Szent László témájú gyűjteményt adományoztak a püspökségnek

Könyvek és nyomtatványok, borítékok, bélyegek, érmék – többek között ezek képezik azt a közel háromszáz tételt számláló, Szent László témájú magángyűjteményt, amelyet Kiss Gábor Iván budapesti nyugalmazott építész adományozott a Nagyváradi Egyházmegyének, mint a Szent László örökség megörzőjének, gondozójának és továbbfejlesztőjének szerdán, 2021. május 26-án.

A püspöki palotában ünnepélyes keretek között megtartott átadáson a műgyűjtő, a Szent László Lovagrend egykori tagja elmondta, hogy életpályájának jelentős részét az örökségvédelem területén töltötte el, így fő magánfoglalkozása is ehhez kötődik, mégpedig a különböző régiségek gyűjtése. Családalapítás és a különböző élethelyzetek rendeződése után felmerült benne az igény, hogy többet tegyen, ne csak az önmaga gyarapításán fáradozzon, hanem másokon is, különösen rászorulókon segítsen. Első kézenfekvő megoldásként erre a Szent László Lovagrendbe való belépést találta, amelynek az elmúlt esztendőig, tizenhat éven át volt tagja. Ebből adódóan elkötelezte magát a Szent László kultusz gyarapítása mellett, ami kiterjedt a szent király nevéhez, emlékének ápolásához kapcsolódó emléktárgyak összegyűjtésére is. Így született meg az évek során a közel háromszáz tételből álló gyűjtemény. A korban való előre haladással felmerült a kérdése annak, hogy mi az értelme az ilyen jellegű gyűjtésnek: semmiképp a minél több tárgynak a birtoklása és megőrzése, hanem a közkinccsé való tétele. A következő természetszerű kérdés az volt, hogy hol lelne egy ilyen jellegű gyűjtemény méltó helyre, ahol sokan láthatnák és sokaknak okozhatna örömet, megerősödést az egyház iránti elkötelezettségben, a nemzeti érzésben. A következtetés az volt, a nagyváradi egyházmegyénél alkalmasabb hely nem létezik, és mivel a püspökséggel már több éve ápolja a kapcsolatot, illetve a Fodor József általános helynökhöz személyes, baráti szálak is fűzik, úgy döntött, hogy Nagyváradnak ajánlja fel a gyűjtemény teljes anyagát annak céljával, hogy itt kiállításra kerülhessen.

A gyűjtemény egyik legértékesebb darabját képezi Schedelsche Weltkronik 1495-ös kiadásának egyik lapja, amelyen a három megjelenített magyar király portréjának az egyike Szent Lászlót ábrázolja. A gyűjtemény részét képezi a Pray György jezsuita szerzetes és történetírónak a Szent Lászlóról megjelent első munkája, a XVIII. század második feléből, eredeti kiadásban. Nagyobb értéket képez ugyanakkor begyűjtési nehézségének köszönhetően az a bélyeggyűjtemény, amely magába foglalja valamennyi olyan bélyeget, ami Magyarország területén megjelent és Szent László személyével valamilyen formában kapcsolatba hozható. Továbbá fellelhetőek a gyűjteményben a Nagyváradon 1942-ben megtartott első Szent László hétre vonatkozó iratok, valamint az 1861-ben alapított és 1950-ig működő Szent László Társulat közel 50 dokumentuma, eredeti példányban. Említésre méltó az a tény is, hogy a gyűjtemény nem kizárólag Magyarország területéről, vagy magyar nyelvterületről származó tételekből áll, hanem magába foglal olyan elemeket is, amelyek a Szent László kultusznak külföldön, akár a délamerikai magyar diaspórában történő ápolásáról tanúskodnak.

Böcskei László megyés püspök, aki átvette a gyűjteményt, kihangsúlyozta, hogy a felújított püspöki palota is Szent László örökségét hivatott gyarapítani, és mint ilyen, igenis helye van ebben a térben a szent király kultuszát gazdagító gyűjteményi tárgyaknak. Azt is kiemelte a főpásztor, hogy a palota felújításának a szándéka nem a múzeumkialakítás csupán, amely által tisztelegni akarunk a múlt előtt, hanem a múlt értékeiből és gazdagságából kiindulva a jövőbe mutató üzenetet akarnak megfogalmazni és a jövőt szeretnék építeni. A Szent László személyéhez és korához fűződő értékek a jövőbe mutatóan hatnak ránk, és arra ihletnek, hogy ne csak tisztelői legyünk, hanem követői is. Ez a gyűjtemény is hozzájárul ahhoz, hogy egy teljesebb képet tudjunk felmutatni arról, hogy ki volt Szent László, miért fontos ő számunkra, hogyan tudjuk követni az ő példáját. Nem csak megőrzés céljából vette át a gyűjteményt a püspökség, hanem azért, hogy ezeknek a tárgyaknak a megmutatása és bemutatása mások erősödését is szolgálja. Az egyházmegye elöljárója megköszönte az adományozónak a nagylelkű felajánlást és arról biztosította, hogy megfelelő módon fogják kezelni a gyűjteményt.