Krisztus Király ünnepét ülték a székesegyházban

Az egyházi évet Krisztus Király ünnepe zárja, amit XI. Piusz pápa rendelt el 1925-ben. Idén ezt az ünnepet 2018. november 25-én ülték, a nagyváradi székesegyházban Böcskei László megyés püspök mutatott be ünnepi szentmisét 11.00 órakor.

Bevezetőjében az egyházmegye elöljárója arra hívta fel a figyelmet: az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus Királyról emlékezünk meg, őt ünnepeljük. Ilyenkor megelevenedik a virágvasárnapi jelenet, amikor az ujjongó sokaság örömmel fogadta a városba bevonuló Megváltót, és mi is a jeruzsálemi tömeghez hasonlóan ujjongva közelítjük meg a Világmindenség Urát. Ugyanakkor lelkiismeret-vizsgálatot is kell tartanunk az egyházi év végén, talán bűnbánatot, visszagondolva az elmúlt hónapokra. Mennyire sikerült megmaradnunk Krisztus közelében, erősítve ezáltal az egyházközséget, a közösséget, melyhez tartozunk? Milyen volt a tanúságtételünk, voltunk-e hitelesek és meggyőzőek mások szemében? Emellett ezen az ünnepen a hálára is lehetőség van azért, hogy megadatott számunkra, hogy sokféleképpen próbálhattuk élővé tenni a hitünket. Kérjük a jóságos Istent, erősítsen bennünket, és lelkesítsen továbbra is azért, hogy ezután is tudjuk folytatni a munkánkat és a tanúságtételünket, mely által bennünk és általunk egy szebb és jobb világ valósulhat meg.

 

A szentbeszédben a főpásztor kiemelte, hogy mennyire fontos most is, 2018-ban az egyházi év megkoronázásaként tudjuk Krisztusnak a világmindenségre kiterjedő hatalmát kikiáltani, terjeszteni. Érezzük feladatunknak azt, hogy a mai időkben is ennek mondanivalóját közvetítsük a világnak, és a hit erejét, mint megszólító lehetőséget, egyéb kínálatok fölé emeljük egy olyan környezetben, ahol a tekintély jelentőségének súlya csökkenőben van, és ha ezt nem akarjuk, akkor esetleg a társadalom ellenségeként bélyegeznek meg bennünket.

 

Mi azonban hisszük és valljuk Krisztus uralmát, de ahhoz, hogy ezt meg tudjuk fogalmazni, ismernünk kell az előzményeket is. Krisztus Király ünnepe egy viszonylag újkeletű liturgikus ünnep, hiszen XIII. Leó pápa 1900-ban a 20. századot Krisztus Király évszázadának nevezte, az ünnepet pedig XI. Piusz pápa rendelte el 1925-ben. A gondolat viszont már Pál apostol idején megfogalmazódott, amikor az őskeresztények a megdicsőült Krisztust Urunknak szólították, amikor hittel vallották, hogy ki ő, s ezáltal kifejeződést nyert uralkodói méltósága.

Az első világháború után pedig azért volt szükség arra, hogy az egyházfő rámutasson Krisztus megváltói hatalmára, mert olyan veszélyek leselkedtek az emberiség biztonságára és jólétére, mint a kommunizmus, az ateizmus és a szekularizáció. Később aztán be is bizonyosodott, mekkora nagy szükség van az építő és nemesítő eredetiség örökérvényű láttatására annak érdekében, hogy helyes irányba fejlődjön a világ, és ne húzza ki a történelem a lábunk alatti biztos talajt.

 

A főpásztor a világirodalom egyik leghíresebb párbeszédét idézte, amikor Pilátus azt kérdezte Krisztustól: mi az igazság? Szerinte erre érdekes módon több válasz létezik. Az egyik irány, hogy elindulunk egymás felé, ami végső soron Krisztus Király egyik fő vonása. Pilátus képzett jogász volt, szakmai gyakorlata azt sugallta, hogy Jézus nem érdemel halált. Majdnem megkedvelte őt, és talán meg szerette volna menteni a zsidók haragjától. Kihasználva a lehetőséget, Krisztus feltárja előtte a saját világa másságát. Az egyik igazság tehát az, hogy Krisztus nem ijed meg Pilátustól, nem fél, hogy beszennyezi őt, mert nem a múltja érdekli őt, hanem a jövője. Ugyanis valami újat akar kínálni neki, ahogy számunkra is, és ahogy Pilátussal viselkedett, úgy viselkedik velünk is.

 

Ahogy a dialógus folytatódik, egyre élesedik a kép. Pilátus nehéz helyzetbe kerül, mert ráeszmél arra, hogy Krisztus egy másfajta király, olyan, mint egy bölcs, jó, gondoskodó atya. A másik igazság tehát az, hogy Pilátus félreállhat, semleges maradhat, vagy a keresztre feszítés eszköze lehet, ahogy mi is sokféleképpen dönthetünk. Rajtunk múlik, hogy hiszünk-e annak, akinek az országa nem evilágból való, aki mellénk áll, hogy akár az életáldozata árán is, az igazi cél, az örök boldogság felé vezessen minket. Mert az is igaz, hogy aki önmagát képes feláldozni másokért, annak ellenállhatatlan a vonzása, mert valójában Ő a legfőbb igazság.

 

A szentmise ünnepélyességét a Kristófi János karnagy által vezetett Szent László kórus és zenekar emelte.

 

Forrás: biharinaplo.ro

 

KÉPEK

Kövessenek minket a Facebookon is!