Centenáriumát ünnepelte a Murányi család Fugyivásárhelyen

Száz év nem csupán egy család életének viszonylatában óriási idő, hanem felöleli egy kistelepülés modernkori történetének jelentős hányadát is. A Murányi család fejlődése, gyarapodása, elválaszthatatlanul egybefonódik a falu – esetünkben Fugyivásárhely – történelmével, s nem csak részese, hanem aktív teremtője is a település szellemi örökségének. E hagyaték őrzői nemrég összegyűltek a világ különböző szegleteiből, hogy a családalapító édesapa, Murányi János Géza születésének 100. évfordulója kapcsán megemlékezzenek száz év életeseményeiről, egy családi emlékkönyv kiadása és egy ünnepi szentmise révén, amelyet Rajna József kanonok mutatott be a fugyivásárhelyi plébániatemplomban.

 

„Egyszer ők is keresik majd a gyökereiket”

 

A Murányi család élő tagjai jelenleg két kontinensen, öt országban élnek, összesen 55-en. A család tagjai közül 30-an laknak külföldön. Ez is volt az egyik oka, amiért Murányi Teréz kezdeményezte és a család felkarolta az emlékkönyv összeállításának gondolatát. Ugyanis szerették volna megörökíteni a család történetét az utódok – 14 unoka, 15 dédunoka – számára. „Az ő életük még tovább fog nyúlni, és ahogy mi kerestük most a családi gyökereket, úgy fogják keresni ők is majd 40–50 év múlva a saját gyökereiket, és ez a könyv akkor nagyon nagy segítség lesz” – nyilatkozta a centenáriumi ünnepséget követően Murányi Teréz szociális testvér.

„Édesapám kilenc éve halt meg, tehát nagyon sokáig volt köztünk. Emléke még elevenen él a családban. Szüleink és nagyszüleink rengeteget meséltek már gyermekkorunktól kezdve.  Így a családtörténet élő részét ismertük. Ezzel szemben nem ismertük a családfa teljes kiterjedését. Ezt kutatni kellett a plébániai irattárban. Nagyon kellemes tapasztalat volt, hogy Rajna József plébános úr végig messzemenően közreműködött. Sikerült is összeállítani egy terjedelmes családfát, amely bekerült az emlékkönyvbe” – tette hozzá Teréz testvér.

 

Életünk hatása nem szűnik meg

 

„A halállal nem szűnik meg az életünk, sem az életünk hatása” – e köré a mottó köré rendeződött a családi emlékkönyv, ami egyrészt bemutatja azokat, akik írtak bele, vagyis a család élő tagjait, majd a családfát és egy áttekintést felmenőikről – Fabulyák, Farkasok, Murányiak, Szilágyiak, Sebestyének – a róluk szóló élettörténetekkel, amelyeket többnyire a legidősebb fiúgyermek, János ismert és idézett fel. Magába foglalja ugyanakkor 7 testvér és 13 unoka visszaemlékezéseit, valamint egy rövid falutörténetet – korabeli és jelenkori térképekkel.

A könyv egyik érdeme, hogy – az adatgyűjtéstől a szövegírásig, a szerkesztéstől a korrektúráig és a fényképektől a borítótervig – teljesen a családtagok hozzájárulásával valósult meg, mindenféle külső segítség nélkül. A nyomtatást leszámítva, minden egyéb valamelyik családtag keze munkája.  Nem is lehetett volna ez másképp, hiszen a Murányi dinasztia szerkesztőtől mérnökökig, matematikustól egészségügyi asszisztensekig, szerzetestől elismert művészekig számos tehetséget adott a világnak. Sarja többek közt a székelyudvarhelyi születésű Murányi Sándor Olivér író, Murányi Tóni és János zenészek, vagy a Murányi-Matza festőművész- és grafikus-család. Az ünnep viszont csupán arról a két emberről szólt, akiktől az egész család származik: Fabulya Erzsébet (1925–2003) és Murányi János Géza (1918–2009). Belőlük sarjadt ez a szerteágazó és nagyon sok tehetséggel megáldott család.

 

„Édesanyámra mindig gyerekkel a karján emlékszem”

 

„Édesapám 16 évesen lett árva. Ő maga a második háborúban a halál torkából szabadult meg. Két dolgos kezén kívül semmije nem volt a két világégés után – se háza, se diplomája, se vagyona, se támogatója – és ennek ellenére döntött, és cselekedett: megnősült. Majd ketten, egymás támogatva, hűségesen kitartva egymás mellett, építettek házat, jövőt, családot” – mesélte el Murányi Teréz.

„Egy falusi bálban ismerkedtek meg. A kilencvenéves édesapám elmondta, hogy akkor az édesanyámon – aki fiatal lány volt még – egy szíves mintájú blúz volt. Apám azzal közeledett hozzá, hogy – Hú, milyen sok szíve van magának, adjon nekem egyet! – anyám erre azt felelte, hogy: – Hódítsa meg! – Így kezdődött a kapcsolatuk. Apámnak sikerült is meghódítania ezt a szívet. Két év múlva esküdtek meg. Akkor kezdtek házat építeni, jött hamarosan az első gyermek, és utána a többi hat. Tizennégy év alatt születtünk, állandóan kisgyermek volt a házban. Előbb a gyerekek, aztán az unokák. Nyaranként az udvarunkon valóságos óvoda működött. Édesanyám volt az óvónője. Nem hivatalosan, nem fizetetten, de ő volt a szerető nagymama, aki mindenkit ellátott. Úgy emlékszem rá, mint akinek állandóan kisgyermek van az ölében. Igazi édesanya, aki értékeli az életet. Az igaz értelemben vett életet” – idézte fel Teréz testvér.

 

Szellemi útravaló a globalizált világban

 

Családi események évente többször voltak – esküvők, keresztelők, születésnapok, névnapok, egyházi ünnepek mindig összegyűjtötték a családot. „Mára már a család kiterjedt és szétágazott. Mostmár sokkal nehezebb találkozni – főként a külföldön élőkkel, hisz nehezen jönnek haza Kanadából, az Egyesült Államokból, Angliából. De amikor valaki haza jön, akkor azt körülvesszük, ahányan tudjuk” – tette hozzá.  Az alföldi kis földműves család – ahol az apa földműves, majd a kollektivizálás után szakképzetlen munkás volt, az édesanya pedig háztartásbeli – alig két generáció után egy nemzetközileg kiterjedt értelmiségi család lett.

Mikor arról kérdeztük, milyen szellemi útravalót kaptak szüleiktől, Murányi Teréz a következőket válaszolta: „A kollektivizálás gyakorlatilag nincstelenné tette az apámat. Akkor a szüleim azonnal belátták, hogy olyan értékeket kell átadniuk nekünk, amit nem lehet elvenni. Az Istenbe vetett hit, a tudás, az önazonosság mély ismerése és vállalása, a családi összetartás és a becsületes munka – ez volt az útravalónk, amit szeretnénk, ha a leszármazottaink is a magukévá tennének”. Mint hozzátette, figyelemre méltóak az unokák írásai az emlékkönyvben. „Az unokák ráéreztek erre, és magukba szívták ezt a szellemet. Bármerre vannak, és bármi történik velük – mert az élet nem könnyű a globalizált világban –, mindegyikük érzi, hogy ő maga értékes, ő maga helyt kell álljon, ott ahol van, és ő maga felelős azért, hogyan él, és mit ad tovább a gyermekeinek” – fogalmazott.

A százéves jubileumon a szülőknek ezt az egyszerűségből is kimagasló életét kívánták ünnepelni, amely valódi értékeket hordozott és adott tovább.  Az ünnepi szentmise keretében egyébként megtörtént a család felajánlása és a Fatimai Szűzanya oltalma alá helyezése.

„Én 36 éve szolgálok Fugyivásárhelyen, így a Murányi család száz évének több mint egyharmadát személyesen is végigkövethettem. Sorra megismerhettem a gyermekeket és unokákat, amikor elhozták őket a templomba, és ez nagy örömmel tölt el” – nyilatkozta Rajna József kanonok.

A Száz év emlék (1918–2018) című családi emlékkötet magánkiadásként nagyon alacsony példányszámban jelent meg, a székelyudvarhelyi DTP Studio nyomdai gondozásában. A számozott kötetek javarészt a leszármazottakhoz kerültek, de megtalálható belőle egy-egy példány a fugyivásárhelyi plébánia könyvtárában és az Országos Széchényi Könyvtárban is. 

 

Szombati-Gille Tamás

 

   

   

Kövessenek minket a Facebookon is!