Zarándoklat a Kárpátokon túlra

Kiss Márton, bélfenyéri plébános bukovinai zarándoklatáról szóló beszámolóját közöljük.

Július második felére időzítettem szabadságom idejét.  Két szaléziánus jó barátommal úgy határoztunk, hogy az egyhetes pihenésünket a Kárpátokon túl töltjük. Nekem nem ez volt az első ilyen utam, éppen ezért idegenvezetői minőségben is erősítettem a csapatunkat.

A megtervezett útvonalunk Besztercén keresztül, a csodálatos Dorna völgyén vezetett Bukovina felé. Nem csak egy kirándulásnak szántuk, hanem a hitben való növekedést is reméltük ettől az úttól.

A nyelvi-, kultúrális- és vallási előítéletek nélkül Bukovina csodálatos tályai és az ottani emberek elvarázsoltak bennünket. A klasszikus kolostorokat végiglátogatva (Sucevița, Moldovița, Putna, Voroneț, Agapia stb.) és az ottani nagyszerű emberekkel találkozva örömmel telve osztottuk meg egymással csodálkozásunkat: vajon a világ valamelyik szegletében van-e még  olyan település, ahol négyszáz apáca lakik? – a választ is megkaptuk: van, ott 600 nővér lakik és Văratec a neve, de más ilyenről igazán nem szereztünk tudomást.  Rövid betekintést nyerhettünk az apácák életébe, ahogyan szerzetesi ruhában végzik a hétköznapi munkájukat az imádság mellett (ikonfestészet, saját pékség fenntartása, szénagyűjtés és közös imádság).

 

Bukovina gyönyörű vidékét elhagyva Csángó földre érkeztünk, ahol egy pap kollégával, Ciobanu Jánossal találkoztunk. Közbenjárásának köszönhetően Pildeștien magyar nyelvű szentmisét mutattunk be az ottani nővérek jelenlétében. Az atya vendégszeretete felülmúlhatatlan volt, bemutatta nekünk a környező falvak tempolmait. Szülőhelyének templomának bemutatásával kezdte, ami több mint húsz éven keresztül épült és egy igazi katedrális, ötezer ülőhellyel rendelkezik. A település lakossága tizenötezer. A templom felépítéséhez nagylelkűen hozzájárultak a falu lakói, húsz éven keresztűl évente családonként száz dollárral támogatták az építkezést.

A reggel 7 órakor bemutatott hétköznapi szentmisén több mint kétszázan vettek részt, idősek, fiatalok és gyerekek egyaránt.  Az atya elújságolta, hogy a délutáni hat órás szentmisén is, amit a régi templomban tartanak, a részvétel ugyancsak kétszáz fölötti. Nagyon rövid idő alatt megkedveltük ezeket az istenszerető embereket.

 

Jászvásárra látogatva, Szent László leányának, Szent Piroska sírjához zarándokolva megtapasztalhattuk azt, hogy a szentek világában nincsenek határok. A másnapi utunk első állomása Bacău városában a szalézi rendház volt. Itt éppen gyerekeknek tartottak tábort és elmesélték az ottani atyák, hogy több, mint kétszáz önkéntesük van Bacăuban. Dícsőítettük az Istent, hogy itt is ilyen szépen kibontakozott az Ő műve.

A délutáni órákban székelyföldre érkeztünk, ahol egy újabb csodának lehettünk tanúi. A csíksomlyói kegytemplomba pénteki napon esketési szertartásra érkeztünk, melyet a romániai pápai nuncius végzett magyar nyelven.

Boldogan és hálásan Istent dicsőítve nagy lendülettel és nyítottsággal folytattuk utunkat, további csodák befogadására, mellyekkel Hargita, Maros és Bihar megyékben találkoztunk, ami egy következő beszámolónak a tárgyát képezi.

Komoly elhatározás született szívünkben, hogy a jövőbeli szabadsági időnket is a Kárpátok ölében töltsük.

 

Kiss Márton

Kövessenek minket a Facebookon is!