Nagyváradon is elindult az Alzheimer Café mozgalom

Ingyenes önsegítő kört indított a nagyváradi Caritas Catolica olyan személyek részére, akik a családjukban vagy munkahelyükön szellemi leépülésben szenvedő időseket gondoznak. A hagyományteremtő céllal megszervezett beszélgetés-sorozat nyitórendezvényét szeptember 21-én, kedden, az Alzheimer-kór világnapján tartották meg, a Caritas Kanonok-sori közösségi termében. Az úgynevezett Alzheimer Café egy olyan alulról szerveződő, önsegítő mozgalom, melynek célja, hogy a degeneratív betegségben érintettek és környezetük számára kötetlen találkozási lehetőséget biztosítson, ahol egy kávé és egy sütemény mellett elbeszélgethetnek tapasztalataikról, nehézségeikről egymással, illetve a rendezvényekre meghívott hivatásos szakemberekkel. Nagyváradon ez volt az első ilyen jellegű rendezvény, és az igények alapján valószínűleg havi rendszerességgel szerveznek majd hasonló találkozókat.

Az egybegyűlteket a Caritas Catolica munkatársai köszöntötték. „Szociális munkásként sokszor azt tapasztalom, hogy nem jut elég figyelem a demens személy és környezete lelki gondozására. Az Alzheimer soha nem csak egy személyt érint, hanem az egész környezetet. A diagnózis sokszor egy hatalmas sokként éri a beteget és a családot, mert nem tudják mire számíthatnak, hova forduljanak segítségért, milyen változások lesznek mindennapi életükben. 1997-ben Hollandiában Dr. Miesen Bere geriáter-pszichiáter is ezt tapasztalta, hogy a családok és az Alzheimerben korban szenvedők sokszor teljesen elzárkóznak és inkább titkolják a tehrüket mások előtt, ami hatalmas feszültséget okoz. Megoldásként havonta találkozókat szervezett betegeinek és családjaiknak, ahol biztonságos barátságos légkörben egy kávé mellett találkozhattak egymással és kibeszélhették a problémáikat. Ezeket az önsegítő csoportokat nem intézményben szervezték meg, hanem városi kávézókban, innen származik a neve a mozgalomna. Azóta egész Európában elterjedtek az Alzheimer Cafék, de vannak demenciabarát színházak, mozik, sőt egész városok is. Nagyváradon is szűkség van arra, hogy ne érezzék egyedül magukat a demenciában szenvedők, hozzátartozóik és gondozóik sem” – hangsúlyozta Haier Sikolya Emma főszervező, aki 7 éve dolgozik szociális munkásként a nagyváradi Caritas Catolica keretében és 5 éve vezeti a Szent Márton Idősek Otthonát, de emellett – mint elmondta – saját családján belül is találkozott már a betegséggel.

A rendezvény meghívott szakembere Dr. Palotás-Dascal Edina pszichiáter szakorvos volt, aki egy rövid előadás keretében olyan témákról beszélt a jelenlevőknek, mint a szellemi leépülés első jelei, a korai felismerés fontossága, külön kitérve a folyamat megelőzésének lehetőségeire, de szó volt magáról a diagnosztizálásról, valamint a gyógyszeres és nem gyógyszeres kezelési lehetőségekről is. Előadását követően egy kötetlen beszélgetés keretében a doktornő mintegy órán át megválaszolta a jelenlevők kérdéseit is, melyek a betegséggel kapcsolatos események, tapasztalatok széles spektrumára vonatkoztak, az otthoni gondozási technikáktól a megfelelő intézmények kiválasztásáig. Ugyanakkor a jelenlevőknek is alkalmuk nyílt megosztani saját tapasztalataikat, gondolataikat, megerősítve egymást, együtt keresve választ a mindennapos kihívásokra. „Az ilyen jellegű beszélgetések mindenki számára nagyon ajánlottak. Sajnos azt kell mondanom, hogy a mai világban, úgy a szűk családi körben, mint a tágabb ismeretségi körben szinte minden ember találkozik a demencia valamelyik formájával. Más kérdés az hogy mennyire figyelünk oda rá, mikor vesszük észre. A társadalomra ugyanakkor általánosan jellemző a szellemi leépüléssel kapcsolatos strucc-politika, mivel az emberek inkább preferálják nem észrevenni a problémát, elsiklani felette, és már csak akkor fordulnak szakemberhez amikor a betegségnek már nem csak kognitív jelei vannak, hanem már pszichés tünetei is. Pedig korai felfedezés esetén még nem-medikális kezeléssel, mentális tréninggel, testmozgással, és életvitel változtatásokkal is eredményesen lehet küzdeni a folyamat ellen” – hangsúlyozta az előadó.

„Sajnos nagyon sokan vannak, akik érintettek ebben a betegségben, és bizony jó néha tanácsot vagy egy kis megerősítést kapni. Őszintén megmondom, hogy engem egy kicsit feldobott ez a találkozó, mert így láttam, hogy vannak mások, akik még a mienknél sokkal súlyosabb helyzetekkel is szembesülnek. – nyilatkozta Nagy Mária, az Alzheimer Café nyitórendezvényének egyik résztvevője.

„Én a 83 éves édesanyámat gondozom, akinél körülbelül két éve diagnosztizálták a demenciát. Voltak nehéz időszakaink, de hál’ istennek ez sokat változott. Úgy érzem, hogy édesanyám olyan időskort kapott, amilyen emberként élt – mert mindig jó lelkű volt, igyekezett hogy soha senkit meg ne bántson, és most a betegséggel együtt élve is egy olyan öreg lett, aki mindig mosolyog, szeret zenét hallgatni, sétálni, és tud örülni annak ha a parkban játszó gyermekeket lát. Természetesen vannak nekünk is nagyon nehéz időszakaink, ahogy mindenkinél, de úgy érzem hogy ez után a találkozó után könnyebben fogom átvészelni őket. Úgy érzem sokat tanultam itt, és feltöltődtem, mert nagyon jó volt a légkör. Valószínűleg ezért is éreztem, hogy ide el kell jönnöm” – tette hozzá.

Az eseményen egyébként mintegy 15 fő vett részt az élet különböző területeiről. A nagytöbbség olyan személy vagy házaspár volt, aki a családjában demens szülőt, nagyszülőt gondoz, de voltak szépszámban hivatásos nővérek és idősgondozók is.

Az érdeklődésre való tekintettel a szervezők megígérték, hogy október hónapban újabb találkozót szerveznek, és ezt követően havi rendszerességgel jelentkezik majd a nagyváradi Alzheimer Café, amelyet minden esetben meghirdetnek majd a sajtóban valamint a Caritas Catolica közösségi oldalán. Céljuk, hogy kapcsolatokat építsenek ki a hasonló élethelyzetekkel szembesülő személyek között, serkentsék a közvetlen kommunikációt és kölcsönös segítségnyújtás által megerősítsék egymást.

Caritas Catolica Sajtóirodája