Margittaiak a loretói ökumenikus táborban

A loretói II. János Pál pápa Ifjúsági Központ által szervezett nemzetközi ökumenikus táborban vettek részt 2017. július 21-28. között margittai fiatalok. Az ő beszámolójukat közöljük, az ott töltött egy hétről.

Forog a kerék, cseng a rózsafűzér: …”Örökkön örökké. Ámen.” A csendes hétre való ráhangolódás kizökkent a mindennapi életből és lehetőséget ad újragondolni életvitelünket.

A Loretóban töltött napok lehetőséget kínáltak közelebb kerülni Istenhez, másokhoz, önmagunkhoz. A hét egyik kiemelkedő témája volt a másokkal, illetve Istennel való kapcsolatunk. Ha önmagukat szeretjük, másokat is képesek leszünk szeretni, hiszen így szól az isteni szó: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. A multikulturális közegben fontos volt áthidalni a kulturális különbségeket, illetve a mások szolgálata kiemelkedő szerepet kapott. Minden csoportnak lehetősége adódott szolgálni társaikat a közös étkezéseknél, így segédkezett minden csoport szerre az étel tálalásánál.

 

A lelki táplálék egyik alappillére a közös éneklés volt. Az énekeket követő csoportbeszélgetések segítettek közelebb kerülni egymáshoz, valamint éneklés által állítottak össze a csoportok három közös dalt. Az ok-okozati feladatoknál nem is a végeredmény, mint a jelen megélése volt kulcsfontosságú: „Mit mond számomra ez a dal?” Ezáltal minden csoporttag egy szóval gazdagította a napot, amelynek lánca összeszőtte magát egy dalcsokorba.

A csoporttagok egyetértettek abban, hogy minden reggel szükség van egy célra, amit megvalósíthatunk, illetve este egy hálaadásra, amely által megköszönjük mindazt a lehetőséget, amellyel aznap élhettünk. Erre a példára a reggeli misék után mindenki kapott egy szentírási részt, amelyen elmélkedhetett és a nap végén megoszthatta csoporttársaival.

A nap fénypontját jelképezte a szentmise, amelyen minden résztvevő meggyújtott egy gyertyát, hitének erőssége jeléül: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, többé nem jár sötétségben.”

 

A csendes perceket nemcsak a táborban töltött programok nyújtották, hanem a közös zarándoklat, valamint a bazilikában töltött idő. Az esti vesperás keretén belül minden résztvevő megkereshette saját helyét, ahova elvonulhatott és egy lapra leírhatta gondolatát. Az összegyűjtött gondolatok áldásra és imára találtak az Úr házában.

A személyes gondolatok az utolsó napon is kulcsfontosságot kaptak. Az esti mise alatt mindenki elégethette gondolatait, amelyet Isten elé vitt, ezáltal nyugalmat találva: az aggodalmaskodás hiábavaló. Az összefogás pedig elengedhetetlen ahhoz az úthoz, amelyet Isten kitűzött számunkra. Szerepünk van abban, hogy egymás terhét hordozzuk. Istennek szerepe van életünkben, miként nekünk mások életében.

 

Lázár Tekla

 

VIDEO

Kövessenek minket a Facebookon is!