Szent Anna-búcsú Nagyváradon

Búcsúünnepét tartottak a nagyváradi orsolyita zárdatemplomban vasárnap, 2017. július 30-án. A szentmisét Tápai Péter keceli káplán mutatta be, az ünnepség szónoka Szaniszló Tibor nagybaracskai plébános volt.

A magyarországi Kalocsa-Kecskeméti Római Katolikus Egyházmegyéből érkezett a nagyváradi orsolyita zárdatemplom idei búcsúünnepségének két vendége: a szerb-magyar határ közelében található Nagybaracska plébánosa, Szaniszló Tibor, valamint az újmisés Tápai Péter, aki a pappá szentelése után, néhány hete Kecelre lett kihelyezve segédlelkésznek.

 

A megjelenteket Kiss Albert főesperes-kanonok, várad-olaszi plébános köszöntötte. Elmélkedésében Szaniszló Tibor atya arra hívta fel a figyelmet: a nagybaracskai templom egyik oltárképe a Boldogságos Szűzanya bemutatását ábrázolja. Olyan csodálatos ez a festmény, mert látunk rajta egy papot, a háttérben egy jeruzsálemi templomot, egy kicsi lánygyermeket, az ég felé emelve, és Szent Anna mosolyát. Azt tanácsolta: örvendezzünk annak, hogy Isten az ő kiválasztását örökségül adta nekünk. Mária kiválasztása ugyanis nem csupán abban mutatkozik meg, hogy „áldott vagy te az asszonyok között”, hanem ott van ebben a szerető édesanyai mosolyban és hitben, aki az ő gyermekét Istennek merészelte ajánlani. Ne gondoljuk azt ugyanis, hogy ez olyan könnyű volt neki, hiszen a női értékrendet akkor se vette számba senki, ahogyan ma sem, Isten kiválasztása azonban, mint örökség, ráragyog erre a kicsiny gyermekre, ahogyan Szent Annára is.

 

A tisztelendő azt is aláhúzta: ez az öröm felelősséggel jár, mert a fékeveszett öröm az anyaszentegyházban mindig szektásodáshoz vezetett. Akkor azonban, mikor az emberek megtanultak együtt örülni annak, amit Isten számukra örökségül adott, akkor az egyház mindig virágzott. Ha a kicsiny Mirjám nem tanulta volna meg az édesanyjától és az édesapjától a hit örökségét, és nem tudott volna örülni neki, akkor nem tudott volna igent mondani Istennek. Ma sajnos azért születik olyan kevés igen, papi és szerzetesi hivatás, mert sok mindent tudunk mondani Istennek, de azt nem mondjuk neki, hogy igen, Uram, mert félünk attól: mi van, ha komolyan veszi a kijelentésünket.

 

Ha viszont tudjuk, mit jelent az, hogy együtt, vele, akkor lehet ugyan, hogy kívül még nem tudunk mosolyogni, de legbelül, a szívünkben ott van már Szent Anna mosolya. A háttérben elrejtve, a kedves, mindenre megtanító, Jézus nagymamájának a mosolya. „Úgy szeretném hallani azt a történetet az örökkévalóságban, hogy Szent Anna találkozott az ő unokájával. És Szent Anna adott valamit az ő unokájának, amitől a mi megváltásunk tökéletes lett, és aminek ő is részesévé vált” - fogalmazott.

 

Forrás: erdon.ro

Kövessenek minket a Facebookon is!