Haladó szintű Kett-képzés Nagyváradon

A Németországi Püspöki Kar közép- és kelet-európai katolikus egyházakat támogató szervezete, a Renovabis Alapítvány és az Augsburgi Püspökség finanszírozásával, valamint a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Nagyváradi Posticum Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület együttműködésével indult egy évvel ezelőtt az a nemzetközi továbbképzési projekt, amelynek keretében több mint harminc, teológiai alapismeretekkel rendelkező magyar anyanyelvű pedagógus és pap számára nyílik lehetőség mélyebben megismerkedni a Franz Kett nevéhez fűződő pedagógiával. Az első, ún. báziskurzus után négy alkalommal a multiplikátorképzés moduljai követik egymást. 2019. február 1–5. között a Posticum a második ilyen jellegű programnak adott otthont, dr. P. Tomás Cyril Havel és dr. Eva Muronova, a Kett Pedagógia Intézet cseh fiókintézete két vezetőjének irányításával.

 

A képzés elején Böcskei László megyés püspök köszöntötte a résztvevőket. A Váradi Római Katolikus Egyházmegye vezetője a képzés minden fázisát figyelemmel követi, és szorgalmazza a Kett-pedagógia alkalmazását az iskolai és a plébániai hitoktatás területén is. Az ötnapos együttlét reggelei padlóképek segítségével tartott közös imákkal indultak, majd gyakorlati és elméleti részek, illetve csoportmunkák váltották egymást. A résztvevők ilyen módon saját elképzelésű, a Kett-pedagógia négy szakaszát követő foglalkozások tervezésére is lehetőséget kaptak. A kis foglalkozások közös elemzésére és értékelésére is sort került, ami nagyban segítette a tanulási és a kontemplatívabb szemléletformálódási folyamatot. Nyitottságot, melegséget sugalló tereivel, az apró részletekben is tetten érhető szellemiségével a Posticum ugyanilyen irányba „nevelt”.

Az alábbi összeállításban néhány résztvevő vall az egységes értelemorientált pedagógia tanulása során szerzett benyomásairól és tapasztalatairól.

 

„Egész nevelői magatartásváltást követel”

 

„Számomra a mostani képzés az eddig tanultak megalapozására szolgált. Ugyanakkor minden alkalommal új színben vetül fel, hogy milyen csodálatos is ez a pedagógia. Egy paradoxonnal tudnám érzékeltetni a legjobban, miszerint látszólag végtelenül egyszerű, a kívülálló számára talán csak a kreativitás szükségességét feltételezi (ami valóban így is van, hisz a gyermeki játékosság, kíváncsiság szintjére kell leegyszerűsödnünk), azonban ezzel egyidejűleg részleteiben és koncepciójában mélyen átgondolt és felépített pedagógiáról van szó. Ezekbe a részletekbe való még mélyebb bevezetés, az ’értelem’ megragadásának mikéntje, amelyet a teremtett világ magában hordoz, egyfajta finomított látásmóddal gazdagított a tárgyak, az ember, a nevelési stílus iránt. Megerősített abban, hogy a valóságnak, amely körülvesz, sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk, mint adott esetben a fikciónak, és hogy  a vallásos nevelés is könnyen ideológiává válhat, ha nem ebből az ’alulról jövő’ realitásból merít, hanem manipulatív módon az üzenettől közelít a tárgyhoz, s így a gyerekhez is. Ez a szemléletmód egész nevelői magatartásváltást követel a részemről.” (Székely Vakon Katalin szociális munkás, Csíksomlyó)

 

„Jó érzésekkel gondolok vissza a képzésre, mert egyre jobban megérthettem a Kett-pedagógia lényegét, és mert részt vehettem egy foglalkozás megtervezésében. Ez önbizalmat és erőt adott a további munka folytatásához. Mindeközben az sem mellékes, hogy egy jó munkaközösséggé alakultuk.

Ez a pedagógia új szemléletet ad számomra a gyermeknevelésben. Mindenképpen fogom alkalmazni az iskolai hittanórákon. Eddigi tapasztalataim szerint az ilyen hittanórákon a gyerekek szívesebben vesznek részt, jól érzik magukat, és örömmel tanulnak. A Kett-pedagógia érzékennyé teszi őket a környező világ megismerésére, s így a jó Istenhez és önmagukhoz is közelebb kerülhetnek.” (Ladó Gábor katolikus hittanár, Csíkszereda)

 

„Bátorságot adott az elmúlt hét a tanultak alkalmazására. Társaim is bátorítottak, hogy adjam tovább a tapasztaltakat. Fontosnak látom, hogy nyitottak legyünk az új útak felé. Ez a pedagógia egy nyitott szemléletet ad – alkalmazása által nemcsak a gyerekek lesznek nyitottabbak a jó Isten és társaik felé, hanem mi is.

Friss tapasztalataimat jelenlegi – egyetemista – környezetemben élménybeszámolóként is elcsepegtetem. Mondani fogom, hogy mennyire fontos és hasznos ez az út. Remélem, hogy társaim érdeklődését is felkelthetem, hogy ők is elinduljanak ezen az úton.

A délutáni/mediációs foglalkozásokon is egy-egy elemet felhasznalva egymás értékére, hasznossagára és a kölcsönös elfogadásra érzékenyíthetem kis diákjaimat.” (Ilyés Emőke magiszteri hallgató, Kolozsvár)

 

„Öröm és hálaérzés tölt el minden pillanatban, amikor a képzésen együtt eltöltött időre gondolok. Legfontosabbnak tartom kiemelni az együttalkotást és a kreativitást feltételező együttlétet, valamint az összetartozás érzésének fejlődését, hiszen ezek világunk legnagyobb hiánycikkei. Együtt énekelni, táncolni, egyszerűből nagyszerű dolgokat létrehozni, és együtt csodálni az alkotást – mind lélekemelő érzés volt számomra és gondolom, mindannyiunk számára. 

A Kett-pedagógiát nagyon fontosnak tartom a gyermekek életében, hiszen közülük sokan félénkek és visszahúzódók, amikor verbális önkifejezésről van szó. A gyermeki lélek számára érthető és közel álló a szimbólumok nyelve, ami lehetőséget ad számukra a felszabadult, nyílt, bátor és örömteli önkifejezésre.” (Szép Kinga óvodapedagógus, Sepsiszentgyörgy)

 

„Rengeteget tanultam magamról, a tanári attitűdömről”

 

„Még az egyik lábam a Posticum udvarán van, de gondolataim már a következő találkozó körül forognak. Igazi ünnepek ezek a találkozók a számomra és mindig nagyon várom őket.

Az elmúlt képzésen két nagyon fontos dolog tisztázódott számomra. Az első az, hogy minimális eszköztárral is nagyon jól lehet dolgozni. Gyakori kifogásom volt, hogy még nem rendelkezem megfelelő eszköztárral és ezért nem tudom megfelelő módon alkalmazni a Kett-pedagógiát. Azzal, hogy minimális és nagyon egyszerű eszközökkel tartották a bemutató foglalkozásokat, a képzők ’elvették’ tőlem ezt a kifogást. – A másik nagyon jó dolog a csoportfoglalkozás volt, amikoris csoportonként egyetlen tárgyat kaptunk és köréje kellett kidolgozzuk, megalkossuk a foglalkozást. Nagyon sok mindenre rávilágított ez a feladat. Számomra leginkább arra, hogy le kell egyszerűsítsük gondolkodásunkat, nem szabad túl komplikálni a dolgokat, mert legtöbbször a kevesebb a több.” (Sebesi Ibolya katolikus hittanár, Szatmárnémeti)

 

„Rengeteg élmény villan vissza a múlt hétről: az új dolgok iránti feszült várakozás, a csoportmunka adta izgalom, a megbeszélés, együttműködés lehetősége, a közös tanulás élménye.

Rengeteget tanultam magamról, a tanári attitűdömről, a többiekről, az együttműködés fontosságáról (az Eva által felvetett kérdés még mindig bennem cseng....). A sok közös gondolkodás közben azt is tanultam elfogadni, hogy nem biztos, hogy mindig az én válaszom a jó válasz, az én ötletem a jó ötlet....Nehéz, de egyben gyönyörű is!

Hogy mi módon veszem hasznát az eddig tanultaknak? Sokkal elmélyültebben készülök a foglalkozásokra. A pedagógia ívének megértése, a kérdés fontossága sokat segít abban, hogy a foglalkozások igazi Kett-foglalkozások legyenek.” (Kuzma Kata katolikus hittanár, Miskolc)

 

„A Kett-pedagógia egyre inkább megtanít új szemmel látni és tisztább szemmel nézni a pedagógusi munkám során. De nem csak a pedagógiai munkában, hanem az élet minden területén megtanít a szívvel való látásra és hallásra, a legmélyebb én kifejeződésére. Jó megtanulni hitelesen és hatékonyan jelen lenni és cselekedni bármilyen élethelyzetben.

A valláspedagógiai megalapozás, a lépésről-lépésre tanulás, a bemutatók, az ’útjelzők’

ösztönző impulzust és határozott késztetést adnak, hogy teremtő lénnyé váljak és életem

és munkám lehetőségeit alkotó módon teljesítsem ki.” (Demeter Zsuzsa óvodapedagógus, Sepsiszentgyörgy)

 

„Megelégedettséggel és lelkesedéssel, lendülettel megajándékozottan tértem haza. A képzésen szabadságot tapasztaltam, merhettem újító, kezdeményező ötleteket bevinni, és a hibázásaimat is tolerálták, helyre tették. Nagyon mélyen megérintő találkozásaim voltak Istennel és saját magammal, főként az esti alkalmak során. A padlókép felülről láttatja az ember helyzetét, környezetét, viszonyait, és ez folyamatos sajátélménnyel és önreflexióval is jár. Belső munkát kíván tőlünk is, és vezetőként arra való felkészülést is, hogy a ránk bízottak is hasonló, többféle mélységű tapasztalásban részesülhetnek.

A foglalkozások egyes lépéseinek elmélyítése nagy biztonságot adott a saját foglalkozások tervezéséhez. Ennek elsajátítása adja meg számunkra a vázat, amelyre aztán a többféle feldolgozású foglalkozások épülhetnek. Az ezekben való jártasság és kompetencia nagyobb önbizalmat ad a saját csoportokban való tudatosabb vezetéshez. Az alapok rögzítése után koncentrálhatunk a finomhangolásra: a hogyan?-ra, és nem csak a mit?-re.

Nem csupán a kifejezetten Kett-foglalkozásokra épülő tanórán veszem hasznát a tanultaknak. Szemléletet ad, teológiai és pedagógiai látást, a gyermekekhez való viszonyt finomítja. Különösen is fontos momentum számomra az apró mozzanatok elsajátítása, a mozgás, a feladatba hívás, a lelkesítés, belehelyezkedés, a jelenlét tudatos vállalása vezetőként. Ezeket tanári attitűdként bármelyik hittanórán használhatom, de még a felnőttekkel való katekézisben, egyéb gyülekezeti munkában is alkalmazhatom.” (Farkasné Gombár Ildikó evangélikus kántor-hittanár, Kiskőrös)

 

„A rácsodálkozás, az értékesség, az egyszerűség pedagógiája ez, mely megtanít látni”

 

„Hatalmas lehetőség és ajándék nekem ez a képzés, elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy újra részese lehettem. Talán az új látásformálással gazdagít leginkább. Sokszor rácsodálkoztam arra, hogy a képzők milyen mély tartalmakat tudnak feltárni az egyszerű dolgokból. Mélységeket és magasságokat láttattak, és nagyon sok hasznos ötletet, eszközt adtak a kezembe. Igyekszem a tanórákon hasznosítani mindazt, amivel gazdagodtam a képzés alatt, mert az is egyre világosabb, hogy csak gyakorlatba ütletve fognak igazán elmélyülni a látottak/hallottak.” (Szalczer Izabella református hittanár, Parajd)

 

„A mai instant világunk nem kedvez a szemlélődésnek. Mindent gyorsan akarunk, türelmetlenek vagyunk, ha egy kattintás után várni kell a válaszra. Naptárunk tele van halaszthatatlan időpontokkal, és rohanunk, mintha attól félénk, hogy lemaradunk valamiről. Ez a képzés számomra megállítja az időt és segít abban, hogy ’jelen’ tudjak lenni. A rácsodálkozás, az értékesség, az egyszerűség pedagógiája ez, mely megtanít ’látni’, úgy, ahogyan látni érdemes. Miután tudatosítottam, hogy helyem van ebben a világban, észre tudom venni a Másikat, akinek szintén van egy helye, és nyitni tudok feléje. A találkozás egy tárggyal, egy személlyel szintén nagy súllyal bír, amelyre a ’tisztelet’ szót találom most a legalkalmasabbnak.

Ebben a pedagógiában kifejezhetem önmagamat, és ennek az önkifejezésnek varázsa van. Az egész szerkezet úgy van megépítve, hogy abból ’tankolni’ lehet, és annyira szem- és értelemnyitogató, hogy bátran mondatom, segít... vissza a gyökerekhez.” (Póra Gabriella katolikus hittanár, Kaposvár)

 

„Úgy érzem, hogy értek valamit. Egyre bátrabb vagyok abban, hogy felismerjem a ’szív pedagógiájának’ eszközeit, hogy egy szép egységgé fűzzem őket. Mintha minden tevékenység arra irányult volna, hogy meggyőződjek, hogy képes vagyok ezt szívvel-lélekkel és kellő egyszerűséggel folytatni. Minden tevékenységet beragyogott Isten jelenlétének, közelségének átélése, Krisztus hatalmas áldozata iránti hála, Szentlélek közösséget formáló ereje.

Feloldott az egyszerűségre, a játékosságra, a jelenségek egyszerű értelmezésére. Megnyitotta a szemem a jelenségek mögötti Isteni szeretet, gondviselés, kapcsolatok egyszerű csodálatára, a rácsodálkozás mélységeire. Fontos, mert érthetőbben tudom megfogalmazni, hogy milyen az élet.

 

Láttam, ahogy az oktatók adagolják a megtanulandó tartalmat, ahogy hozzárendelik a bemutatókat, a csoportmunkát, ahogy átszármaztatják a készségeket, egyre nagyobb bátorságot, motivációt adva. Láttam és tapasztaltam az értékelés formatív funkcióját. Megfogalmazódott, hogy milyen jó is lenne a tananyagot is így feldolgozni.

Amit megtanultam, az formált. Nemcsak kompetenciában, hanem életszemléletben, pedagógusi hitvallásomban, hitéletemben. Hálás vagyok Istennek ezért. Legyen áldott, aki ezt lehetővé tette!” (Zalányi Zsike református hittanár, Marosvásárhely)

 

Szerkesztette: Ozsváth Judit és Benedek Ramóna

Kövessenek minket a Facebookon is!