Szentmisét mutattak be az Utolsó Vacsora emlékére

Az utolsó vacsora emlékére mutatott be szentmisét Nagycsütörtökön, 2021. április 1-én a nagyváradi székesegyházban Böcskei László megyés püspök. A szentbeszédet Vakon Zsolt püspöki titkár mondta. A lábmosás szertartása a járványügyi előírások miatt elmaradt.

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: a kereszt misztériumának megünneplése felé haladva, majd a feltámadás örömének fogadására készülve nagycsütörtök estéjén elidőzünk egy kicsit az utolsó vacsora termében. Szembesülünk azzal, amit az Úrjézus tesz értünk. Mintegy összefoglalja mindazt, amit három éven keresztül tanításként átadott az embereknek Isten szeretetéről, közelségéről. Jelét adja ezeknek azáltal, hogy a vacsora közben kezébe veszi a kenyeret, és kijelenti: vegyétek és egyétek, ez az én testem. A borra pedig azt mondja: vegyétek és igyatok ebből, mert ez az én vérem. Az életről szóló üzenetet foglalja tehát össze, és még egyszer afelől a közelségről biztosít bennünket, melyre mi is támaszkodhatunk a mostani időkben, hiszen azt kéri tőlünk napjainkban is: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Ezek a szavak azt fejezik ki, hogy Isten ma is közel áll hozzánk, és vele találkozunk akkor, amikor az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus előtt fejet hajtunk.

A mostani időkben különösen fontos számunkra Nagycsütörtök estéje, amikor keressük kérdéseinkre a választ, sebeinkre a gyógyírt, betegségünkre a hatékony gyógyszert, hogy szabaduljunk az aggodalomtól és a félelemtől. És fontos azért, mert Krisztus nemcsak a közelségéről biztosít bennünket, hanem egy olyan cselekedetre hív, mely megnyitja az utat egymás és Isten felé. Amikor ugyanis megmossa apostolainak a lábát a szeretete jeléül, valójában arra bíztat, hogy alázkodjunk meg mi is egymás előtt, fogadjuk el és szeressük egymást mindennap – hangsúlyozta az egyházmegye főpásztora.

A prédikációban Vakon Zsolt püspöki titkár hangsúlyozta: Jézus szavai kétezer éve visszhangoznak katakombáktól katedrálisokig. Ismerjük jól az evangélisták beszámolóiból, hogy mire hív meg bennünket, és nagycsütörtökön egy kicsit el kell csendesüljünk. Azon az estén, az emeleti teremben, Jézus a kezünkbe adta magát, formáljunk tehát bölcsőt, oltárt a tenyerünkből, s engedjük, hogy oda érkezzen. Isten kapcsolatban szeretne velünk maradni, mindenki kap egy esélyt tőle – erre is kell emlékezzünk, Jézus pedig olyan kell legyen számunkra, akár egy falat kenyér.

A szentmise végén az oltáriszentséget áthelyezték a Jéézus Szíve kápolnába. A liturgia az ilyenkor szokásos oltárfosztással zárult. Jézus elfogatásáról és ruháitól való megfosztásáról való megemlékezés jeléül minden díszt eltávolítottak az oltárokról, kialudtak a székesegyház fényei és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoztak. Akik tehették, azok Böcskei László felszólítására: “Ne hagyjuk az Úr Jézust egyedül!”, rövid virrasztásra maradtak az Oltáriszentség előtt.

FORRÁS: erdon.ro/Ciucur Losonczi Antonius  FOTÓ: Csorba Sándor

KÉPEK  |  VIDEÓ