Dicsérjétek az Urat! – beszámoló a micskei biblia- és gitártáborról

A személyes találkozások és a gyermekek öröme arra motivál, hogy jövőre is szervezzük meg ezt a sikeres biblia- és gitártábort – meséli lelkesen telefonon Mihály Balázs micskei plébános. Július 15-18. között élettel, gyerekzsivajjal telt meg a plébánia és környéke, voltak résztvevők, akik „a jókedv hírére” menet közben csatlakoztak a csapathoz.

Az első napok hangulatát Kosztándi Mihály egyháztanácsos „örökítette meg” beszámolójában:  „Csütörtök reggek nagy jövés-menés volt észlelhető a micskei római katolikus plébánia körül. Ekkor érkeztek ugyanis a gyerekek a biblia- és gitártáborba, amely az anyaországi  Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és mások anyagi támogatásával valósult meg.

Nagy kíváncsiság és izgulás közepette érkeztek Micskéről, Tótiból és Szentjobbról a gyerekek, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, jóval meghaladva az induláskor max. 30 főre eltervezett létszámot. Ugyanis az első napon több mint 45-en jelentkeztek. Utóbb olyanok is akadtak, akik a jókedv hírére, napközben csatlakoztak a csoporthoz. A kezdeti izgulás, már a regisztráció után elmúlt, és a gyerekek nagy érdeklődéssel kapcsolódtak be a szentjobbi gyerekotthonból jött kedvesnővérek és a tisztelendő úr által szervezett és irányított két munkacsoportba. Az ismerkedés után, két csoportot alkottak (kicsik és nagyok), majd a nagyok a helyi Jézus Szíve tiszteletére felszentelt templomban kezdték el a gitársulit, a kicsik pedig kézműves foglalkozással és különféle játékokkal szórakoztak.

Míg a templomból egyre szebb akkordok kezdtek kiszűrődni a gitárosok hangszereiből, addig az udvaron tetőpontjára szökött a jókedv, hiszen akiknek nem volt kedve kézműveskedni, azok előkerítették a focilabdát, és a kertben kialakított focipályán, már ott is csatázott a két csapat. Szünetben sem volt megállás, hiszen a gitárosok csatlakoztak a focistákhoz, és a végén már akkorára duzzadt a két csapat, hogy nem fértek a pályán. Szünet után foglalkozást cseréltek a csoportok, és a kicsik mentek be a templomba gitározni. A nagyok az udvaron a nagy diófa árnyéka alatt énekeket tanultak és gyakorolták a gitározást, hiszen a délután 5 órai szentmisére – ahol nekik kellett az énekeket szolgáltatni – magát a püspök urat várták.

Mondanom sem kell, hogy az 1 órakor megérkezett finom, kiadós ebédnek mindenki nagyon megörült, és farkaséhesen telepedtek az asztalok köré. Meglepetésként egy Tóti-i család jóvoltából megérkezett a jó hideg fagylalt, melyet senki sem utasított el. Délután sem apadt a jókedv, mert szabadabb programot engedtek a szervezők, de minden gyerek megtalálta a temperamentumához legközelebb álló időtöltést. Egyesek a gitározásra, éneklésre, beszélgetésre használták ki az időt kisebb-nagyobb csoportokban a fák hűvöse alatt, míg mások inkább a focizás, kézműves foglalkozás, vagy éppen egyszerű „bandázásban” lelték örömüket. Egyetlen dolgot nem láttam, éspedig olyan résztvevőt, aki magában üldögélve a telefonját nyomogatta volna.

Ahogy közeledett a délután 5 óra, úgy nőtt az izgalom, és egyre hűségesebben próbálták az énekeket, várván a találkozást a püspök úrral. A tábornyitó szentmisére szép számban jöttek szülők, nagyszülők, és érdeklődéssel hallgatták a felolvasott igéből kiemelt, három szóra alapozott prédikációt: „Jöjjetek hozzám mindnyájan” – ami ezzel a táborral meg is valósult. A szertartás végén minden gyermek külön püspöki áldásban részesült, és így tértek haza otthonaikba.

Az első fárasztó nap után úgy gondoltam, hogy lesznek gyerekek, akik másnap már inkább otthon maradnak, de a péntek reggeli nagy, körben álló napindító játéknál 48 gyereket számoltam meg. A jókedv pedig 100-asnak tűnt. Minden jel arra mutat, hogy ez a nap folyamán még fokozódik.”

Nemcsak fokozódott a hangulat és a jókedv, hanem ki is tartott a tábor végéig. Talán a felnőttek – Balázs atya, Szerafina és Blanka nővér – még inkább elfáradtak, mint a pajkos gyerekek, egy dologban azonban egyetértenek: lelkiekben mindannyian töltekeztek a tábor ideje alatt. „Tizenöt éves papi szolgálatom alatt először szerveztem meg ezt a tábort, és Micske is első alkalommal adott otthont ennek a tábornak. Nagy öröm volt számomra, hogy a Nővérek segítségével a záró szentmisére már minden gyermek gitározott, ahol pedig nehezebb akkordok voltak, a kisebbek tapsoltak” – meséli a plébános.

Következzék azonban néhány kedves résztvevői beszámoló is:

„A táborban nagyon jó volt a hangulat. Nagyon sokat szórakoztam, sok kedves ember volt. El lehetett beszélgetni mindenkivel, új barátokat lehetett szerezni. A gitárórák is nagyon tetszettek, az étel is jó volt. Nekem nagyon tetszett a tábor.”

„Nekem ebben a táborban minden tetszett! A sok játék, a gitártanulás, a strandolás és még sok más. Örülök annak, hogy nagyon sok új barátot megismertem, és nagyon, de nagyon jól éreztem magam. Remélem, hogy még fogunk találkozni. Köszönjük szépen azt a sok foglalkozást, oktatást, amit e négy nap alatt kaptunk.”

„Mindig is szerettem volna részt venni egy ilyen táborban, ahol egyszerre megtanulhatom  a gitározást és az Isten dicsérését – most pedig a tisztelendő úr által, a társaimmal együtt tagjai lehettünk a micskei gitártábornak. Új barátokat és új ismereteket szereztünk a nővérek segítségével. Igaz, rövid volt, de tartalmas, és szerintem büszkék lehetünk, hogy pár nap alatt ennyi mindennel gazdagodtunk.”

„Feltöltődtem lelkileg, és sok újdonságot tanultam. Új barátokat szereztem.”

„A táborban nagyon jól éreztem magam. Sok új barátom lett, és sokat tanultam. Az ebéd nagyon finom volt. Rengeteget nevettünk és játszottunk.”

„Ami tetszett a táborban, hogy gitároztunk, új ismerősöket  szereztünk, együtt voltunk egész nap. Ami nem tetszett, hogy a tábor tarthatott volna több ideig is.”

Hogy a tábor tarthatott volna több ideig is… Reméljük, jövőre is sikerül majd megszervezniük!