban káplánként szolgált ebben a templomban. Szabó Ervin azt is elmondta, hogy a nagy dolgokra, eseményekre mindig készülnünk kell. A húsvét pedig a kereszténység legnagyobb ünnepe, ezért szükséges a ráhangolódás. Tegyük egy kicsit félre a mindennapi gondjainkat, bajainkat, hiszen egyrészt úgyis megvárnak bennünket, senki sem oldja meg ezeket helyettünk, másrészt pedig amiatt, hogy egy kicsit a lelki igényeinkre is fókuszáljunk – tanácsolta a plébános.

A prédikációban Kruzslitz Imre arról beszélt, hogy az angyali üdvözlet története szépen beilleszkedik a nagyböjti időszakba, mivel a kezdetekre mutat rá, mely aztán elvezetett a húsvéti megváltáshoz. De miről is szól valójában a nagyböjt, mit várunk el tőle egyáltalán? Keresztény életünket jelképezi, azt, hogy kicsiben szeretnénk megragadni, ami hitünk lényege: Isten jelenléte egész életünk során. Fontos, hogy nagyböjt idején tudjuk megtapasztalni a csendet, hiszen a lélek csendjében fog megszólalni nekünk Isten. Persze ezt az állapotot nem lehet állandóan fenntartani, de éppen ezért a pillanatért érdemes kereszténynek lenni, ebből tevődik össze az örök élet kenyere. Az Úr pedig figyelmeztet minket, hogy adjunk esélyt a csendnek, mert szükség van a megtérésre, arra, hogy megkülönböztessük az Ő üzenetét a földi világ impulzusaitól.

Elhangzott az is, hogy a nagyböjt semmit sem vesz el tőlünk, hanem épp ellenkezőleg: megajándékoz bennünket azzal, hogy együtt lehetünk Krisztussal. Olyan, mint egy zarándoklat, melynek célja van, például mint az El Camino, amelyet maga a szónok is végigjárt. Kitűzünk magunk elé egy célt, el szeretnénk jutni valahova, és megteszünk mindent ennek érdekében, hiszen egy ünnepbe nem lehet csak úgy belecsöppenni. Ahhoz, hogy átjárjon minket az ünnep öröme, kellenek a küzdelmek, a benyomások, az élmények. Szükség van a böjtre, az imádságokra és a jó cselekedetekre, hogy aztán a megtett út végén, annak záróakkordjaként felcsendülhessen az alleluja, az örömének.