Családok lelki hétvégéje Sólyomkőváron

A Szentatya által meghirdetett Szent József-évben, illetve Amoris Laetitia Család Évében a Nagyváradi Egyházmegye több ízben szervezett lelki hétvégét családcsoportok számára Sólyomkőváron. Szeptember 3-5. között az érmihályfalvi családok vettek részt a lelki programon, Tóth Attila Levente plébános vezetésével. A programban szereplő műhelyek, elmélkedések, feladatok főképpen a párkapcsolatok megerősítését, az egymásra hangolódást, a párok jobb kommunikációját célozták meg. Az alábbiakban a részvevő párok élménybeszámolóit olvashatjuk.

„Nagyon szépen köszönjük, hogy ismét együtt lehettünk. Tartalmas hétvége volt, jó érzés olyan emberekkel lenni és beszélgetni, akiket közös cél vezérel. Lelkileg feltöltődve és hitünkben megerősödve tértünk haza. Köszönjük Attila atyának a gondoskodást.”

Aszalós család

„Egy nagyon szép és tartalmas hétvége volt. Élménydús, jó csapat, remek beszélgetések. Köszönjük, hogy részt vehettünk.”

Csorján Anna és Árpád

„Mi nagyon jól éreztük magunkat ezen a pár napon, amiben volt szórakozás, jó hangulat és voltak nagyon mély gondolatok, elcsukló hangon befejezett mondatok, könnybe lábadó szemek, mely beszélgetések Attila atya foglalkozása után is folytatódtak. Ez a hétvége még jobban összekovácsolta a párokat és szerintünk, a kis csapatunkat is.”

Koczkás – Gábor család

„Hálásak vagyunk, hogy ezt a hétvégét együtt töltöttük, örülök annak, hogy az együtt eltöltött idő tartalmas, élménydús és szeretetteli volt. Jó volt megtapasztalni Istennek a közelségét a beszélgetéseken, amelyek új erőt fognak adni a hétköznapokban. Köszönet érte!”

Gábor család

„Sikeres és eredményes hétvégét tudhatunk magunk mögött, ezért köszönetet mondunk Attila atyának, aki mint egy tükröt tartva elénk a foglalkozások ideje alatt, kicsit tett azért, hogy otthonunkba hazatérve jobban figyeljünk, akár erényeinkre, akár hiányosságainkra és ezáltal egymásra! Jó volt megtapasztalni azt is, hogy a szeretetből fakadó öröm boldog családokat eredményez és azt is, amikor a szentmise kezdetén házastársunk fülébe sugva tudtunk bocsánatot kérni, ha az elmúlt héten valamit elkövettünk ellene. Hálásak vagyunk a sok nyitott szívért, akiket jobban megismertünk és közelebb engedtünk magunkhoz. Ha visszaemlékezünk az elmúlt napokra, arra a sok szeretetre és tanításra, amit itt kaptunk, megpróbálunk minden pillanatot örökre a szívünkbe zárni.“

Chis család

„Nagyon szép hétvége volt, sokat gazdagodtunk lelkiekben. Külön öröm számunkra, hogy gyermekeinkkel együtt vehettünk részt.”

Bogos család

„Nyár vége, ősz eleje kergetőzik a napok sűrűjében. Végre újra bőröndbe pakoljuk vágyainkat s noha spontán döntésként, de mégis mély szomjúsággal a szívünkben indultunk el kis családunkkal Sólyomkővárra, arra a helyre, ahol már többször is megpihentünk testileg-lelkileg. Gyermeki izgalommal a szemünkbe lestük a már ismert, s rég nem látott tájat, s a szerpentinek kanyargó táncáttól tudtuk, hamarosan célba érünk. Egy jól ismert, atyai mosolygós szempár fogadott bennünket az udvaron, Attila atya személyében. Gyermekeink örömére, elfoglalhattuk ittlétünk otthonos szobácskáit, s indultunk is bele az új ismeretség titokzatos labirintusába.

A „regisztrációs pult ” a feloldás nagy mestere, a lakat alatt lévő zárok nyitogatója, lehetőséget adott a gyors ismerkedésekre, mely leginkább annak volt köszönhető, hogy minden résztvevő nyitott, érzékeny szívű volt sok-sok humorral fűszerezve. Aki ide jött, önmagát hozta el, levetkőzve álarcait. Önmagát hozta el érzéseivel, gondolataival együtt. Önmagát hozta el legféltettebb kincsével, a családjával.

A szombati nap a „mélyen szántás” napja volt: úgy egyénileg, mint párban, majd csoportban felfedezhettük újra önmagunkat, társunkat, közös életünk lépcsőfokait, értékrendjeit, gyümölcseit. Csodaszépen sütött a nap, s igazi kegyelem volt a táj szépségében gyönyörködve megtalálni saját lelkünk kincseit, megvilágosítva igazi énünket, akkor is, ha az néha fáj, de minden nap csiszolódunk, s minden nap egy új kezdet, egy újabb ajándék.

Szülői szívünknek megnyugtató és biztonságot adó érzés volt látni, hogy gyermekeink is barátokra leltek s két önkéntes kíséretében, nem csak vigyáztak gyermekeinkre, de tematikus foglalkozásokat is tartottak számukra. Olyan jól érezték magukat, hogy nem akartak hazajönni, mert jó volt ott nekik lenni, s nekünk szülőknek is.

A mélységek útjain át az öröm, a vidámság megtapasztalásáig, a közös „Hangoló” játék körforgásában a kandalló tüze melegénél, a filmnézés meg-megálló elcsendesedésében egymásra találtunk s ezáltal önmagunkhoz is egyre közelebb.

Lelkünk táplálékforrása a közös szentmisékben rejlett, melyben meg-megmutatta arcát az irgalmas Szeretet a szavakon, pillantásokon, dallamokon keresztül. Ezekben a napokban újra megérintett bennünket, mert hagytuk, hogy megérintsen… Hálatelt szívvel: KÖSZÖNET, hisz ajándék volt minden pillanat, ahogy mindenki, aki részese lehetett ennek a kegyelemteljes találkozásnak.”

Perei család