Engedtük, hogy Isten használjon minket – 72 óra kompromisszum nélkül

„Hálával csordult szívvel gondolunk vissza az elmúlt pár napra, amelyek lehetőséget nyújtottak nemcsak látni, de tenni is a környezetünkben élőkért” – így kezdi beszámolóját az egyik fiatal, aki résztvevője volt az elmúlt hétvégén zajló 72 óra kompromisszum nélkül kezdeményezésnek.

A 72 óra kompromisszum nélkül egy olyan szociális önkéntes akció, amely elsősorban a fiatalokat hívja közös összefogásra, hogy együtt tegyünk másokért, környezetünkért. A résztvevők 72 órán keresztül teljesítenek közhasznú, ökológiai, fejlesztő vagy szociális feladatokat. Október 8-10. között a nagyváradi fiatalok is csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez: pénteken a püspöki palota kertjében takarítottak, szombaton a Sebes Körös partján, vasárnap pedig a gálospetri gyermekotthon lakóit látogatták meg.

„A pénteki és a szombati napunk környezetünk szebbé tételével telt, míg vasárnap próbáltunk elcsendesedni, magunkra, a mellettünk lévőre és Istenre figyelni. Ellátogattunk a gálospetri gyermekotthonba, ahol több szeretet kaptunk, mint amennyit adni tudtunk.

Ámultan álltunk Isten előtt, az Ő tervei előtt. A takarítási akció közben idegen emberek csatlakoztak hozzánk, olyanok, akiket eddig soha nem láttunk, nem ismertünk. Ez erőt adott, bizalmat és hitet az emberségben, a jóságban, abban hogy minden apró tettünk – ha kedvességből fakad – képes szíveket mozdítani. Hiszen lehet, hogy a szemét pár nap múlva visszakerül a földre, de lelkesedésünk nem múlik el. Hisszük, hogy nem csak hulladékot szedtünk, hanem másokat is ösztönöztünk a jóra. Hisszük, hogy Isten rajtunk keresztül sebeket gyógyított, minket is megajándékozott, és újabb jótettekre lelkesített. Mert több vagy ha adsz!

A záró-, hálaadó szentmisén mint egy bátorításként hangzott el: »senki nem olyan szegény, hogy ne tudjon adni valamit; egy ölelést, egy mosolyt. Legyünk Isten mosolygós napocskái, ne savanyú uborkái!« A gálospetri kicsinyke templom méginkább láthatóvá tette Isten nagyságát és irántunk érzett mérhetetlen szeretetét. Felemelő dolog olyan emberekkel együtt dolgozni, akik nem csak a maguk, hanem egész közösségek felemeléséért hoznak nem kevés áldozatot a munkájukkal.

Ezen a hétvégén engedtük, hogy Isten használjon minket. Hagytuk, hogy kezünk az Ő keze legyen, lépteink oda vezessenek, ahová Ő hív minket, ahol szükség van ránk. Köszönjük a 72 óra kompromisszum nélkül szervezői csapatának, hogy minden évben lelkesítenek bennünket a jóra!” Babota Adrienn