Virágvasárnapi barkaszentelést tartottak a nagyváradi székesegyházban

Virágvasárnapot ünnepeltünk 2021. március 28-án. Ezzel kezdetét vette a nagyhét, amikor Urunk Jézus Krisztus szenvedésére és halálára emlékezünk. A nagyváradi székesegyházban Böcskei László megyés püspök mutatott be ünnepi szentmisét 11.30 órakor, amelynek elején megáldotta a barkákat. A passiót a székesegyház Szent László énekkara adta elő, Kristófi János karnagy vezetésével. A járványügyi korlátozások miatt a szokásos körmenet elmaradt. Böcskei László megyés püspök hálát adott Istennek, hogy ebben az évben a hívek fizikai jelenlétében mutathatták be a szentmisét, a tavalyi ünnepléstől eltérően, amikor erre nem volt lehetőség.

Prédikációjában Kovács F. Zsolt püspökségi irodaigazgató arról beszélt, hogy a húsvétot megelőző napok történései tele vannak feszültségekkel, drámai pillanatokkal, néha felháborítónak tűnő kijelentésekkel. Virágvasárnap Jézus dicsőséges bevonulását ünnepeljük Jeruzsálembe, holott az ő szemei előtt már a keresztre feszítés borzalmai lebegnek. Az események olyannyira ismerősek, hogy talán már nem is időzünk el eleget minden részlete fölött.

Az egyik ilyen mozzanat az, amikor két nappal a húsvéti előkészületek előtt Jézus Betániában vendégeskedik, Simon házában. Márk evangélista beszámolója szerint Simon korábban leprás volt. Tehát földi élete utolsó napjainak egyikét Jézus egy leprásnál tölti. Ez a megállapítás akár döbbenes is lehet napjainkban, a világjárvány sokadik hullámában. Ez a vendégeskedés feszültségekkel és ellentmondásokkal telített, olyan, mint az egész nagyhét, hasonlít a mi húsvéti készülődésünkre. Valójában mindenki szívében kétely és mélységes aggódalom lakozik, a rejtett vagy színlelt nyugalom fátyla alatt: egymás iránti természetes emberi vágyakozás, ugyanakkor a távolságtartás külső kényszere, erőltetett közvetlenség, de mégis tisztes tartózkodás egymástól. Simon hazában is ilyen lehetett a hangulat. A leprásoknak akkoriban kiabálniuk kellett, ha valaki feléjük közeledett, nehogy bárkit is megfertőzzenek, így tehát a legmegvetettebb, legkitaszítottabb emberek közé tartóztak. Könnyen felfedezhetjük a párhuzamot a Jézus korabeli fertőzés és a mai világjárvány között. Simon évekig a város falain kívül lakhatott csak, távol mindenkitől, szeretteitől, ismerőseitől, idegenektől egyaránt, mai szóval mondhatnánk, hogy karanténban volt. Jézus azonban ismerősként érkezik Simon házába, még akkor is, ha titokban teszi. A lepra mély sebei talán sajogtak is időjárás változásának idején, Simon pedig ezeket még mindig a bőrén viselte. Csodás gyógyulása és a vesztegzárból való kiszabadulása után a nemrég még halálosan beteg Simon boldognak érzi magát szerény otthonában, annak ellenére, hogy nincs sok vagyona. Örvend annak, hogy van tető a feje felett, asztal az étkezéshez, és néhány ember, aki előéletének ismeretében is meglátogatja. Jézus ismerte a fertőzés veszélyét és Simon lelki békétlenségét, mégis az ő házában lel nyugalomra Jeruzsálem utcaemberének ide-oda hajló dicsőítésének vagy éppenséggel szitkozódásának közepette.

Ebben a drámai a hangulatban hirtelen kinyílik Simon házának ajtaja, belép egy idegen asszony, aki feltőri a kezében tartott alabástromedényt, és annak drága olajtartalmát Jézus fejére önti. Ismét néma csend, megdöbbenés, félelem, felzaklatott érzéshullámok vesznek erőt rajtunk, ellentmondásokkal teli feszültség, meglepetésszerű riadalom, de mégis ünnep, pazarló, túláradó szeretet ismerhető fel. A Jézus fejére drága illatszert öntő idegen nő megszegett minden járványügyi előírást! Ez az illat mégis tompítja a feszült hangulatot, az egész házat átölelő illat a túlcsorduló szeretet jelképévé válik. A szeretet illata be- és kitölti a két méter távolságot az emberek között, legyen akármilyen bizonytalan is a helyzet. Ez a szeretetáradat pedig a tér és idő korlátain túl talán egészen hozzánk is elér, jelezve, hogy az emberi együttérzés mégsem halt ki egészen.

Féltve őrzött terveinket néha nekünk is össze kell törnünk, hogy a bennünk rejlő túlcsorduló szeretetünket szétpazaroljuk környezetünkben. Amikor a korlátozások miatt aggodalommal készülünk megünnepelni Húsvétot, tekintsünk a mellettünk levő üres helyekre a padokban. Jézus mellénk ül, és ez a legnagyobb vigasztalás számunkra a megpróbáltatások közepette. Jézus otthonainkban látogat meg minket, de a kérdés az, hogy lesz-e bátorságunk ajtót nyitni neki, és szeretetalabástrom-edényeink tartalmát rápazarolni?” – ezzel fejezte be szentbeszédét Kovács F. Zsolt.

KÉPEK  |  VIDEÓ