Ébredj fel! – beszámoló a tasnádszántói gitártáborról

A tasnádszántói plébánián június 30-a és július 4-e között immár IX. alkalommal rendezték meg az egyházmegyei gitártábor. Az idei év mottója: „Ébredj fel!” volt.

Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy évről évre egyre több fiatal vesz részt táborunkban. Ebben az évben 86 gyerek jelentkezett, akik a Nagyváradi Egyházmegye különböző pontjairól érkeztek. A tábori oktatás magas színvonaláról a vajdasági Ébredés zenekar tagjai gondoskodtak. Mint minden évben, idén is nagy lelkesedéssel és szakértelemmel igyekeztek átadni tudásuk legjavát.

Első nap a beköltözést és a regisztrációt követően, közös szentmisével nyitottuk meg a tábort, melyet Ozsváth József tasnádi plébános – a gitártábor megálmodója – celebrált. Ezt követően különböző ismerkedős játékokat játszottunk, majd az est fénypontja a tábortűz gyújtás volt. A tábortűz körül vidám éneklésben, táncban és beszélgetésben volt részünk. Másnap elkezdődött a gitároktatás, vagyis az úgynevezett műhelymunka, ahol három csoportban dolgoztunk: „atomkezdők”, középhaladók és a haladók. A szentmiséken mindig más-más csoport gondoskodott a zenei szolgálatról.

Csütörtöki programunk díszvendége Ambrus Attila, az egykori „Viszkis” volt, akivel közösen kézműveskedhettek a táborozók. Természetesen a készműves foglalkozás mellett, mindenki kíváncsi volt arra, hogyan is sikerült újrakezdenie életét. Egy nagyon érdekes és őszinte beszélgetésben volt lehetőségünk kérdezni tőle, megismerni azokat a tényezőket, amelyek segíthetnek az életünk mélypontjából talpra állni. Az újrakezdés fogalma fontos téma volt számunkra, mivel a járvány utáni helyzetben aktuális lehet a fiatalok és felnőttek számára egyaránt.

A pénteki nap folyamán, a Borókagyökér Néptáncegyüttes tagjai, igazi táncházi hangulatot varázsoltak számunkra. Örömmel és jókedvvel táncoltak, énekeltek együtt táborozók és táncosok, egymást tanítva különböző táncokra. Az estét a Rariga család előadásával zártuk, akik utazási tapasztalataik és színes történeteik által kultúrális élményekben részesítettek bennünket az Ázsia-est alkalmával. Másnap lehetőségünk volt arra is, hogy kibontakoztassuk kreativitásunkat a kiscsoportos kézműves foglalkozáson, amit Módi Blanka vincés nővér tartott. Ezt követően mindenki próbára tehette leleményességét és rátermettségét az akadályversenyen, ahol izgalmas feladatokkal kellett a gyerekeknek megbirkózni. Végezetül  az utolsó estét az Ébredés zenekar dicsőítő koncertjével zártuk, akik idén is, mint minden évben, óriási hangulatot teremtettek. Vasárnap a záró szentmisén a gitártábor összes résztvevője együtt szolgált, dicsőítette  Istent.

Számomra a gitártábor mindig lelki felüdülést jelent hiszen, a közös zenélés örömének átélése fontos szerepet játszik abban, hogy a lelkem Istenre hangolódjon. Az itt eltöltött idő alatt rengeteg mosolyban és ölelésben volt részem, új barátságok alakultak ki és a régi baráti kapcsolataim ápolására is nagyszerű lehetőséget biztosított ez a tábor. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult és részt vett.  Ne feledjétek, jövőre 10 éves jubileum, ünnepeljünk együtt!

Kovács Brigitta

Nagy örömünkre szolgált, hogy kilencedik alkalommal rendezhettük meg a tasnádszántói gitártábort. Ahogy már megszokhattuk, újra sokszínű program várta a tábotozókat. „Ép testben, ép lélek”– tartja a görög mondás. Ennek megfelelően a gitároktatás mellett, igyekeztünk hangsúlyt fektetni a mozgásos tevékenységekre (pl. zenés, táncos programok) és a lelki feltöltődésre. Több színvonalas, tartalmas előadást, beszámolót hallgathattunk meg, amelyből ki szeretnénk emelni, a talán mindenki számára ismerősen csengő név: Ambrus Attila tanúságtételét.

Attila megosztó személyiség: vannak, akik kedvelik, s akadnak olyanok is, akik mereven elutasítják, elítélik. A gitártábori előadása alatt elhangzott számos értékes gondolata, amelyek közül a legmeghatóbb, legmegfogóbb az volt, hogy nem érdemes a múlton rágódni azon, hogy „mi lett volna ha”; inkább koncentráljunk a jelenre. Téphetjük, marcangolhatjuk magunkat a múltbéli hibáink, helytelen tetteink miatt, és ez által a mélybe süllyedhetünk. Vagy, választhatjuk a másik utat: minden erőnket összeszedve, a vétkeinkkel szembe nézve talpra állhatunk és egy becsületes életet élhetünk.

Többek között Attila kiemelte a szülői szerep fontosságát. Szerinte (is) a szülők felelősséggel tartoznak a gyerekeik jövőjükért, kötelességük a helyes útra terelni és azon megtartani gyermekeiket. Attila nézete szerint, ami valószínűleg sokunk elképzelésével egyezik, ha szülők szeretetben, kellő odafordulással nevelik a gyermekeiket, egy életen át tartó erős szövetségre, felbonthatatlan kötelékre tesznek szert. Szó eset az elhanyagolt, talán családi közegen kívül nevelkedett, különböző intézményekben élő fiatalokról is. Attila elmondása szerint számos fiatalkorúak börtönében tartott előadást, beszélt az életéről, az általa levont tanulságokról. Tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy az ott élő fiatalok nagy részében megvan a tehetség, a tanulás iránti vágy, csupán a körülmények, a rossz társaság más irányba vitte őket. Ezért fontos lenne, ha nyitottak, elfogadók és segítőkészek lennénk a beilleszkedni, fejlődni akaró emberekkel szemben.

Összességében Ambrus Attila üzenete, amit mindenkinek érdemes megszívlelni az, az hogy, az életben a legfontosabb minden helyzetben embernek maradni, a hibáinkat belátni és megbánni, tudni bocsánatot kérni.

Őszintén reméljük, hogy a táborban részvevők derűs szívvel egy-egy gondolatot „elcsomagolva”, új élményekkel gazdagodva, újult erővel tértek vissza a mindennapi életükhöz.

Sepler Kinga és Ceh Dávid

 

Résztvevői beszámolók:

Az idei gitártábor szerintem nem csak nekem, hanem minden résztvevőnek sokat jelentett, hiszen nagyon jó volt kiszakadni a monoton hétköznapokból és a vírus uralta helyzetből. A tábor mottója – „Ébredj fel!” – pezsdítőként hatott, valóságos „felrázásként” az Úr részéről. Mind az 5 napra jutott valami emlékezetes és maradandó élmény, amikor jól érezhettük magukat és amelyek meghatározóak voltak.

Ambrus Attila előadása, nyitottsága és öniróniája nagyon szimpatikus volt számomra és emlékeztetett arra, hogy mindenkinek jár egy új esély és hogy sosem késő változtatni. A néptánccsoport műsorán is jól éreztem magam, külön tetszett az, hogy nem csak nézhettük, hanem mi is táncolhattunk velük. A csapatvetélkedők kalandosak voltak, ahol a versengés szelleme és a közös cél elérése hajtott mindenkit, illetve lehetőségünk nyílt jobban megismerni a csapattagokat, barátságokat kötni velük. A délelőtti gitárórák mindig jó hangulatban teltek, lelkesen készült mindenki a vasárnapi zárómisére.

Az Ébredés zenekar utolós esti koncertje volt az egyik személyes kedvencem, a hangulat a tetőfokára hágott, mindenki együtt énekelt, dicsőítette az Urat. De talán ami a legfontosabb volt a táborban az az, hogy Isten hívó szavára gyűltünk össze és a Vele való kapcsolatra igyekeztünk koncentràlni. A reggeli áhítatok, a közös imádkozások, a mindennapos szentmisék és a szentségimádás voltak a gitártábor valódi „ékkövei”, a legfelemelőbb pillanatai. Hihetetlen volt átélni azt, hogy megannyi ember torkából csendültek fel az énekek és egyszerre pendült meg számtalan gitár húrja, egyszerre szólaltak meg a hangszerek. A táborban végig családias hangulat uralkodott, az embereket a kedvesség és a szeretet vezérelte, ezért is volt nagyon jó a részesének lenni. Összességében én nagyon jól éreztem magam, és felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb azáltal, hogy részt vettem az idei gitártáborban.

Sima Petra

A gitártábor az az esemény, amely minden évben feltölt, megerősít a hitben, közelebb visz Istenhez és az emberekhez. Idén már harmadjára vettem részt az eseményen, de ebben az évben számomra fontosabb és különlegesebb volt mint eddig bármikor, hisz a vírus után jó volt újra a régi barátokkal találkozni. Mivel az érettségi csütörtökön ért véget, a magyar próba után szinte repültem a táborba, ami fátylat borított a vizsga keltette izgalmakra. Ambrus Attila előadására érkeztem meg, rengeteg kérdéssel a fejemben, amelyekre a „Viszkis” tanulságos válaszokat adott. Két fontos dolgot tanultam meg a megtért rablótól, az egyikre javítatóintézetes évei alatt jött rá, „a gyermekeket szeretni kell és nem javítani”. A másik fontos tanítása az, hogy bármit is csinálunk, azt csináljuk  jól. Következő nap a Borókagyökér Néptáncegyüttes interaktív előadásán vettünk részt, ahol kipróbálhattuk tánctudásunkat. Szentségimádásban is részünk volt, amely a hitvallások és elmélkedések által olyan közel vitt Istenhez, hogy érezhettük simogató, védő kezét a vállunkon. A pénteki napot az Ázsia-est zárta.Talán ezt a programot vártam a legjobban, mert én is rengeteget utazok és szeretek új kultúrákat megismerni.

Minden gitártáboros számára a szombat a legjobb nap, hisz ekkor van az akadálypálya, a Ki mit tud? és az Ébredés zenekar koncertje is. Az akadálypályán a táborlakók minden erejüket bevetve harcoltak a pontokért. A tehetségkutatón remek produkciókat láthattunk, hallhattunk, még nekem is lehetőségem volt kipróbálni magam, hiszen felolvastam eddig rejtegett verseim. A koncert volt a tábor legjobb élménye, közel száz fiatal dicsőítette Istent és adott hálát ezért a csodálatos eseményért. Vasárnap reggel mindenki lázasan készült a déli misére, ahol megcsillogtathattuk a táborban sajátított gitártudásunkat. A mise fantasztikus volt, mindenki dicsérte az Urat szívvel, szájjal, gitárral. A közös ebéd után sajnos eljött a búcsú ideje, a tábor egyetlen szomorú pillanata. Fájó szívvel öleltük magunkhoz barátainkat, remélve, hogy mihamarabb találkozunk.

Köszönöm szépen a szervezőknek, hogy résztvehettem ezen a felejthetetlen eseményen. A tábor kihúzott engem, de szerintem mindenkit a vírus által szűkre zárt komfortzónából és egyenesen Isten tenyerébe helyezett. Remélem, jövőre is résztvehetek a jubileumi 10. gitártáborban, ahol mégtöbb emlékkel gazdagodhatok majd és merítkezhetem belőlük egész évben. Köszönöm Robi atyának, a szervezőknek, az összes táborozónak és legfőképpen Istennek ezt a testi és lelki feltöltődést.

Cala Áron