Az idén elhunyt bentlakókról emlékeztek meg a Szt. Erzsébet öregotthonban

Meghitt ünnepség keretében emlékeztek meg az idei év folyamán eltávozott lakókról a Caritas Catolica által működtetett Szent Erzsébet Szociális Gondozóközpontban, 2018. október 31-én. Az elhunytak szerettei, rokonai is csatlakoztak az idősotthon személyzetéhez és a bentlakókhoz, hogy közösen imádkozzanak hozzátartozóikért, akiknek a katolikus intézmény volt utolsó földi otthonuk. Piciny és összetartó közösség éli mindennapjait a Szt. Erzsébet otthonban, s ennek megfelelően a megemlékezés is szűk körű és megható volt.

Az egybegyűlteket Nagy Andrea, az idősotthon vezetője köszöntötte, majd felolvasásra került azoknak az egykori kedves lakóknak a névsora, akik az idei év folyamán távoztak el a közösségből: „Kiss István bácsi márciusban, Nagy Margit néni áprilisban, Szabó Gyöngyike néni májusban, Német Rózsika néni és Szőllősi Ilike néni augusztusban, Thom Marika néni és Mihálka Magdi néni szeptemberben, Veres Zsuzsa néni és Újpalotai Margit néni októberben. Emlékük legyen áldott”.

Minden név elhangzásakor a jelenlevő hozzátartozók egy-egy szál fehér virágot helyeztek el a feldíszített asztalon kihelyezett vázába, közösen alkotva meg a különböző virágokkal is harmonizáló ünnepi csokrot, s mellette mécseseket gyújtottak.

 

A megemlékezést rövid igei rész és elmélkedés követte, melynek keretében Nacsádiné Csuka Melinda református és Kóhr Balázs római katolikus lelki pásztorok osztották meg az elmúlással kapcsolatos gondolataikat.

„Sok szép külsőség is tapad a halottak napjához. Isten népe azonban ezekben a napokban is a húsvét reggeli asszonyokat követi, akiket az angyal így vigasztalt meg: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt! (Máté 28,5-6) Az életnek más eseményei ritkán tudnak annyi embert megmozgatni, mint a halál. Lám, mit tesz a halál. Nagy hatalom! De mi hisszük, hogy nem a halálé az utolsó szó. Idővel múlik a gyász, de marad az emlékezés” – mondta Nacsádiné Csuka Melinda.

Kóhr Balázs atya Arany Jánost idézte, aki szeretett lánya Juliska sírjára a következő sorokat írta: „Midőn a roncsolt anyagon diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon. Egy volt közös, szent vigaszunk a lélek él: találkozunk!”.

A bentlakók megemlékező üzenetét Tóth Ágnes olvasta fel. A megemlékezés közös imádsággal és énekléssel, majd szeretetvendégséggel ért véget.

 

Szombati-Gille Tamás

Kövessenek minket a Facebookon is!