Háromszáz éve alapította Félixfürdőt a premontrei kanonokrend

Szent Félix és Adauctus ünnepén, 2021. augusztus 30-án, hétfő este arra emlékeztek a nagyváradi premontrei széktemplomban, hogy 300 évvel ezelőtt alapította a rend Félixfürdőt, illetve tette meg a kezdő lépéseket e tekintetben Helcher Félix kanonok, teljes jogú premontrei kormányzó.

A szentmise bevezető részében Fejes Rudolf Anzelm apát kiemelte, hogy a megemlékezés fontos eleme a megalapításának 900. évfordulóját ünneplő premontrei rend által szervezett jubileumi eseménysorozatnak. Hálát adnak Istennek azért, hogy 1721-ben fel tudták építeni és működtetni Félixfürdőt, egy olyan fürdőhelyként, ahol a betegek reumás fájdalmaikra enyhülést nyertek, bár akkor természetesen még más volt a fürdőkultúra, mint napjainkban.

Félixfürdő a lelkipásztorkodásnak is speciális területe volt, ezért a rend később tovább fejlesztette. Járványkórházat is emelt, hogy ezáltal is világhírűvé váljék. A kommunisták a premontreiek ezen jogos birtokát is elvették (máig nincs visszaszolgáltatva), még a nevét is meg akarták változtatni, de meg tudta tartani eredeti elnevezését, azt, aminek a rend keresztelte – hangsúlyozta az apát.

A szentmise prédikációjában Fejes Rudolf Anzelm arra hívta fel a figyelmet, hogy Félixfürdő története szervesen illeszkedik az ősegyház életébe, az 1130-ban alapított várad-hegyfoki premontrei prépostság második korszakához, mely a reformáció és a török uralom után elnéptelenedett. 1705-ben ezért I. József átadta a pernegói (Ausztria) prépostságnak, mely korábban támogatta a magyar királyt a törökellenes küzdelmében. Túl nagy volt azonban a távolság, a pusztítást nehezen lehetett helyrehozni, emiatt öt évvel később, 1710-ben a lukai (Morvaország) apátság lett a várad-hegyfoki prépostság gazdája. Konventet ugyan nem sikerült felállítani, viszont választottak egy kanonokot, Helcher Félix személyében, aki teljes jogú kormányzóként irányíthatta itt főleg a jogi és gazdasági természetű ügyeket.

1711-ben Váradra jött, hogy felmérje a prépostság birtokait, annál is inkább, mivel rengeteg baj, mások általi jogtalan birtokbavétel történt errefelé. Szívós munkával sikerült neki aztán szinte mindent visszaszereznie. Művelt, okos, jól gazdálkodó kormányzó volt, aki legalább havonta egyszer meglátogatta a birtokokat. Ő létesített először egy tanyát az akkori Peczeszentmártonban, és egyik alkalommal azt látta, hogy decemberben a sertések a Luncs patak nádasában, gőzfelhőbe burkolódzva „ülnek”. Nem értette, hogy miért nincsenek a téli szállásaikon, mire a kondás azt felelte, hogy ez jobb hely a disznóknak, mert a víz meleg. Ezek után 1719–1720 körül Helcher Félix lecsapoltatta a mocsárt, vízgyűjtőt épített ki, és egy másik medencét is, padozattal, hogy a létesítmény ki tudja szolgálni a gyógyulni vagy egyszerűen csak fürödni vágyókat. A fürdőhelyet a rend nevezte el Félixről – nemcsak a hálája miatt, hanem azért is, mert jogszokásban volt, hogy ha egy rendfőnök alkotott valamit, az az illetőről legyen elnevezve, így lett később például Menyhért szálló és Viktor szálló. Kilenc premontrei adminisztrátora volt még Félixfürdőnek, közülük is kiemelkednek Fáy Rafael és Éhenger Lajos. Helcher Félixet Jászóvárra helyezték el, de élete vége felé visszatért Váradra – itt hunyt el 1734–36 körül, a kapucinus templom kriptájában várja a boldog feltámadást.

Érdekes egybeesés, hogy szintén körülbelül 300 évvel ezelőtt, 1720-ban találták meg Szent Félix sírhelyét a commodillai katakombában. Ő a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején halt vértanúhalált. Azért emlékeznek rá Adauctusszal egy napon, mivel mielőtt lefejezték volna, egy ismeretlen fiú a tömegből kijelentette, hogy ő is vele együtt akar meghalni. Egyszerre kapták meg tehát a mennyei koronát, de mivel a fiú kiléte ismeretlen, ezért az egyház az Adauctus névvel illette őt, ami latinul azt jelenti: hozzáadott, (Szent Félixhez) soroltatott – magyarázta Fejes Rudolf Anzelm.

FORRÁS: erdon.ro