Székely orgonista zenélt Váradszöllősön

Magyarok Nagyasszonyának ünnepén, 2017. október 8-án, vasárnap 19.00 órakor egy nagyon szép, az ünnep és e hónap Mária tiszteletéhez is szorosan kapcsolódó zeneművek hiteles és igen magas szinten való tolmácsolásának lehettek tanúi mindazok akik megtisztelték jelenlétükkel és érdeklődésükkel Csibi András gyergyószárhegyi orgonistát a váradszöllősi plébániatemplomban tartandó, orgonát és orgonamuzsikát népszerűsítő sorozat 4. koncertjén. Az est folyamán hossz és keresztmetszetet kaphattunk különböző zenei korok és stílusok kronológiai sorrendjét követve (Barokktól – 20. századig) retorikai, hangzásbeli sajátosságairól.

Elsőként J. S. Bach (1685-1750) német barokk zeneszerző c-moll BWV 546 prelúdium és fúgáját hallhatták a jelenlevők. A két nagy részből álló monumentális mű, egyes zenetörténészek szerint, Bach különböző életszakaszaiban íródott. Az 5 szólamú fúga 1716 táján keletkezett Weimarban, míg a prelúdium Bach lipcsei évei alatt íródott ahol 1723-tól haláláig tevékenykedett.

A másodi mű szerzője, Johann Ludwig Krebs (1713-1780) illetve műve is köthető Bachhoz, hiszen kottamásolója és egyik legtehetségesebb tanítványa. A Bach monogramjára épülő, négy zenei hangból álló B-A-C-H-fúga került bemutatásra. A zeneirodalomban nem egyedülálló, hogy zeneszerzők , a nagy Bach iránti tiszteletük és szeretetük  jeléül a fent említett négy hangból álló témafejet választják műveik kiindulási pontjául (pl: J. Albrechtsberger, R. Schumann, L. Ferenc stb.).

Különleges zenei színfoltja volt az estnek , J.S. Bach, második fiának Carl Philipp Emanuel Bach (1714-1788) F-dúr szonátájának Wq 70, 3 (Gyors – Lassú – Gyors tételek) nagyon jó ízléssel, körültekintően választékos regisztrációval, tolmácsolt műve. Orgonára írt hat szonáta sorozata 1791-ben jelent meg nyomtatásban, melyet Fridrich Wilhelm Marpurg német zeneszerző és kritikusnak ajánlott. Nemzedékének legjelentősebb zeneszerzőjeként az „empfindsamer Stil” (érzékeny stílus) atyjaként továbbfejlesztette a szonátát, valamint ő teremtette meg az átmenetet apja J.S. Bach képviselte barokk, és Haydn illetve Mozart képviselte klasszika között.

A zenei romantika legnagyobb magyar képviselőjétől Liszt Ferenctől (1811-1886) a Gebet (Imádság) című nagyon bensőséges, spirituális és transzcendens zenei élményeket közvetítő művét hallhattuk. Liszt, aki úgy a saját, mint más szerzők műveit is (többször) átírta e művét két verzióban is megkomponálta vegyeskarra 1846-ban illetve 1853 körül. Az elsőből később egy zongoraátíratot is készített, a második kórus á feldolgozást Gottschlag írta át orgonára melyet Liszt maga is átnézett, ebben a formában került bemutatásra a koncerten is. A két nagy formai részből álló mű főtémája az Ave Maria illetve a Sancta Maria szövegrészek azonos zenei anyaga melyet kiválóan és nagyon beszédesen fogalmazott meg az előadó.

A francia zeneszerző és orgonista Jean Langlais (1907-1991) Esquisses Gothiques No.3 (Séquence pour la fête de la Dédicace) 3 orgonára írt gótikus vázlatából a 3. szekvencia templomszentelés ünnepére alcímet viselő művét hallhattuk. A monumentalitást és a tutti hangzásokban bővelkedő három részes mű mintegy „gótikus katedrális” megjelenítőjeként hatott. A két szélső tétel korálszerű mozgása fogja közre a középső „lírai” részt ahol a gregorián Szűz Máriát köszöntő Salve Regina himnusz csendül fel teljes terjedelmében.

A koncert utolsó művének keletkezési időpontja 40 évvel előzi meg a fent említett Langlais mű keletkezési időpontjától. Pikéthy Tibort (1884-1972) a Magyar himnusz dallama inspirálta melyre a mű címe is utal – Improvisatio a Hymnusz fölött – és amelyet barátjának Wehner Gézának ajánlott. Pikéthy művében a Himnusz gazdag és változatos feldolgozásával találkozhatunk. A közel öt perces műben találhatunk méltóságteljes és széles ívű zenei részeket és megoldásokat, illetve szinte zaklatottnak mondható pillanatokat. A mű kezdetén teljes egészében elhangzik a himnusz dallama, majd a kidolgozási részben fel-fel tűnik a himnusz egy-egy dallamrésze. A mű legvégén trillák kiséretében jelenik meg a himnusz utójátéka.

Különleges és nem mindennapi eseménynek mondható élmény részesei lehettünk valamennyien, akik a váradszöllősi plébániatemplomban részt vettünk ezen a koncerten, sajátos „szinkretikus” egységet alkotva az ünnepnap és az elhangzott művek magas interpretálása között.

 

Józsa Domokos

Kövessenek minket a Facebookon is!