Eucharisztikus regionális találkozót tartottak Szilágysomlyón

A Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszusra készülve 2018. június 14-én Szilágysomlyón a Római Katolikus Nagyboldogasszony templomban, regionális találkozott tartottak, amelyen részt vettek az esperesi kerület hívei és papjai. Egyházmegyénkben ez volt a második ilyen jellegű találkozó. Selymesilosváról, Szilágycsehből, Sülelmedről, Zilahról, Berettyószéplakról, Zsibóról, Érmindszentről, Tansádról, Tansádszántóról, Királydarócról, Krasznáról és Kárásztelekről érkeztek a zarándokok.

 

Délután öt órakor Kuglis Gábor Levente helyi plébános köszöntötte a szilágysomlyói plébániatemplomban összegyűlt híveket. Kiemelte a találkozó fontosságát, illetve örömét fejezte ki, hogy Szilágysomlyót jelölték ki helyszínül.

 

A találkozó moderátora Bodor Zoltán tasnádi plébános volt. Bevezetőjében kiemelte az apostolok magatartását és radikális elköteleződésüket Jézus Krisztus mellett. A tanítványok mindent hátra hagytak és követték a Mestert. Sok esetben, a mai ember életében nagy hiányosságot jelent a radikális elköteleződéstől való félelem, nemcsak Jézus Krisztus mellett, hanem sok egyéb értéket illetően is. A hit útját járni a legkönnyebben a szeretet által lehet. A feltétel nélküli szeretet egy nagy kincs, ami által közelebb tudunk kerülni Jézushoz. Sokan vagyunk, sok félek, és sok lehetőség van ahhoz, hogy Jézussal tudjunk találkozni és vele kapcsolatban legyünk. Az esperesség területéről érkező zarándokok is aktívan kapcsolódtak be a rendezvénybe, tanúságtételek hangzottak el. Volt, aki a Jézussal való találkozását egész kicsi koráig vezette vissza, nagymamájától hallott a legtöbbet Jézusról. Sokszor mondták neki, hogy majd te is fogsz külön is találkozni Vele, azonban gyermekként ezt még nehezen tudta megérteni. A későbbiekben egyre jobban megértette a nagymama szavait. A szentáldozás mind a mai napig a legnagyobb lehetősége a Jézussal való találkozáshoz.

 

Egy másik zarándok nagy hangsúlyt fektetett a szentmisében történő Úrfelmutatásra, hiszen számára ilyenkor valami rendkívüli történik, ami őt mindig meghatja. Rendszeresen jár szentmisére, azonban nem megszokásból: számára minden egyes ilyen alkalom rendkívüli.

 

Mások más szempontokból közelítették meg a Jézussal való találkozás lehetőségét. A sok és örömteli pillanatok mellett azonban elhangzottak olyan élmények is, amikor nehéz helyzetekben és megpróbáltatással teli pillanatokban is volt alkalom találkozni Jézussal. Beteg ágyán fekvő személy utolsó szavai is hálaként hangzottak el Jézus Krisztus felé.

Záró gondolatként a moderátor elmondta, hogy az ember életében bármi történjen nagyon fontos tudni, hogy soha nem vagyunk egyedül, hiszen az Úr mindig velünk van.

 

A találkozó szentmisével folytatódott, amelyet Böcskei László megyés püspök mutatott be, a jelenlevő papok koncelebrálásával. A szentmise elején a főpásztor kihangsúlyozta, hogy a mostani tematikus találkozó kapcsolódik az elmúlt év témájához. Míg a múlt évben nagy hangsúlyt fektettünk a hit gyökereire, idén a hit forrása kerül középpontba. A forrás a legfontosabb, mert ebből tudunk élni. A szentmise szentségi áldásal zárult.

 

 

Alábbiakban Nagy Jácint kárásztelki plébános prédikációja olvasható:

 

“Bizzál leányom, hited meggyógyított.”

Krisztusban szeretett testvéreim!

Azért jöttünk mindnyájan, hogy hitünkben megerősödjünk. Jézus ebben kíván segíteni nekünk azáltal, hogy jelenlétével bátorít. Sokszor úgy, hogy összecsapnak felettünk a hullámok, elmerülünk, elveszünk. Segítségért kiáltanánk, de nem tudjuk, kihez. Pedig Jézus itt van velünk, itt van templomainkban, itt van a szentmisében. Ennek ellenére az esendő emberi gondolkodásmód kétségbe esik. Sokan elhagyják Istenbe vetett hitüket, szembefordulnak a Teremtővel, akitől minden jóság és szeretet származik. Gyakran az tapasztalható, hogy elveszett a mai hívő keresztény emberből a hit, az az erény, amelyről azt mondjuk, hogy nem más, mint odafordulás Isten felé, ráirányulás a természetfelettire. Ez az emberbe ültetett erény egy olyan nagy jó, melyet könnyebb példákkal megmagyarázni, mint szavakkal. A keresztény hit a személyes tapasztalatra és mások tanúságtételére épül. Isten a hegy, mint végtelen szépség és jóság vonz minden embert. Mivel azonban az úton akadnak az embernek nehézségei, szenvedései, megtorpanásai, szüksége van arra, hogy segítséget kapjon azoktól, akik már végigjárták az utat.

Az evangélium pedig két olyan történetről tudósít bennünket, melyekben a hit nagysága döntő szereppel bír. Érezzük, hogy ezekből a történetekből a kereszténység optimista üzenete: az élet szeretete, az élet igenlése sugárzik felénk. S érezzük, hogy nekünk is életigenlőknek kell lennünk! A 12 éve betegségben szenvedő asszonyban élő volt a vágy, a hit, hogy meggyógyul. És ebben segített neki Jézus, mert ő mindenre képes.

Kedves testvéreim! A tizenkét év óta beteg asszony félelmét legyőzte az Isten iránti bizalom – s végül csak Jézus ruhája szegélyét érintette meg (Mt 9,22). A hit tehát csodákra képes. Jézus ezt kifejezetten tudomására hozta nemcsak az asszonynak, de az őt körülvevő tömegnek is. ,,Bízzál leányom, hited meggyógyított.” Bizonyára ez az asszony magában elmondta a zsoltáros szavait: “Minden forrásom belőled fakad”. Igen, Jézus Krisztusból, aki az élő vízforrást nyújtja számunkra az az Oltáriszentségben való jelenlétével.

Az asszony a gyógyulás következtében szívének sokkal mélyebb rétegében érezte meg az Istenhez való tartozását, mint amelyben betegségét élte meg. Számára a csodatevő most már az igazi Üdvözítő volt, az aki a csodát művelte. Erre képes Jézus gyógyulást és új életet ajándékoz nekünk, ahogy tette ezt Jairus lányával is. Jézustól függetlenül nincs gyógyulás. Ahhoz vele is közösségben és egyetértésben kell lennünk. Jézus ma is azt mondja: Ne félj, csak higgy Istenben! Ő életet hoz ki, még a halálból is.

Kedves testvéreim! Jézus minden alkalommal megtapasztaltatja velünk gondoskodó szeretetét. Az Oltáriszentségben velünk maradt Jézus képes csodát végbevinni a mi életünkben is, ha hiszünk, ha a hit élő bennünk. Olyannyira, hogy rá merjük bízni életünket. Sokan hangoztatják az emberek közül, hogy hisznek. Ennek ellenére azt tapasztaljuk sok alkalommal, hogy ha valami kis megpróbáltatás éri az embert, rögtön kétségbe esek, ide-oda kapkod. Ilyenkor azonban eszünkbe kell jussanak Jézus szavai: Miért félsz? Miért vagy kishitű? Nem megígértem, hogy veled leszek? Nem azért lettem emberré, hogy megmentselek?

Kedves testvéreim! Jézus tudta, hogy a félelem mennyire része életünknek. Feltámadása után – ahányszor csak megjelent apostolainak – mindig így köszöntötte őket: Én vagyok, ne féljetek! Mert félünk a mától, félünk a holnaptól, félünk embertársainktól, félünk még önmagunktól is. Pedig annak, aki Jézus nyomába szegődött, el kell hagynia a fölösleges félelmeket. Jézus a szeretet és a szeretetben nincs félelem. Meg kell tanulnunk bizalommal fordulni az élet felé, bizalommal fordulni embertársaink és elsősorban önmagunk felé. Próbáljuk meg életünket a végső cél szempontjából beállítani, s úgy tekinteni a világra és annak bajaira. Krisztus által ugyanis minden mellékessé válik, valami olyasmié, amit szükséges megtennünk, de nem az a leglényegesebb, hanem az, hogy Krisztussal éljünk.

Kedves testvéreim! A hit válasz. Válasz mindarra, amit Isten Jézus Krisztus által tett és tesz mind a mai napig. A hit arra képesít bennünket, hogy az élet sötét zónáiban is előrehaladjunk. A hit a mi életünkben minden, a legfőbb jó. Nélküle ugyanis nincs semmi jó bennünk. Ha nincs hitünk, megmaradunk a bűnben, a hitetlenségben, Isten nem ismerésében, elmerülve az élet értelmetlenségében. A hittel ellenben elkezdünk létezni.

Kedves testvéreim! Isten rendkívüli jelekkel mutatja meg: Jézusban Isten jött közénk, hogy az igazi szabadulás lehetőségeit hozza el nekünk. Az igazi gyógyulás azonban, az igazi megszabadulás, amelyet Jézus hozott el nekünk, nem a testi élet területére korlátozódik. Ő a bűn és a halál kilátástalan nyomorúságából szabadít meg minket. Akkor igazi a hitünk, ha a szenvedésben, a bűn elesettségében, a halál pusztító kilátástalanságában is megmarad az életbe, az örök életbe vetett reményünk: Jézust ezt táplálja bennünk.

Kedves testvéreim! A hit több mint valamely igazságnak tekintély alapján való elfogadása. A hit nem hittételekre való bólogatás, hanem bizodalmas válasz Isten végtelen szeretetére. Nem emberi teljesítmény, amelyet Isten megfelelően honorál. Nem érzelem és nem minden kötelezettségtől mentes szándéknyilatkozat. Még a tisztességes és becsületes keresztény tanúságtétel is csak a hit megnyilvánulása, de nem a hit. Hinni annyit jelent, mint minden fenntartás nélkül elfogadni Istent s Küldöttjét, Jézus Krisztust, mint az emberi lét alapját és mércéjét. A hit elragadtatás, isteni igézet, amely átjárja létünket. Jézus teljes isten-emberi valóságának elfogadásáról van itt szó, és nem csak egy-egy tanításának vagy tettének elfogadásáról.

Kedves testvéreim! Az evangéliumi történetek lényegét értelmezve valljuk, hogy akinek hite van, Istenre bízza életét. Pál, életének egy sötét pillanatában ezt mondta: „Tudom jól, kire bíztam magam!” Istenre! Jézus Krisztus által! Istenre bízni magunkat azt jelenti, hogy hiszem: Isten elvezet az életre. Amint a hit megvallása elvezet bennünket az imádáshoz és Isten dicséretéhez, Istenre bízni magunkat a reménység magatartásához vezet el. Ha mi, keresztények hiszünk és megvalljuk, megőrizzük hitünket, hitünk őrzőivé válunk és Istenre bízzuk magunkat, akkor győzedelmes keresztények leszünk Krisztus által, aki eltölt minket szeretetével. Istent ugyan nem láthatjuk, de tapasztalhatjuk szeretetének jelét, csak kezet kell nyújtanunk neki élő hittel és bizalommal.

Ne feledjük a hit az ember részéről elkötelezettséget jelent, vagyis akiben hiszek, és ahogyan hiszek, úgy kell élnem!

 

Józsa Nándor Lóránd

 

KÉPEK

Kövessenek minket a Facebookon is!