Úrnapi körmenetes szentmise a székesegyház előtti téren

Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön az egyház az Úr Testének és Vérének ünnepét, ismertebb nevén Úrnapját üli. A helyi hagyomány szerint, a város papjaival és híveivel közösen, 2021. június 3-án Böcskei László megyés püspök ünnepi szentmisét mutatott be a székesegyház előtti téren. A szentmisét követően körmenetet tartottak a püspöki palota kertjében.

A szentmise bevezető részében a főpásztor kiemelte, hogy Úrnapja az egyházi évnek egyik legszebb, leglátványosabb, legkedvesebb, legnépszerűbb ünnepe, hiszen sokan megmozdultak az nnep előkészítésében: oltárokat építettek, ezzel is jelezvén azt, hogy ez nem egy „üres” ünnep, hanem tartalommal telített, a középpontjában áll valaki, mégpedig életünk legdrágább és legértékesebb kincse, nem más, mint az Oltáriszentségben jelen levő Krisztus. A mai napon rá irányítjuk tekintetünket, hozzá fordulunk bizalommal, és örömmel mutatjuk meg a világnak. A külső készülődés igazából a belső ráhangolódásnak a kifejezője, amely szükséges ahhoz, hogy az ünneplés gyümölcsöző legyen életünkben. Az Eucharisztiában jelen levő Krisztus nem csak egy emlék, hanem egy valóságos jelenlét, Isten nagy ajándéka a mi számunkra – hangoztatta az egyházmegye elöljárója.

A prédikációban a megyés püspök az ünnep jelentőségéről beszélt. Az Úrnapját régen is mindig megünnepelték, még a legnehezebb időkben is, lehetőségekhez igazodva. Az ünnep mindig kiemelkedő jelentőségű volt a keresztény ember életében. Ezen alkalommal is együtt adhatunk hálát a felállított oltároknál a Jóistennek gondoskodásáért. Ugyanakkor erőt és bátorságot is szeretnénk meríteni, hogy tovább tudjunk haladni, és hiteles tanúságtétellel léphessünk a világ elé a mai időkben is – mondta a szónok.

Egy személyes, közel húsz évvel ezelőtti élményét is felelevenített Böcskei László, mégpedig egy szibériai útjáról számolt be, amelyen paptestvéreivel együtt meglátogatták a nagy területen szétszórva élő katolikus híveket. Minden egyes alkalommal, indulás előtt, a házigazda egy megáldott és kereszttel megjelölt kenyeret csomagolt be nekik, amelyet azonban nem fogyasztottak el az úton, hanem csak akkor került terítékre, amikor egy újabb házba érkeztek, így megosztva azokkal, akik befogadták őket. Amikor erről a rendkívüli gyakorlatról érdeklődött, egyik társa úgy magyarázta, hogy a helyiek számára ezek nem csak közönséges kenyerek, hanem megtalálják bennük a táplálékot és az erőt, mindazt, amire szükségük van. A megosztással pedig a kenyér utat nyit az embertársak felé. Az Oltáriszentség titka mellett meg kell látnunk a valóságot is: az Oltáriszentségben Isten valóságos jelenlétével szembesülünk. Ilyen formában szegődik mellénk Isten, aki nemcsak hogy jelen van ideig-óráig, hanem soha nem távolodik el tőlünk. Ő mindig elérhető, megszólítható és közel van, hogy le tudjuk küzdeni a magányt, az elkeseredést, és osztozni tudjunk másokkal vívódásaink és feszültségeink közepette is, akárcsak a szibériai katolikusok is meg tudták osztani a kenyerüket másokkal. Úrnapja arról szól, hogy Isten közel jött hozzánk, és ez biztonságot ad a célját kereső embernek. Isten megszólít, és várja a mi válaszunkat, hogy mi is elinduljunk feléje.

Az Oltáriszentségben Isten ajándékát fedezhetjük fel, aki képzelt gazdagságunkhoz hozzátette az igazán lényegest, a vele való egységet és közösséget. Ezekben az időkben is, amikor keressük a lelki támpontokat, vegyük észre az Úr Jézust, tegyük Őt életünk részesévé, és nem csak ünnepnapokon, hanem minden körülmény között – tanácsolta Böcskei László püspök.

Az ünnepi szentmisét követően az asszisztencia és az elsőáldozók kíséretében indult el az úrnapi körmenet, amelybe a hívek – helyükön maradva – a feldíszített sátrak felé fordulva kapcsolódtak be.

KÉPEK VIDEÓ