Károly József Irenaeus O. Praem szerzetesre emlékeztek

Szombat délelőtt a premontreiek széktemplomában dr. Károly József Irenaeus O. Praem szerzetesre, tudós professzora emlékezett a Várad-hegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság, valamint a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ).

A szombati szentmise bevezetőjében Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus hangsúlyozta: hagyománnyá vált, hogy március második szombatján a premontreiek széktemplomában a szerzetesrend a kiváló professzort ünnepli, emlékezik a tevékenységeire, melyeket a rend környezetében, a Premontrei Főgimnáziumban és a városi tanácsban végzett mindannyiunk érdekében, közös ügyünkért.

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában a főtisztelendő arra hívta fel a figyelmet: 2021-ben a premontrei rend alapításának 900. évfordulója lesz, és a magyar cirkária úgy határozott, hogy ezt a nagy ünnepet három előkészületi év előzze meg. 2017 karácsonyán hirdették meg az első előkészületi évet, azért ekkor, mert a rend karácsonykor alakult, tehát mérföldkőnek számít. Mottónak az „Együtt az emberek között” jeligét választották, mert ez jellemző az egész rendre, az alapításától fogva. Az egyház történetében az első olyan rend, mely lelkipásztori munkát vállalt a hívek lelki üdvéért, üdvösségéért, boldogulásért, boldog földi életéért, a pápák ezért halmozták el különféle privilégiumokkal. 1802-ben aztán egy másik irányultsággal egészült ki ez a karizma, az oktatói feladattal, mely az ifjúsággal közösen bontakozik ki.

Úgy fogalmazott Fejes Rudolf Anzelm: van egy olyan elhíresült mondás, miszerint minden tudomány szorosan összefonódik a társadalommal, vele együtt emelkedik vagy bukik, és ez a megállapítás dr. Károly József Irenaeusra is vonatkozik, hiszen a tudományt szolgálva a társadalom fejlődéséhez járult hozzá. Premontreiként lett híres professzor, tett a társadalom felemelkedéséért, és a rend biztosította a feltételeket ahhoz, hogy általa a társadalom magasabb szintre lépjen.

Dr. Károly József Irenaeus életében és munkásságában több évszám is meghatározónak bizonyult. Az egyik ilyen 1893, ugyanis ekkortól kezdhette el begyűjteni tudományos munkájának első gyümölcseit. Az elektromágneses hullámok tulajdonságait vizsgálta behatóbban, két évvel később pedig feltalálta a szikratávírót: a főgimnázium szertárából küldött jeleket az ottani műszerekkel vételezni tudták a váradszentmártoni rendházban. A tudományos tevékenységét azonban nem a világtól elvonulva végezte, hanem a renddel együtt jelen volt a társadalomban, az emberek közt, az említett mottónak megfelelően. Röntgenlaboratóriumot rendezett be, ahova még Budapestről is jöttek betegek, a városi tanácsban pedig a villanyárammal való világítást szorgalmazta.

1906-1918 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen is tanított magántanárként, az első világháború és a békeszerződés azonban tönkretette ez irányú pályáját, bár levelezései arról tanúskodnak, hogy sokszor meghívták a Szegedre költözött egyetemre, ahol tanácsokkal látta el kollégáit.

Egy másik szomorú dátum az életében 1923, amikor a román hatóság döntése nyomán ő is fel kellett függessze tanári tevékenységét a megszüntetett Premontrei Főgimnáziumban. Bár ez nagy szomorúságot okozott neki, azért nem akadályozta meg őt abban, hogy a rendfőnöki tanács élére álljon, és feltalálja magát, élete utolsó szakaszában segítsen például a gödöllőieknek a fizikaoktatásban.

„Rendünk nagy alakja ő, talán a legnagyobb, prépostnak is jelölték, de végül nem kapott elég szavazatot. Bejegyzései arról árulkodnak, hogy alázatos, szerény ember volt. Nem magasztalta fel önmagát, hanem megértette azt, hogy a tudományt csak Isten felé nyitottan lehet művelni”- hangsúlyozta az apát.

Dr. Károly József Irenaeus életének és munkásságának civil méltatása dr. Fleisz János egyetemi oktatóra, a BINCISZ-elnökre hárult. Felelevenítette, hogy a jelenlegi formában 1999-ban kezdődött el a tudósra való emlékezéssorozat, amikor a Sapientia Varadiensis Alapítvány a prépostsággal és a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületével összefogva megszervezte az első megemlékezést. Ezek eleinte ötévente, a jelentősebb évfordulók apropóján zajlottak, 2009 óta viszont minden évben. Megjegyezte: jövőre megint kerek évforduló lesz, így ismét gazdagabb keretek közt fognak emlékezni, hiszen a tudós szerzetes megérdemli, hogy ne csak egy szűk kör idézze fel időnként az alakját. Arra is felhívta a figyelmet: Károly Irént a sakk és a filozófia is érdekelte, 1886-ban doktori címet szerzett a kolozsvári egyetemen utóbbiból, Schopenhauer és az akaratszabadság problémáját járta körül.

Az ünnepség a tudósnak a templom külső falába beépített, egykor a várad-olaszi temetőben lévő sírkövének a csendes megkoszorúzásával ért véget az udvaron.

 

Forrás: erdon.ro

Kövessenek minket a Facebookon is!