Bogdánffy Szilárd vértanú püspökre emlékeztek a székesegyházban

Böcskei László megyés püspök Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök tiszteletére mutatott be szentmisét a nagyváradi székesegyházban vasárnap este. Közreműködött a dr. Kristóf János karnagy vezényelte Szent László Ének- és Zenekar, az orgonán Kristófi László játszott.

Az ünnepi szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök azt emelte ki: Bogdánffy Szilárd vértanú püspökre emlékeznek, akit 2010. október 30-án avattak boldoggá a nagyváradi székesegyházban. Ő volt a rendszerváltás utáni Románia első boldoggá avatott római katolikus mártírja, akit a római és görögkatolikus egyház újabb, hitükért és egyházukért bebörtönzött és halálra kínzott egyházi elöljárói, papjai követtek a boldogok sorában ezután. Olyan hitvallók, vértanúk ők, akik a kommunizmusban hűséggel kitartottak hitük és Róma mellett, vállalták a szenvedést és a kereszthordozást, s ezáltal a Mesterük nyomában jártak. Tanítanak és arra bíztatnak minket, hogy mi is a mindennapjainkban vállaljuk a tanúságtétel útját. Kérjük a közbenjárásukat, hogy ragaszkodjunk a hitünkhöz, vállaljunk érte áldozatot, megvédve kereszténységünket az önmagunkról való lemondás és a felebaráti szolgálat árán is- tanácsolta a főpásztor.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Homíliájában Böcskei László arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi gyakorlat szerint a boldogok és szentek emléknapját a mennyei születésnapjukhoz, vagy a vértanúságuk napjához igazodva iktatják a naptárba. Bogdánffy Szilárd 1953. október 1-jén halt vértanúhalált, és emberi életének kibontakozását tanulmányozva, az áldozatvállalásához vezető útján három fontos körülményre figyelhetünk fel.

Az első az, hogy az ő szolgálata nem más, mint Isten megtestesült gondolata, egy meghívás a tisztább és magasabb rendű életre. Ezen kiválasztottság elfogadásért pedig hálát adhatunk Istennek, aki az örökkévalóság utáni vágyat helyezte el minden teremtményében, így Bogdánffy Szilárdban is, s ugyanakkor arra késztett bennünket is, hogy őhozzá hasonlóan mi is komolyan értékeljük a magunk kiválasztottságának nagy ajándékát.

A második dolog, hogy Bogdánffy Szilárd életéhez hozzátartozik az apostoli élmény. Meghallotta az Úr szavát, és feltétel nélkül követte őt, mert nem csupán, hogy értékesnek tartotta a saját maga életét, de másokért is fel akarta ajánlani ezt. Nem értékelte tehát szűk látókörűen önmagát, mert bízott saját magában és abban, aki az élete útját meghatározza, hogy aztán minden Isten terve szerint alakulhasson.

A harmadik megállapítás pedig, hogy Bogdánffy Szilárd a földi pályájának a kiteljesítését a Mesterével való önazonosulással érte el. Ezért van az, hogy a győzelme nem e világi, hiszen nem az embereknek akart tetszeni, vagy a világi ideológiáknak és hatalmasságoknak megfelelni, hanem Istennek és az ő igazságának.

Utalva a közelmúltban Budapesten zajlott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottójára „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) a püspök ugyanakkor azt is hangsúlyozta az elmélkedésében, hogy Bogdánffy Szilárd is ebből a soha ki nem apadó forrásból merített, példát mutatva nekünk, hogyan próbáljuk legyőzni a félelmeinket, keresni és megtalálni az Urat, a táraságában haladni, s a vele való együttlétben örömünket lelni.

Ciucur Losonczi Antonius/Bihari Napló