Húsvét vigiliája a nagyváradi székesegyházban

Húsvét vigíliája tűzszenteléssel kezdődött a székesegyház előtti téren és a húsvéti gyertya előkészítésével, amit a virrasztás követett az igeliturgia keretében. Az ünnepi szentmisét Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke celebrálta szombaton, 2021. április 3-án.

Húsvét ünnepe a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból, s ezzel minden embert megváltott bűneitől, és mindenkit meghívott az örök életre. Miután bűnbánatban végig járták a nagyböjt idejét és átélték a nagyhét megrendítő eseményeit, a nagyváradi római katolikus hívek is nagyszombaton este elérkeztek húsvét vigíliájának a megünnepléséhez, a virrasztáshoz, mely az egyházi liturgia csúcspontját jelenti. Az előírásoknak megfelelően, ezt a virrasztást nagyszombat este naplemente után lehet megkezdeni és húsvétvasárnap reggel a napfelkelte előtt be kell fejezni. Erre, a felépítésében és tartalmában gazdag s szimbólumokkal telített szertartásra, illetve a szentmisére több időt szánnak, mint általában a liturgikus ünnepléseikre, hiszen a legszentebb éjszaka a feltámadáshoz vezet, mely életünkben a nagy átvonulást jelenti, és valósítja meg a sötétségből a világosságba. A szertartás tűzszenteléssel kezdődött a székesegyház előtt, majd ünnepélyesen bevitték a húsvéti gyertyát az egyházmegye főtemplomába, ahol felcsendült az exsultet. Az igeliturgiában három ószövetségi olvasmány által idézték fel Isten jóságát, mellyel próbára tette Ábrahámot, kivezette a választott népet az egyiptomi fogságból, és megígérte az újjáteremtést. Majd az újszövetségi szentleckét és a húsvéti evangéliumot hallgatták meg a jelenlevők, elmélyítve magukban az Úr csodálatos tetteit.

Prédikációjában Pálos István kanonok, a székesegyház lelkésze kiemelte: a húsvétot köszöntő csodálatos virágok tömkelege, a fény és a zengő orgona Isten-dicsőítő dallamai mind-mind azt hirdetik, hogy valami rendkívüli, egyedi, megismételhetetlen dolog történt. Mikor Jézus meghalt, akkor vele együtt eltemették az apostolok örömét, reményét, a jövőbe vetett bizakodását. Eltemették a gonoszságnak a dühét is, és három napig megnyugodtak. Aztán jött a szombat éjszaka, a hajnal, amikor az Úr előlépett a sírból. Hogy hogyan támadt fel, azt senki sem látta, hiszen az ott történt bent. A jelenlevő katonák is csak azt a döbbenetes tüneményt látták, hogy fény sugárzik a sziklasírból, és előlép az az alak, akit ott eltemettek, sugárzik, diadalmas, él. A húsvét tehát nem valami utóirat az evangéliumok történetéhez, vagy adalék arról, hogy Krisztus küldetését beteljesítette. A húsvétnak központi jelentősége van. Az őskeresztények először csak a húsvétot ülték, a többi ünnep csak később terjedt el, amikor a kinyilatkoztatást teljes mértékben áttanulmányozták, és az emberek lelke igényelte azt, hogy a Szeretet Istenének hálát adjanak, a cselekedeteire valamilyen formában újra és újra reagáljanak. Így minden vasárnap tulajdonképpen a húsvéti esemény megünneplésének a meghosszabbítása. A keresztény hitnek pedig az a meggyőződés az alapja, hogy Isten a megfeszített Krisztust feltámasztotta, igazolta, hogy a világ Megváltója és Üdvözítője.

De vajon a tanítványok örömteli tapasztalata kétezer év elmúltával is érvényesül, hogy a Jézus-élmény folyamatos legyen bennünk és az Isten-közelség ne szakadjon meg? Vannak, akik azt mondják, hogy ez egy más kultúrában, történelmi korszakban történt, de ma már nem tetten érthető. Ők nem Istent akarják valójában szolgálni, hanem Istent akarják a saját szolgájukká tenni. A keresztény ember viszont a megtapasztalt hitéből él, mindenben, ami vele történik, Isten jelenlétét érzékeli. Felkerekedik, elindul és cselekszik, szenved, és helyt áll minden nap- hangsúlyozta a tisztelendő.

A homília után következett a vízszentelés szertartása és az ünneplők megújították keresztségi fogadásukat. A szentmise ezután folytatódott az eucharisztia liturgiájával. A szentáldozás után elvégezték a Szent Sírnál a feltámadási szertartást. A hagyományos körmenet a járványügyi helyzet miatt elmaradt, ehelyett Böcskei László megyés püspök néhány ministránssal kiment a székesegyház előtti térre, az Oltáriszentséggel megkerülte Szent László-szobrot, majd visszatért a főoltárhoz.

A szentségi áldás előtt a főpásztor azt kívánta: a hit örömével éljünk, ezt hordozzuk, és másoknak is adjuk tovább. Ez látszódjon meg nem csak húsvétkor, hanem az életünk minden napján, és így tudjunk találkozni az élő Krisztussal. „Jobban vagyunk, mert az Úr feltámadt” – fogalmazott.

Forrás: erdon.ro / Ciucur Losonczi Antonius

KÉPEK  | VIDEÓ